2009 és 2011 között a kínai rendőrség országszerte 13284 gyermeket szabadított ki a gyerekkereskedők karmai közül. Néhány gyermeket a megvásárlóiktól vittek el, akik örökbe akarták fogadni őket, és a helyi szociális központokba kerültek. Ezzel azonban nem értek véget a szenvedéseik. Mivel a biológiai szüleiknek nyoma sincs, az örökbefogadási törvény alapján pedig nem örökbe adhatóak, semmi reményük, hogy valódi családban nevelkedhessenek. A helyzet orvoslására a szakértők az örökbefogadási törvény kiegészítését kérik.

Yunmin, a Yunnan tartományi kislány eddig már három családnál élt, de még sincs olyan hely, amit otthonának nevezhetne.

2011-ben biológiai családja eladta egy párnak, aki kislányt akart örökbe fogadni. Egy évvel később a rendőrség emelte ki örökbefogadó családjából és egy szociális központba küldte. Onnan egy harmadik család vette magához, nevelőszülőként, ám három hónap múlva visszaküldték, mert nem voltak elégedettek vele.

Yunmin csak egy azok közül a gyermekek közül, akiket megmentettek megvásárlóiktól vagy a gyerekkereskedőktől, utána viszont a sorsára hagytak. A biológiai szülők szinte sosem jelentkeznek értük, még ha éveken át is kering a személyleírásuk az interneten vagy a sajtóban. Az őket megvásárló, a tragédiájukért részben felelős családokhoz sem térhetnek vissza. A kínai örökbefogadási törvény korlátozásai miatt pedig rendkívül nehéz új örökbefogadó szülőket találni a számukra.

Sokuk a gyermekkorát az egyik kínai szociális központban tölti majd.

Sötét üzlet

2011-ben a 46 éves Fujian tartományi vándormunkás, Liang Zhengfen, megismerkedett egy yunnani akcentussal beszélő férfival, aki el akarta adni neki a kisebbik lányát.

Liangnak már volt egy fia a jelenlegi férjétől, de már régóta szeretett volna örökbe fogadni egy kislányt. Ötezer jüant adott a férfinak, aztán hazavitte a gyereket.

Ez a lány volt Yunmin. Miután Liang hazavitte, felfedezte, hogy egy kicsit lassú és kancsal is. Ennek ellenére úgy bánt vele, mint ha az édes gyermeke lett volna.

A 2012-es országos gyermekkereskedelmi razzia során a rendőrség 12 gyermeket mentett meg Huaan megyében, akik mindegyikét a biológiai szülei adták el. A legtöbbjük szülei a megyében dolgozó vándormunkások voltak, akik közvetlenül a születésük után adták el a kisbabákat. A kisfiúk 40-50 ezer, a kislányok 5-18 ezer jüanért keltek el. Yunmin volt az egyikük.

A szülők elsősorban a szegénység miatt adják el a gyerekeiket. A Fujian tartományi razzia során a nyomozók felfigyeltek arra, hogy sok eladott gyermek származik a délnyugat-kínai Yunnan tartomány Guizhou és Guangxi határán fekvő Guangnan megyéjéből.

Az elmaradott helyi szokások és borzalmas életkörülmények miatt ritkán éreznek bűntudatot, akik pénzzé teszik a kisbabájukat. Sem Li Shifang, aki 35 ezer jüant kapott a kisfiáért, sem Li Fuchun, aki szintén eladta újszülöttjét, nem tanúsított bűnbánatot a bűnügyi eljárás során. A kihallgatáson mindketten azt ismételgették, hogy a szülőfalujukban normális dolog odaadni másnak a nem kívánt gyermekeket, és ezért cserébe pénzt kérni. Fogalmuk sem volt arról, hogy törvénytelen gyerekeket eladni.

Li Shifangot három éves börtönbüntetésre ítélték. Ám az ítélethozatal idején már megint gyermeket várt, így a bíróságnak próbaidőre kellett bocsátania. Senki sem tudja, hogy ezt a gyermekét is eladja-e. Yunmin szülei ellen nem folyt rendőri nyomozás.

