A 9. holdhónap 9. napja a hagyományos chongyang ünnep, azaz duplakilences ünnep. A Gergely-naptár szerint általában októberre esik ez a fesztivál.

Az ősi és misztikus Yi Jing, a Változások könyve a hatos számot jin természetűnek, azaz femininnek vagy negatív pólusúnak, a kilences számot pedig jang természetűnek, azaz maszkulinnak vagy pozitív pólusúnak írta le. Tehát az ünnep kínai neve ezért chongyang, azaz dupla-jang.

Emellett a jiu-jiu (kínaiul kilenc-kilenc) úgy hangzik, mint a réges-rég vagy örökké kifejezés, ezért az ősi kínaiak ezt szerencsés napnak tartották, ami méltó egy ünnepre.

Következzen tehát néhány érdekesség az ünnepről, amelyeket eddig talán nem ismert.

A som

A som egy örökzöld, erős illatú növény, ehető terméssel és gyógyszer-alapanyagként használható törzzsel és levelekkel. Az ezekből készült gyógyfőzetek elűzik a rovarokat, a nyirkosságot, segítik az emésztést és gyógyírt kínálnak a belső hő ellen. A som tavasszal lila virágokat hoz, ősszel pedig lilás barna termést ad, amely savanyú, fanyar és enyhe természetű.

Már a Tang-dinasztia alatt (618-907) nagyon népszerű szokás volt som ágakat viselni a 9. holdhónap 9. napján, a császár ediktumban nyilvánította szabadnappá ezt a napot a közemberek számára is. A korabeli emberek úgy hitték, hogy ha ezen a napon somfát ültetnek, az megelőzi a betegségeket és a tragédiákat. Még karjukon és fejükön is viseltek somot, de kis illatzsákokba is rakták. Többnyire nők és gyerekek követték ezt a szokást, de bizonyos helyeken férfiak is hordtak somot ezen a napon.

Krizantém

A Kínából származó krizantémról már az i. e. 5. században is készültek feljegyzések. A krizantém birodalmi virágként került Japánba a Tang-dinasztia alatt. Angliába a 12. században érkezett, Európa többi részére pedig a 17. században. Bár ez az évelő növény sokáig virágzik, a virágzás általában a 9. holdhónapban kezdődik, ami igazán ünnepi hangulatot kölcsönöz a duplakilences ünnepnek. Emiatt ezt a hónapot a krizantém hónapjának is szokták hívni.

Rengeteg költő is megénekelte a krizantémot, mert az egyike annak a kevés virágnak, amely késő ősszel virágzik. Úgy tartják, hogy Tao Yuanming, a Jin-dinasztia híres költője, amikor remeteként élt, sokfajta krizantémot nevelt, és amikor azok virágba borultak, az sok rokonát és barátját vonzotta a költő remetelakjához. Huang Chao, egy Tang-kori parasztfelkelés vezetője sok verset írt a krizantémról, és ezeket még ma is gyakran idézik. Du Fu, egy másik híres Tang-dinasztiabeli költő is több mint tíz verset írt a krizantém szépségéről.

A kínai emberek már a duplakilences ünnep kialakulása előtt is nagyon kedvelték e virágot, kései virágzása miatt a hosszú élet virágának tartották. A Song-dinasztia (960-1279) alatt néhány fogadó krizantémokkal díszítette bejáratát, mert úgy tartották, hogy attól megjön vendégeik kedve az alkoholfogyasztáshoz. A Qing-dinasztia alatt Kína több régiójában is krizantém kiállításokat tartottak. Pekingben a virágot az emberek hajukba, valamint otthonuk ablakaira és ajtóira tűzték, hogy elűzzék a rosszat és bevonzzák a jó szerencsét. A krizantémkiállításokon az emberek élvezhették a virágok látványát és illatát, versíró versenyeken vehettek részt, vagy nézhették, ahogy festők megörökítik a virágokat. Ezek általában nagyon élénk rendezvények voltak, tengernyi emberrel.

A duplakilences sütemény

A duplakilences, krizantém- és virágsütemény néven is ismert ennivalót már az időszámításunk előtti Zhou-dinasztia alatt is fogyasztották. Eredetileg az őszi betakarításra készült ez a finomság, hogy a földeken dolgozók is megízleljék a szezon friss ételét. Ez fokozatosan alakult át azzá a süteménnyé, amit ma is fogyasztanak az ünnep alatt.

A sütemény általában ragacsos rizs, köles vagy szójabab lisztből készült. A Tang-dinasztia alatt a süteményre színes papírdarabot raktak, amelyre a ling, parancs írásjegy került. A Song-dinasztia alatt a süteményt az ünnep előtt néhány nappal készítették el, a felszínre kerülő színes papír mellett kínai gesztenye, ginkgo magok, fenyőmagok és gránátalma magok kerültek a süteménybe.