A Kínában ősidők óta használt jáde egy nefrit nevű féldrágakő, ami tiszta állapotában fehér, de főleg vas szennyező anyagok által lehet zöld, krém, sárga, barna, szürke, fekete vagy tarka színű is. A kínaiak a yu (jáde) szóval illetnek egy sor féldrágakövet, köztük a nefritet, a bowenitot és a jádeitet is.

Körülbelül kétezer éve Xu Shen Shouwenjiezi című művében a jáde öt tulajdonságát írta le: fényes ragyogásából eredezteti jóságát, áttetszősége őszinteségre vall, nyugalma bölcsességet jelez, és szilárd, bátor természetű, hiszen hajlítani nem, csak törni lehet.

A jáde mindig is a legértékesebb anyagnak számított a kínaiak számára, még az aranynál és az ezüstnél is többre tartották. Az elhunyt császárok és főnemesek sírjaiba is jádét helyeztek. Évszázadokon át, ezt a rendkívül kemény, áttetsző követ az uralkodókhoz kötötték, és az istenség jegyének tarották.

Miért tartják annyira nagyra a kínaiak a jádét? A következő legendákból és történelmi feljegyzésekből Ön is betekintést nyerhet ennek okába.

A kínai mitológiában Nüwa egy istennő, akit leginkább az emberek teremtéséről és az eget tartó oszlop megjavításáról ismernek.

Az időszámításunk előtti második században írt Huainanzi című filozófiai mű szerint az ég négy tartóoszlopa megrogyott, az embereket tűz- és árvészek pusztították. Nüwa egy ötszínű követ olvasztott meg, azzal javítva ki az eget, ezzel megmentve az embereket. Ezután a maradék köveket szétszórta a földön, ezek a különböző jádekövek. Az ötszínű kő az életet alkotó öt alapelemet szimbolizálja: a fát, a tüzet, a földet, a fémet és a vizet.

Az ötszínű kövek története számos legendás történetnek adott ihletet a kínai irodalomban. Cao Xueqin A vörös szoba álma című regényében a főhős, Jia Baoyu a Nüwa által elszórt kövek egyikéből született meg. Egy ilyen kőben emberi érzések keletkeztek, ezért leszállt a földre, hogy megtapasztalja az emberi életet. Baoyunek nevezték el, ami szó szerint Drága-jádét jelent, mert egy gyönyörű jádéval a szájában született. A Nyugati utazás című regény főhőse, a Majomkirály szintén egy szent hegy köveiből jött létre, és már születésekor természetfeletti erőkkel bírt.

Úgy tartják, hogy Nüwa a kínai emberek ősanyja. A kínai mitológia szerint az emberek szinte teljesen kihaltak természeti katasztrófák következtében. Csak Nüwa és bátyja, Fuxi maradt a Földön, és az ő frigyükből születtek az első kínaiak.

A kínai folklórban Xi Wangmu, szó szerint Nyugati Anyakirálynő, a mitikus Kunlun-hegyen élt a Himalájákban, ahonnan az első emberek is származtak. Úgy tartották, hogy Xi Wangmu életelixírjével fel tudta támasztani a halottakat, kertjében pedig ezer évente halhatatlanságot adó őszibarackok érnek.

A kínai irodalomban és operákban Xi Wangmút méltóságteljes istenségként ábrázolják, aki az egész égi világ irányítója. A hozzá kapcsolódó legismertebb történet a Ming-dinasztia korában írt Nyugati utazásban olvasható. A történet szerint a Majomkirály felfalta az összes beérett barackot, az ez alkalomból rendezett égi bankett előtt.

Az ókori Shujing című mű szerint Xi Wangmu találkozott a Sárga császárral, Yao és Shun császárokkal, valamint a Zhou-dinasztia királyával, akiknek térképeket és aprólékosan vésett jádeköveket ajándékozott. Mai történészek szerint Xi Wangmu egy uralkodói titulus volt a nyugati területeken élő klánok között.