Az országban néhány szakember próbálja életben tartani a hagyományos késkészítés mesterségét, állami segítséggel. Palden Nyima és Phuntsog Tashi riportját hallhatják Tibet Autonóm Területről.

Tibet csendes Lhaze megyéjében a folyamatos kalapálás hangja kelti fel az arra járók figyelmét egy házra, ahol egy férfi buzgón késeket készít.

Az 57 éves Budawa, a ház tulajdonosa, már 45 éve űzi mesterségét, és ő az egyike azon maroknyi mestereknek, akik tibeti késeket készítenek.

A megyében egész generációk foglalkoztak késkészítéssel, mondhati ez a régió specialitása, azonban a hagyomány kihalóban van.

A csupán a Budawa nevet viselő férfi nagybátyjától, Dorje Gyalpótól tanulta a késkészítést, a mesterség ötödik generációs örököseként, 13 évesen.

„Nagybátyám a Tasilhunpo kolostorban a tizedik pancsen láma késkészítője volt a '80-as években, és akkoriban én is vele voltam." – mondta Budawa.

A helyiek rámutattak, hogy ősi mesterségüket még a tibeti iskolai tankönyvek is megemlítik.

„A tizedik pancsen láma meglátogatott otthonomban, és emlékeztetett, hogy ne veszítsem el ezt az ősi hagyományt. Szavai a mai napig hajtanak." – mondta Budawa.

Budawa különösen azért aggódik a hagyomány kihalása miatt, mert a tudást kizárólag az eredeti késkészítő családok férfi leszármazottainak adhatják tovább.

Budawa azt is elmondta, hogy az emberek alacsony rangúnak tartják munkáját. Manapság azonban kevésbé borúlátó, mert 28 éves fia, Dorje Dradul teljesen elsajátította a késkészítés tudományát.

„A munka nagyon időigényes és néha elunom. De tovább fogom adni a hagyományt, és nagyon büszke vagyok, hogy édesapám örököse lehetek." – mondta Dorje Dradul.

Budawa azonban már évek óta tanít más fiatalokat is a késkészítésre. Hét inasa közül három már külön műhelyt nyitott. A helyi hatóságok támogatják ezt az őshonos ipart, azonban a kereslet hamar elszaladt a kínálat mellett.

„Legtöbb vevőm a régió tibeti emberei közül kerül ki. De sok nem idevalósi és turista is veszi őket." – mondta.

Az általa készített késeket tibeti hagyományos motívumokkal díszíti. A hüvelyre például sárkány, főnix és Mount Everest motívumokat gravíroz, és a Tibet vagy Lhaze tibeti kés szavakat vési rájuk.

Budawa azért is kizárólag tibeti motívumokat használ, mert fél, hogy ellenkező esetben azok végleg eltűnhetnek.

„A tibeti késeknek hat generációra visszatekintő történelme van. Az 1904-es britek elleni háborúban például, a Lhazeben készült kések bizonyultak a legjobb fegyvernek." – mondta.

Egy hagyományos tibeti kés tucatnyi munkafolyamaton esik át, mielőtt a vevőkhöz kerülne. Ezek közé tartozik a hüvely elkészítése, a penge öntése, kovácsolása, élezése, majd a gravírozás és polírozás.

Néhány 60 centiméter hosszú kés elkészítése akár két hétbe is beletelhet.

A mesterség elsajátítása legalább négy évbe telik.

Budawa körülbelül 120 ezer jüant keresett mesterségéből tavaly, átlagos évi jövedelme azonban 80 ezer jüan körül alakul.

Egy helyi elmondta, hogy a tibeti késeket leginkább háztartási céllal, önvédelemre és a tibeti népviselet ékeként használják.

2008-ban Budawát a lhaze-i tibeti kések példás örökösévé választotta a regionális örökségvédelmi hivatal.

„Nagyon örülök neki, hogy az állam elismeri munkámat, és hiszem, hogy a lhaze-i tibeti kések tudománya továbbra is virágozni fog." – mondta.

Bár a tibeti késkészítés hagyománya úgy tűnik, fennmarad, egy sor hagyományos foglalkozás már szinte teljesen kihalt.

A bambuszfonók csupán egy kés segítségével kosárrá, fekhellyé vagy gőzölő kosárrá változtatták a bambusz szárakat.

A sugárfújás művészete is szinte már teljesen eltűnt. A hatszáz éves mesterség képviselői felhevítik a cukrot, majd szakértelmükkel különböző figurákat készítenek cukorból. Régen ezek a mesteremberek utcáról utcára jártak, tudásuk pedig a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt magával ragadta.