A jin és jang elmélete a legősibb kínai filozófiák egyike. A Sárga Császár belgyógyászati könyvében azt írják, hogy a jin és jang az ég és föld működési mechanizmusa, minden születés és halál szabályrendszere, valamint minden változás alapvető elve. A hagyományos kínai orvoslás szerint a jin és jang minden tárgy gyökere, egyben pedig a gyógyítás elméletei alapja is. De mi a jin és a jang, és hogyan értsük meg őket? Mai vendégünk Zhang Qingbin, a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Egyesületének felelős elnökhelyettese a jin és jang lényegét foglalja össze nekünk (A következőket az interjú alapján összegeztük).

A jin és jang tájcsi ábrája

Amikor a jin és jang kerül szóba, általában a tájcsi ábra jut az eszünkbe, ami a taoistáktól ered. Először nézzük statikus perspektívából az ábrát. Az ábra kerek alakja a tájcsit, két színe pedig a jint és jangot jelképezi. A Sárga Császár belgyógyászati könyve szerint a bal és a jobb oldal a jin és a jang útja, a víz és a tűz pedig a jele. A kínaiak felfogásában a bal a férfi és a jang, míg a jobb a nő és a jin iránya. Ennek az elvnek az alapján a felső, felfelé és jobbra mozduló fehér rész a jangot, az alsó, lefelé és balra irányuló fekete terület pedig a jint szimbolizálja. A fehér részben található fekete pont, illetve a fekete részben levő fehér pont azt reprezentálják, hogy a jin és a jang egymásban is léteznek.

Most vessünk egy pillantást dinamikus szempontból az ábrára. A jin és jang a tájcsi mozgása során keletkezik. A tájcsi ábra magyarázatai című könyvből tudjuk, hogy a tájcsi mozgása során születik meg a jang, ám ha véget ér a mozgás, csend alakul ki, amely alatt jin keletkezik. Ha a csend véget ér, újrakezdődik a mozgás. Ez azt jelenti, hogy a jin és jang fejlődése mindig nulláról indul, a tetőpont elérése után ellentétes irányba fordul, folytonos körforgásban.

A tájcsi ábra szemléletesen ábrázolja a jin és a jang közötti kapcsolatokat, viszont ezt a fogalmat nem érthetjük meg kizárólag a tájcsi ábrára támaszkodva. A jin és jang képezi a hagyományos kínai orvoslás alapját, vagyis minden jinből és jangból származó probléma megoldható, ha felfedezzük a jin és jang lényegét.

Az elvont és konkrét jin és jang

A hagyományos kínai orvoslás egyetemi tankönyve következőképpen határozza meg a jin és jang fogalmát: a jin és jang egy ókori filozófiai fogalom, amely egységbe foglalja a természetben előforduló, egymással összefüggő ellentéteket. A jin és jang láthatatlan, megfoghatatlan, de mindenütt jelen van.

A jin és jang kontrasztja a két tárgy közötti kapcsolatokra utal. Ez azt jelenti, hogy bármilyen anyag vagy az antropometriai mutatók növekedése és csökkenése kialakíthat konkrét jint és jangot. Például a mozgók, külsők, felsők, elkülönítettek, melegek és vidámak a janghoz, a nyugodtak, belsők, alsók, összetartozók, hidegek és szomorúak a jinhez tartoznak.

Az idők folyamán a jin és jang mindig központi szerepet töltött be a hagyományos kínai orvoslás alapelméleteiben. A kínai orvoslásban a konkrét jin és jang lehet hideg és meleg, illat és íz, külső és belső, irreális és valós, víz és tűz, jó és gonosz, férfi és nő, lélek és szellem. Ha az emberi test szempontjából vizsgáljuk, a jin jelképezi a nőt, az elülsőt, alsót és belsőt, a jang pedig a férfit, a hátsót, a felsőt és a külsőt, ám ezek mindig viszonylagosak.

Hogyan lehet megkülönböztetni a jint és a jangot?

Minden tárgynak vannak jinhez és janghoz kapcsolódó tulajdonoságai. A hagyományos kínai orvoslás szerint a jin és jang egyensúlya az egészség alapvető feltétele, amihez az kell, hogy a testre jellemző tulajdonságok se a jin, se a jang irányába ne tolódjanak el.

Betegség esetén meg kell határozni a rá jellemző tüneteket, amiket két csoportba sorolhatunk:

1. A meleg tünetek közé tartozik a láz, szomjúság, vörös nyelv, székrekedés és szapora szívverés. Ilyenkor jang-túltengés és jin-hiány is fennállhat.

