A kínai Nagy-Csatornát széleskörűen a világ leghosszabb és legöregebb ember által készített csatornájának tartják. Északon Pekingben kezdődik, és délen Hangzhou-ban ér véget, átszelve Hebei, Shandong, Jiangsu és Zhejiang tartományokat. Az 1794 kilométer hosszú csatorna öt nagy folyót köt össze: a Haihe-t, a Sárga-folyót, a Huaihe-t, a Jangcét és a Qiantangjiangot. A csatorna több mint ezer éven át az ország fő ütőerének számított Észak- és Dél-Kína között.

A Tavasz és ősz, illetve a hadakozó fejedelemségek korában Wu állam királya, Fu Chai egy csatorna építését rendelte el a Jangce és a Huaihe folyó között, hogy azon katonák és ellátmány utazhassanak észak fele, Qi állam megtámadásához. 605-ben a Sui-dinasztia Yang Di császára került a trónra. Hatalmát és gazdagságát egy új főváros építésével kívánta mindenkivel tudatni. Luoyangot, az új fővárost keleti fővárosnak nevezte el. Az új uralkodói székhelyhez új csatorna is kellett. A hadászati megfontolások mellett ugyanolyan fontos volt, hogy a csatornán délről építési anyagokat, értékes növényeket és állatokat lehetett északra szállítani, hogy azok a luoyangi palota díszei legyenek. A csatorna kiásásához Yang Di császár egymillió embert vezényelt ki.

Közel hat év alatt, 610 végére a kijelölt csatorna meg is épült. Ehhez 150 millió embernap kellett. Csak a Luoyang és a Huaihe folyó közötti szakasz építése öt hónapig tartott, több mint egymillió embernap munkát emésztve fel. Néhány helyen még a nőket is ásásra kényszerítették. A borzasztó körülmények között folyó munkában sok férfi és nő vesztette életét, volt, aki éhen halt, más végkimerülésben vagy betegségben hunyt el. De voltak olyanok is, akiket a munkavezetők vertek halálra.

Yang Di császár elrendelte, hogy a csatorna mindkét oldalára utat is építsenek, az ő kizárólagos használatára. Ahogy a csatorna és az utak elkészültek, a császár elindult rajta Jiangduba, hogy élvezhesse a ritka qiong virágzást. Útján több mint kétszázezer ember kísérte, több ezer hajón.

Elindulásuk napján Yang Di császár és Xiao Hou császárné egy-egy négyszintes sárkányhajóra szálltak, amelyekben királyi lakosztályokat alakítottak ki, több mint száz szobával. Néhány ezer gazdagon díszített hajó szolgálókat, hivatalnokokat, tiszteket, nemeseket, taoista és buddhista szerzeteseket szállítva követte a császári pár két hajóját. Mögöttük haladt újabb néhány ezer hajó, fedélzetükön az őrség és fegyvereik. A menet elejétől a végéig több mint száz kilométer hosszú volt. A csatorna partján nyolcvanezer fős kiszolgáló személyzet kísérte a menetet, két lovasezred társaságában. Mindenképpen különleges látvány lehetett, ahogy a végeláthatatlan kíséret színes zászlókat lobogtatva halad a csatornán, és annak partján. Éjszaka a hajók fényárban úsztak, gongok és dobok ütemétől kísérve. A pompa szinte felfoghatatlan volt.

Útján a császár a legínyencebb ételeket és ajándékokat követelte az útjába eső városoktól. Ez óriási terhet rótt a hétköznapi emberekre. Az előkelők nagy mennyiségű ínyencséget dobtak néha egyetlen harapás nélkül a csatornába, miközben a csatorna mentén élőket nyomorba taszították.

Jiangduban a császár óriási pompával mutatta be birodalmi hatalmát, és minden fajta extravagáns élvezetekbe vetette magát. Gyakran ezreket, vagy akár tízezreket kényszerítettek munkára, és hihetetlen mennyiségű pénzt pazaroltak el. Ami még megbotránkoztatóbb volt, hogy Yang Di császár hivatalnokait aszerint ítélte meg, hogy mekkora hűbért fizettek neki. Aki többet fizetett, azt előreléptette, aki kevesebbet, annak státusza hanyatlott. Ennek eredményeképp a csatorna mellett élőktől mindent elvettek, ami nem kellet a közvetlen túléléshez, sőt, néha annál is többet. Kihajózása után fél évvel, ismét csak hatalmas pompa közepette, Yang Di császár visszatért új fővárosába, Luoyangba.

A császár ezt követően szinte minden évben hasonló szemléket tett az országban, kiürítve a császári kincstárat és nyomorba taszítva az embereket. A tarthatatlan állapotok országszerte parasztfelkelésekhez vezettek. Végül 618-ban Yuwen Huaji tábornok Jiangduban megölte Yang Di császárt, és a Sui-dinasztia uralkodása véget ért.

A császár által építtetett csatorna azonban fontos szerepet játszott a kínai történelem során. Javította az észak és dél közötti összeköttetést, a helyi gazdaságok összekapcsolódtak, megindult a kultúrák keveredése, és megerősítette Kína egységét. Később, a Yuan-dinasztia alatt, a Nagy-Csatornát egészen Pekingig meghosszabbították, így az elérte mai hosszát.

A Nagy-Csatorna építéséhez hihetetlen szervezési és mérnöki teljesítmény kellett, az emberi áldozatokon felül, így nagyságában méltó vízi párja lehet a kínai nagy falnak.