A közel 3,5 milliós, 7186 négyzetkilométer nagyságú Meishan Szecsuan tartomány közepén helyezkedik el. Ez így nagyon sokaknak nagyon keveset mond. De úgy már talán informatívabbak vagyunk, ha elmondjuk, hogy az igen forgalmas, Chengdut és Leshant összekötő út felénél található. Chengdu mindössze 63 kilométerre fekszik Meishantól, ami alig egyórás buszutat jelent, úgyhogy egynapos kirándulással bőven megnézhető a város.

Annál is inkább, mert míg a tartományi székhelyről is és a világhírű Buddha-szobráról ismert Leshanról is igencsak nehéz újat mondani, a velük természetesen nem versenyző, de figyelemre mindenképpen érdekes Meishanról beszélve könnyű dolgunk van, hiszen valójában egyetlen olyan látnivalója van, amiért igazán érdemes ide eljönni.

Pedig a város már az 5. század végén is létezett, igaz, akkor még Meishou néven. Kínában azonban nem a másfélezer éves történelmi múltja miatt ismeri mindenki ezt a várost, hanem azért, mert ez volt Su Dongpo (Su Shi) és két fiának szülőhelye. Valamennyien a 960 és 1127 között fennállt Északi Song-dinasztia jeles költői voltak.

Érthető tehát, hogy a város legnagyobb nevezetessége a Három Su emléktemploma (San Su Ci), amely Meishan délnyugati részén található. Hogy az emléktemplomot megérdemelték, abban vita nem lehet, elvégre a három jeles férfiú a kínaiak szerint a Tang- és a Song-dinasztia nyolc leghíresebb esszéírója közé tartozott.

Igen, mind a hárman, vagyis nem holmi Goethe fiairól van esetükben szó. Az emléktemplom, milyen meglepetés, a mongol Yuan-dinasztia (1271-1368) idején, vagy más források szerint, és ez már jóval logikusabb, a Ming-dinasztia elején épült, mégpedig ugyanazon a helyen, ahol hajdanán az apa és két fia lakott.

Érdekes az is, hogy a történelmi emlékezet számon tartotta azt is, hogy a Suk nem is voltak tősgyökeres meishaniak, hanem csak a 8. század elején vetődtek hivatalt viselni a városba, majd ott végleg letelepedtek.

És végül még egy érdekesség az emléktemplomról. A jelenleg látható Három Su emléktemploma nem a Ming-dinasztiában épült, hanem az utolsó, a Qing-dinasztia alkotása. Az előző emléktemplom ugyanis elpusztult, de a mandzsu császárok újra felépíttették a három derék Sura emlékező templomot.

Ez a korokon és dinasztiákon át ívelő reverencia igencsak érthető, hiszen nemcsak az értelmiségiek fordultak meg már korábban is az építmény falai között, hanem az egyszerű emberek is nagy tisztelettel adóztak a szellem hajdani kiválóságainak, a három jeles kínai írástudónak.

Az emléktemplom természetesen egyszerre szentély, múzeum és emlékpark is. A szentélyben ott a három Su szobra, a múzeumban a család több ezres nagyságrendű ereklyéit őrzik, az egész emléktemplom pedig egy Délnyugat-Kínában jellegzetesnek számító több mint félszáz hektáros parkban található. Ha pedig park, akkor az itt természetesen bambuszligeteket, aprócska, de andalító csónakázásra kiválóan alkalmas tavacskákat és finom cizelláltsággal megmunkált hangulatos pavilonokat jelent. Tökéletes kikapcsolódás literátus és illiterátus embereknek egyaránt.