Ha nem fürödni megyünk egy tóhoz, akkor ugyan mit lehet csinálni a partján. Már feltéve, hogy nem vagyunk festők. Vagy ornitológusok. Nos, a következőkben felkeressük a Poyang-tó partját, és elmondjuk, hogy nagyjából miket kell tudni az előttünk hullámzó vízről.

Ha azt mondjuk, hogy a Poyang-tó nem Balaton, akkor még finoman is fogalmaztunk.

Nemcsak azért, mert hatalmas, a Balatonnak egyszer sokszorosa, máskor viszont töredéke is tud lenni. Nem is csak azért, mert „tejjel és mézzel folyó" területnek nevezték. És nem is csak azért, mert a tó területén van Kína Bermuda-háromszöge, ahol még a második világháborúban is teljes japán katonai vízi jármű tűnt el nyomtalanul. Hanem a történelme miatt. Hiába volt a Balaton a török időkben határtó, nemigen tudni nagy balatoni vízi ütközetről a török csapatok és a magyarok között.

Nem úgy a Poyang-tó esetében. Itt nemhogy csaták sokaságát jegyezte fel a történelmi emlékezet, de 1363 kora őszén akkora csata zajlott a Poyang-tavon, hogy az párját ritkítja a vízi ütközetek történetében is.

A tó Jiangxi tartományban található, valaha ez volt Kína legnagyobb édesvízi tava, de ma már se nem a legnagyobb, se nem túlságosan édesvízi, hiszen a környezetszennyezés miatt senki sem merne a tó vizéből tisztítatlanul inni.

A Poyang-tó északon egy csatorna révén összeköttetésben áll a Jangcéval is. Itt teljesen összeszűkül a tó. Délen viszont kiszélesedik, itt a legnagyobb a kiterjedése: hossza 133 km, legnagyobb szélessége pedig 74 km.

Habár ezekkel a hivatalos adatokkal óvatosan kell bánni, hiszen a tó területe óriási ingadozásokra képes. Legjobb lesz, ha megnézzük a valaha volt legnagyobb és legkisebb kiterjedését.

Az előbbi, könnyedén ki lehet találni, nem a mai korunkhoz köthető, az utóbbi azonban nyilván annál inkább.

Úgy is van. A Poyang-tó a Tang-dinasztia idején elérte a 6000 négyzetkilométeres kiterjedést is, ennél nagyobb már nyilván soha nem is lesz.

Merthogy 2012 elején viszont mindössze 200 négyzetkilométer nagyságú volt. Akkoriban maximum a katasztrófaturizmus virágozhatott a szinte nem is létező tónál.

Azóta javult a helyzet, 2015 egészében 3000 négyzetkilométernél valamivel nagyobb volt, van és lesz a Poyang-tó nagysága.

Egyszóval ma ismét az lehet az érzésünk a tó partján állva, hogy egy kisebb tengert nézünk. Vitorlásokat bőven lehet látni.

Mivel a tónál sok millió madár, köztük egészen ritkák is találhatók, ezért a madárlesők kedvenc kirándulóhelye.

A Poyang-tóban sziget is van, Dagu-hegy a neve. Messziről a hegy úgy néz ki, mint egy óriási cipő, amely a vízben lebeg. Nem is csoda, hogy Cipő-hegynek is nevezik.

A szigeten szinte más nincs is, mint a hegy, a vízből meredeken emelkedik ki a sziget földje. Azért persze megmászható a hegy. Ma turisták, régen pedig tudósok, illetve üzletemberek keresték fel gyakran a helyet. A Dagu-hegy tetejéről csodálatos panoráma tárult régen is és ma is a látogató elé.