2. A hideg tüneteket általában a téli hideg vagy nedves körülmények eredményezik. Ez jang-hiányra vagy jin-túltengésre is utalhat.

A betegség azonosításának első lépése a páciens arckifejezésének megfigyelése. Ha valaki csendesnek látszik, jang-hiánya lehet. Ha az arckifejezése hideg és közömbös, valószínűleg jin-túltengése van. Más szavakkal, a jang-hiány szomorúságot, a jin-többlet pedig levertséget okoz. Ellenkező esetekben az idegesség és nyugtalanság valószínűleg a jin-hiány, az ingerlékenység pedig a jang-többlet jele.

Ez után következik az arc színének elemzése. Ha olyan sápadt a beteg arca, mintha nemrég súlyos betegségből gyógyult volna fel, jang-hiányra gyanakodhatunk. Ha gyengének és jéghidegnek tűnik, jin-túltengés áll fenn. A piros és nedves, de nem fénylő arcszín jin-hiányra utal. A piros és fénylő arcszín jang-többletről árulkodik.

Az arckifejezés és arcszín mellett a négy végtag és légzés megfigyelése is segíthet a betegség jellemzőinek azonosításában. Minden esetben az alábbi elv érvényes:

A jang-túltengés a hideget kedveli, a forróságot nem.

A jin-hiány a hűvöset kedveli, a meleget nem.

A jang-hiányosság a meleget kedveli, a hűvöset nem.

A jin-többlet a forróságot kedveli, a hideget nem.

A jin és jang hiánya se a meleget, se a hideget nem kedveli.

A jin és jang közötti kapcsolatok

A jin és jang közötti kapcsolatok fontos szerepet játszanak a jin és jang elméletében. A tájcsi ábrán jól megfigyelhető, hogy a jin és a jang egymás ellentétei, és korlátozzák is egymást. Ezen kívül sem a jin, sem a jang nem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak egymás viszonylatában értelmezhetők.

Bizonyos feltételek teljesülése esetén a jin és a jang átfordulhat az ellentétes oldalra. Például, ha a hideg miatt nátha alakul ki, azt enyhe köhögés, fehér szőr, orrdugulás és más hideg tünetek kísérik. Viszont hatékony kezelés híján a hideg tünetek melegre fordulhatnak, súlyos köhögés, sárga köpet, izzadás, orrfolyás és más meleg tünetek üthetik fel a fejüket.

A jin és jang egyensúlya az egészség előfeltétele

Régen úgy vélték, hogy a világegyetemben lezajló folyamatokat a természet saját egyensúlyteremtése idézi elő, minden születés és halál ennek a folyamatnak a része.

A hagyományos kínai orvoslás szerint a jin és jang egyensúlyának megbomlása felel a betegségekért. A szervezetünk akkor egészséges, ha a jin és jang egyensúlyban van, vagyis a kettő egyensúlyának újbóli megteremtése a betegségek kezelésének alapvető módszere.

A kínai orvoslás a hiányt kiegészítőkkel, a túlrengést purgálással, a meleget hideggel, a hideget pedig meleggel kezeli. A saját testünk állapotának és a betegség típusának függvényében a kiegészítőkkel egyensúlyba hozhatjuk a jint és jangot.

A kiegészítést gyógyszerekkel és élelmiszerekkel is végezhetjük, a lényeg, hogy harmóniában legyen a természettel. Íme, néhány célzott kiegészítő:

1. Jangpótlásra a póréhagyma, spenót, hagyma, jamgyökér, fokhagyma és zsidótövisbogyó javasolt.

2. A jint a fekete rizs, árpa, édesburgonya, rák, ginzeng, fekete bab és longan töltheti fel.

A kínaiak úgy tartják, hogy a tavasz a születés, a nyár a fejlődés, az ősz az aratás, a tél pedig a raktározás időszaka. Az embereknek alkalmazkodnia kell az évszakok változásaihoz, hiszen csak ily módon szabályozhatják a szerveik működését, és hozhatják egyensúlyba a jint és a jangot.

Röviden összefoglalva a jin és jang filozófiai elmélete, a tárgyak tulajdonságait összegzi. Ugyan nehéz megragadni a lényegét, de minden területre kiterjeszthető, és ha jól tudjuk alkalmazni az életben, közelebb juthatunk az egészséghez.

Ha észrevételük van a műsorunkkal kapcsolatban, vagy kérdéseket tennének fel a hagyományos kínai orvoslásról, kérjük, írjanak nekünk. E-mail címünk: kinaiorvoslas@outlook.com. Vagy kövessék figyelemmel „Kínai Orvoslás és Terápia" közösségi oldalunkat a Facebookon!