Azt még ugyebár tudjuk, hogy ki volt Hübele Balázs, de vajon ki volt az a sok János, Jancsi és Jani, akiket a magyar nyelv kollektív emlékezete megőrzött, de akiknek életéről semmit sem tudunk. Jani onnan valahol, de vajon kinek mondták először, hogy „hű de nagy jani vagy, te macskajancsi"? Vagy milyen érdeme volt annak a Jancsinak, akiről egyenesen egy szöget neveztek el?! És miért, ó miért Jancsi a keljfeljancsi, miért nem mondjuk keljfelelemér. Vagy ha ódzkodunk a sok e hangtól, akkor keljfelödön?!

Esetleg kejfelweng, hiszen Kínában úgy tudni, hogy a keljfeljancsi is, természetesen, kínai találmány. Márpedig a renminbit is jüannak hívjuk, nem pedig jánostallérnak. A neve pedig 不倒翁 bùdǎowēng.

Az első két szótaggal nincs is semmi baj. A 不 bù azt jelenti, hogy nem, a 倒 dǎo pedig azt, hogy leomlik, összedől. Vagyis annyit már tudunk, hogy „nem eleső weng"-et mondanak a kínaiak keljfeljancsi helyett.

Mielőtt azonban megfejtenénk, ki is volt a kínai Jancsi, azaz Weng úr, annyit mindenképpen jegyezzünk meg, hogy a 2010-es Sanghaji Expón is látható Gömböcnek kínaiul az egyik neve az volt, hogy 不倒龟壳球 bùdàoguīkéqiú. A még nem tárgyalt részből a 龟壳 guīké teknősbékapáncélt, a 球 qiú pedig labdát, gömböt, ilyesmiket jelent.

Nos, ezek után a 翁 wēng szóról. Ez lehet családnév is, 翁文灏 Weng Wenhao például a modern kínai geológia megalapozója volt, de valószínűbb, hogy a 不倒翁 bùdǎowēng Wengjét éppen úgy nem lehet fellelni, mint a keljfeljancsi Jancsiját. Úgyhogy Mikszáth szavait többszörösen igaznak találjuk: „- Olyan vagy, mint a »Nemtudom János« a mesében, az is azt mondta mindenre, hogy nem tudom."

Mert azzal sem jobb a helyzet, amit tudunk. A 翁 wēng ugyanis jelent öreg embert is, két jól ismert kínai közmondásban is szerepel. Nem lenne meglepő, ha ezek valamelyike lett volna a 不倒翁 bùdǎowēng forrása.

Az egyik közmondás ez: 鹬蚌相争，渔翁得利 yù bàng xiāng zhēng, yúwēng dé lì, azaz: amikor a szalonka és a kagyló egymás ellen harcolnak, az öreg halász viszi el a hasznot. Vagyis ő a nevető harmadik.

A másik, szintén jól ismert közmondás: 塞翁失马 sài wēng shī mǎ, vagyis a határvidéken élő öreg elvesztette a lovát. Arról nem szól a fáma, hogy volt-e kerítése vagy nem, de arról igen, hogy az öreg nem esett kétségbe, hanem úgy érezte, hogy ez valami jónak az előjele, ahogy az a szólás teljes verziójából ki is derül: 塞翁失马, 焉知非福, sài wēng shī mǎ yān zhī fēi fú. A 焉知 yānzhī jelentése: honnan is lehetne tudni. A 非 fēi itt azt jelenti, hogy nem. A 福 fú pedig jó szerencse. A fordítás tehát: Honnan is lehetne tudni, hogy nem jó szerencsével állunk szemben, amikor az elveszett lóra gondolunk. És úgy is volt, hiszen a határ mentén élő öreg később visszakapta a lovát és még többet is.