Úgy 30 évvel ezelőtt Pan Suiming két barátjával titokban megnézett egy pornófilmet. Az orális szexjelenet láttán pedig egész egyszerűen leesett az álluk.

Ez volt az első pillanat, mikor ezek a harmincas, házas kínai férfiak tudomást szereztek arról, hogy a száj az evésen és beszéden kívül másra is jó.

„A megdöbbenéstől szóhoz sem jutottunk," mesélte Pan. „Fogalmunk sem volt arról, hogy létezik ilyesmi az emberi történelemben, nemhogy valaha kipróbálhattuk volna."

Harminc évvel később a Kínai Renmin Egyetem szexualitást és nemi identitást kutató intézetének fejeként a 64 esztendős Pan valószínűleg már mindent látott.

A Kínában a „szexológia atyjaként" ismert férfi a kínai szex tanulmányozásának szentelte életét, hogy megtanítsa a kínaiaknak, hogyan is kell szerelmeskedni.

„Az elmúlt három évtizedben a kínai emberek hálószobáiban is forradalom zajlott le," magyarázta Pan. „Miközben eljutottak az állatias párzástól az emberi szerelmeskedésig a kínaiak végre felismerték, mi is valójában a szex."

Elvesztett edukáció

Pan 1950-ben Pekingben született. A kínai laosanjie generációk sorába tartozott, akik az 1966 és 1976 között zajló kulturális forradalom idején lemaradtak az egyetemi tanulmányokról.

15 és 35 éves kora között Pan volt vörös gárdista, gyári munkás és földműves is. 1981-ben jutott be az Északkeleti Tanárképző Egyetem történelem szakára.

Érdeklődését a szexualitás tanulmányozása iránt egy a történelem előtti idők nemi életéről szóló könyv keltette fel, amibe az iskola könyvtárában botlott.

Ahogy ő mesélte, felnyitotta a szemét, mikor a kendőzetlen szövegben arról olvasott, hogy néhány törzsben az anyák azzal nyugtatták meg kamaszodó gyermekeiket, hogy a nemi szerveiket szopogatták.

Pan élete 1984-ben vett fordulatot, mikor a Pekingben található Kínai Renmin Egyetem előadójaként vállalt munkát. Egy évvel később a szexualitás szociológiájáról szóló előadássorozata hatalmas sikert aratott a kampuszon, egyúttal pedig az újságok címlapjaira repítette.

A közösség nem minden reakciója volt pozitív. Néhány női hallgató „szégyentelennek" nevezte. Mások arra kérték, függessze fel az előadásait.

Pan szerint ez a reakció teljesen kiszámítható volt. A kutatásai alapján az 1936 és 1950 között született párok fele soha életében nem csókolózott.

1978 előtt Kína „szexmentes társadalom" volt, ahogy ő fogalmaz. Ez valószínűleg azért is fordulhatott elő, mert a kínai olvasók először 1979-ben pillanthatták meg egy csókolózó pár fotóját a Népszerű mozi című magazinban.

A következő két hónap során 11 ezer levél árasztotta el a magazin szerkesztőségét az egész ország területéről, melyek egyharmada elítélte a fénykép publikálását.

Akkoriban a kínai embereknek valószínűleg Pan kedvenc mocskos vicce sem esett volna le: Egy öregúr feleségül vesz egy fiatal nőt, aztán úgy dönt, kivizsgáltatja magát az orvossal.

A doktor így szól hozzá: „Most nézzük meg a nemi szervét is."

Mire az öreg kitátja a száját és kinyújtja a nyelvét.

Az évek során Pan legtöbb hallgatója leküzdötte a szexhez fűződő tabukat. Viszont sokuknak még mindig nehezére esik nyíltan beszélnie a témáról.

Az új szemeszter elején Pan általában többször is fennhangon felsorolja a hallgatóinak a nemi szerveket és a szexuális viselkedést érintő kifejezéseket.

A szemeszter végére pedig már a legszégyenlősebb lány is bátran vitat meg szexuális témákat a csoporttársaival.

„A végső célom az, hogy ne járjanak a diákok az óráimra," szögezte le Pan. „Az azt jelentené, hogy már mindent tudnak, már nem kíváncsiak semmire."

1979 óta gyökeresen megváltozott a kínaiak szexről alkotott felfogása. A kilencvenes években megindult a szexuális felvilágosítás a középiskolákban, a homoszexuális nemi érintkezés pedig kikerült a büntetőjogi tételek alól.

2003-ban az ország törvényhozó testülete elé került az azonos neműek házasságának lehetővé tétele, bár végül elutasították.

Az elmúlt évtizedben a kínai párok hatalmas lépést tettek a szexuális életük felfedezése terén.

2000-ben a kínai párok még csak átlagosan 6,6 szexuális pozitúrát ismertek, ez 2010-re 7,5-re emelkedett.

Pan 1986 és 1989 között hajnalonként a parkokat járta, hogy megfigyelje a párok intim viselkedését. 1988-ban adta ki első szexualitáshoz kapcsolódó munkáját, ami a Titkos tűz – A szex társadalomtörténete címet viselte. Ezen kívül tanácsadói munkát is vállalt, mivel az emberek úgy hitték, mindenkinél jobban ért a szexhez.

„Folyton azt mondom az embereknek, hogy sok szexuális probléma a két fülük között van, nem a két lábuk között," fűzte ehhez nevetve.

Kutatási nehézségek

Pan elsősorban a kínai szexipart és a kínai emberek szexuális életét tanulmányozza. 1998 és 2010 között kutatócsapatával az ország 23 különböző vöröslámpás negyedét térképezte fel, több mint 1100 szexmunkást, 240 kerítőt és 210 kuncsaftot interjúvoltak meg.

A szexológia úttörőjéhez, William Mastershez hasonlóan, aki szekrényekben kucorogva figyelte meg a prostituáltakat a vendégeikkel, saját bevallása szerint Pan is sok megfigyelést végzett.

Időnként a nézelődés bajba sodorta és nemkívánatos figyelem középpontjába helyezte. Egyszer az egyik klub vezetőjének gyanakvását keltette fel azzal, hogy órákon át üldögél odabent egy olcsó ital mellett.

Máskor majdnem elkalapálták a biztonsági őrök, mikor éppen azt figyelte meg, a szexmunkások hogyan bonyolítják üzleteiket egy Guangdong tartományi fodrászszalonban.

És ez még nem is a legijesztőbb rész.

„A legfélelmetesebb dolog, mikor egy szexmunkás azt mondja neked, hogy szerelmes beléd," mesélte Pan. „Te pedig nem tehetsz mást, mint hogy összetöröd a szívét."

A kínai szexiparról szóló könyve, amely felfedte, milyen mély kapcsolat köti össze a szexmunkásokat, striciket, kuncsaftokat és a rajtuk élősködőket, hatalmas sikert aratott. Ám Pan azt mondja, már elvesztette ebben az érdeklődését.

„Azért akartuk tanulmányozni őket, mert azt hittük, hogy különböznek tőlünk. Ám minél többet figyeltük őket, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy éppen olyanok, mint mi," vallotta be Pan.

Pan lánya hatalmas segítséget jelentett a kutatómunka során. Úgy találta, hogy a lányának könnyebben megnyílnak az emberek, mint neki. Ami pedig a saját lánya szexuális okítását illeti, Pan azt mondja, nincs miről beszélnie vele.

„Az összes ezzel foglalkozó könyvet otthon tartom. Bármikor felütheti őket, ha kedve tartja," zárta a beszélgetést a kínai „szexológia atyja".