Bashang sok mindenről híres, de talán az egyik legfontosabb, legalábbis a hosszú utazást nem szerető utazni szeretők számára az, hogy Pekinghez ez a legközelebbi füves puszta. Mindössze 240 kilométerre található a világ egyik legnagyobb, legnyüzsgőbb metropoliszától ez a 340 négyzetkilométer üres tér. Ha tehát valaki Pekingből indulva prérit akar látni a maga végtelen füves térségeivel, hatalmas égboltjával, szinte szürreális színeivel és formáival, akkor nem sokáig kell mennie.

Bashang a Hebei tartományi Fengning megyében található és három részből áll: Baxia, Jieba és a harmadiknak szintén Bashang a neve. Nyáron a pusztán nincs forróság, kellemesen hűs a levegő, mindenütt virágok tarkállnak, télen pedig mindent beborít a hó.

Korábban Bashang elzárt terület volt, de az utóbbi években már megnyílt a turisták előtt, ma már mindennap több ezren keresik fel a területet. A májustól októberig tartó főszezonban több mint 4000 fő a napi átlagos látogatottság a füves pusztán.

Ha füves pusztáról van szó, akkor persze mindenki a mongolokra gondol. Bashang esetében sem tévedünk sokat, mert habár Hebei tartományhoz tartozik, azért határos a Belső-mongóliai-fennsíkkal.

Bashang a Yanshan hegy lábánál, Datantól négy kilométerre északra, Fengningtől pedig 87 kilométerre északnyugatra terül el. Már ősidők óta a mongol pásztorok legeltetik itt jószágaikat.

A fehér mongol jurták, ahogy az már egy rendes füves pusztán illik is, gyöngyszemekként látszanak a zöld füvön, no persze nem télen, amikor mindent beborít a hó.

A jurtákba természetesen be is lehet menni, a lakosok mindenkit barátságosan fogadnak. Pompás időutazás a látogatás a pusztán és a jurtákban. Mandzsu zászlókat lenget a szél, a fehér jurták piros ajtaját a szerencsét hozó sárkányok és főnixek képei díszítik. A határozott színek közül még a mongolok kedvencét, a kéket is meg kell említeni, ami szintén gyakran használt a díszítéseknél.

A turisták persze fényképeznek mindent, és megtehetik ugyanezt magukkal is, mivel beöltözhetnek a mongolok hagyományos díszruhájába és a jurtákban, de akár lóháton, a puszta közepén is lefotóztathatják magukat. Ez utóbbi esetben akár mongol, illetve mandzsu fegyverekkel is, akár a félelmetes mongol íjjal és nyíllal is.

Aki esetleg félne a lovaktól, annak tevék állnak a rendelkezésére, bár a teve két púpja közt jóval félelmetesebb ülni, mint a mokány mongol lovak hátán. De az biztos, hogy a tevék nemigen szoktak vágtatni turistával a hátukon, hanem csak békésen néznek a távolba.

Apropó békesség. Két kevésbé békés szórakozás is várja a kirándulókat, turistákat és a hivatásos fényképészeket.

Az egyik a mongolok nemzeti sportja, a birkózás. A turistacsoportok tiszteletére rendszeresen rendeznek birkózóversenyeket, amelyek nemcsak azért érdekesek, mert test feszül test ellen, hanem mert a mongol birkózók különleges, díszes, színpompás birkózóruhába öltözve küzdenek meg egymással.

A másik kevéssé békés foglalatosság, talán meglepő, de a sült birka evése. Persze csak az csodálkozik ezen a kijelentésen, aki még nem volt mongol jurtában egy fárasztó nap után egy egészben megsütött birka húsának társaságában. Nos, elég az hozzá, hogy ilyenkor mindannyiunkból ragadozó, csontot kézbe fogó, húst foggal cincáló ragadozó válik.