A 9. holdhónap 9. napja a hagyományos chongyang ünnep, azaz duplakilences ünnep. A Gergely-naptár szerint általában októberre esik ez a fesztivál.

Eredetileg ezen a napon az év legnagyobb gabonabetakarítását ünnepelték a földművesek. Az ünnep a hadakozó fejedelemségek korában született, és a Han-dinasztia idején, az időszámításunk kezdete körül vált népszerűvé. Az első Han császár, Liu Bang halála után özvegye, Lü császárné féltékenységében elüldözte az elhunyt császár kedvenc ágyasát, Qit, és házasságra kényszerítette egy közemberrel, ami akkor nagy szégyennek számított.

A Jia asszonyként ismert volt ágyas elmondta a közembereknek, hogy a palotában a kilencedik holdhónap kilencedik napján kis somágat tűztek a hajukba és krizantémbort ittak, mert ha nem így tennének, az tragédiákat hozna mindenkire. Később a közemberek is átvették a szokást, és az fokozatosan az egész országban elterjedt.

Egyes feljegyzések szerint a krizantémbor úgy készült, hogy a kilencedik hónap kilencedik napján az emberek krizantémleveleket és virágokat szedtek, majd azokból gabonákkal összekeverve alkoholos italt pároltak le. Ezt az italt csak a következő duplakilences ünnepen fogyasztották el.

A krizantémbor a feljegyzések szerint élessé teszi a látást, elmulasztja a fejfájást, csökkenti a vérnyomást, fogyaszt és rendbe rakja a gyomrot, mindezek által pedig hozzásegít a hosszú élethez. Úgy tartották, hogy a krizantémbort ivók megszabadulnak a gonoszságtól és testük ellenállóbbá válik a hideg idővel szemben.

A krizantémbornak, amelybe somtermést áztattak, fájdalomcsillapító hatást és az életenergia áramlásának szabályozását tulajdonították. A duplakilences ünnep alatt az ősi kínai emberek szerettek hegyet mászni, miközben ezt a bort iszogatták, hajukban pedig somágat hordtak.

Mivel az ünneppel szorosan összekapcsolódott a hegymászás, ezért a duplakilences ünnepet hegymászó ünnepnek is hívják.

A tiszta őszi eget és friss levegőt hozó 9. holdhónap kitűnően alkalmas a táj élvezetére. Ilyenkor a hegytetőkről kék ég, néhány fehér felhő és mélyzöld hegyek tárulnak a túrázó szemei elé, boldogsággal és a szabadság érzésével töltve el az embert.

Ezért ahogy az ősi, úgy a mai emberek is szeretnek kirándulni a kilencedik holdhónapban. A Nyugati Han-dinasztia korában az emberek szerettek magaslatokra kirándulni az akkori főváros, Chang'an (ma Xi'an) körül, és ezt az időtöltést csak felemelkedésnek hívták. A későbbi korokban a természeti szépségek mellett a kirándulók az ember alkotta Qujiang-tavat, a Cien Templomot és a Vadliba Pagodát is megcsodálhatták. A Ming-dinasztia császárai szerették a Wanshou-hegyen tölteni az ünnepet Pekingben, a Qing-dinasztia császárai pedig inkább a birodalmi kertek mesterséges hegyeit mászták meg a fővárosban.

A hegymászás szokása a rossz szerencse és katasztrófák elűzésén kívül egyben a „magasabb pozícióba kerülést" is jelképezte, így arra nagy figyelmet szenteltek a történelem során. Egy másik ok, amiért annyian másztak hegyet, különösen az idősek, mert az a „hosszú életbe emelkedést" is jelenthette. Tehát a hegymászás és a hosszú élet szorosan összekapcsolódott a kínai emberek számára.

A duplakilences ünnep hagyományosan a család egybegyűlésének ideje is. Az emberek ekkor megemlékeznek felmenőikről, nehézségeikről és az általuk hozott áldozatokról. Ilyenkor gyakran szerveznek családi kirándulásokat, amely során nemcsak a természethez, hanem egymáshoz is közelebb kerülhetnek a családtagok.

A kilencedik holdhónap kilencedik napja a kínai chongyang ünnep, az ősz egyik fénypontja. Az ősi jin és jang elmélet szerint a kilencedik holdhónap és annak kilencedik napja is jang természetű, amely pozitív és maszkulin energiát jelent. A chong fordítható duplának, tehát az ünnep neve kínaiul ezért chongyang.

Ezen a napon gyakoriak az összejövetelek, amelyek során krizantémbort isznak és somlevelet tűznek ruhájukra az emberek. Szokás ilyenkor hegyet mászni és az ünnep különleges süteményét is fogyasztani.