A kínai közbiztonsági minisztériumnak van egy DNS-adatbázisa, ami segít a szülőknek megtalálni eltűnt gyermekeiket, a megmentett gyerekeknek pedig a szüleiket. Viszont csak azok a szülők adnak DNS-mintát a rendszerbe, akik gyerekét elrabolták. Azok, akik önként váltak meg az utódaiktól, természetesen nem fogják ellenőrizni az adatbázist, vagy beszolgáltatni az adataikat.

A 2009 és 2011 között megmentett 13284 gyermek közül 12100, vagyis több mint 90%-uk szülei nem kerültek elő a rendszer segítségével.

Hasztalan mentőakció

Yunmin most újra nevelőszülőkre vár, miközben Liang és a férje, a legközelebbi „rokonai" nagyon hiányolják. Idén kiderítették, hol van a kislány, így felkerekedtek a hegyekből, hogy meglátogassák. Ételt és ruhát vittek neki, megölelgették, az iskoláról kérdezgették.

A kínai hatóságok gyakran elnézőek a gyerekek vevőivel, mivel a legtöbbjük nem akadályozza a nyomozást, és a megvásárolt gyerekeket sem bántalmazza.

Miután a megvett kicsiket elveszik tőlük, sok korábbi vevő még mindig szeretné örökbe fogadni őket, hiszen már mély kötelék alakult ki közöttük.

2011 júliusát megelőzően a helyi rendőrség engedélyezte, hogy a vevők neveljék tovább a gyerekeket, amíg megtalálják biológiai szüleiket. Ám az emberkereskedelmi piac keresletének visszaszorítása érdekében a rendőrség úgy döntött, hogy ezeket a gyerekeket azonnal a szociális központokba kell küldeni.

Xie Junbo, a zhangzhou-i szociális központ vezetője is elismeri, hogy rengeteg esetben a vevők lennének a gyerekek legalkalmasabb örökbefogadói. Egyrészt, egy ideig már együtt éltek és ismerik egymást. Másrészt, ezek a szülők hajlandóak és alkalmasak is a gyereknevelésre.

Azonban a szociális központok még mindig szándékosan mellőzik a „vevőket", mikor a gyermekeknek nevelőszülőt választanak. „A rendőrség megmentette őket a vásárlóktól és ide küldte őket. Nem adhatjuk vissza őket nekik," magyarázta Xie.

„Ami törvényes, nem mindig ésszerű, és ez fordítva is igaz," tette hozzá.

„Elméletben megmentettük ezeket a gyerekeket. A valóságban viszont nem úgy tűnik," mondta egy gyerekkereskedelmi ügyekkel foglalkozó rendőrtiszt.

Jogi útvesztő

Ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet az, hogy még ha a szociális központ talál is új örökbefogadókat a gyerekeknek, valószínűleg meghiúsul az örökbefogadás.

Kína örökbefogadási törvénye értelmében háromféle gyermeket lehet örökbe adni: árvákat; olyanokat, akiket elhagytak, és akik szüleit nem találják; illetve akik szülei szokatlan nehézségek miatt képtelenek felnevelni őket. Ezen kívül 14 évnél fiatalabbnak kell lenniük.

Az emberkereskedőktől kiszabadított gyerekek viszont a törvény szerint nem árvák, és nem is elhagyottak, hiszen fennáll a lehetősége, hogy a szüleik keresik őket. A valóságban a központok gyakran nehezen tudják véglegesíteni a törvényes örökbefogadást, még ha találnak is új szülőket.

Huang Xihua, az Országos Népi Gyűlés egyik Guangdong tartományi tagja, megpróbálta bevonni a különböző hatóságokat, mikor örökbefogadó szülőket keresett a gyerekeknek. „Ha függetlenül keresem meg őket, a polgári ügyek hivatala azt mondja, hogy a közbiztonsági hivatal még nem zárta le az ügyet és ezeket a gyerekeket nem lehet elhagyottként kezelni. A közbiztonsági hivatal erre azzal kontráz, hogy a kérdéses gyermek már a szociális központban van, amit a polgári ügyek hivatala irányít. A hivataloknak együtt kellene dolgoznia a megoldáson," mondja ő.

Huang más szakértőkkel együtt kiegészítené az örökbefogadási törvényt, amely alapján örökbe lehetne adni az eladott gyerekeket, amennyiben a megtalálásuk utáni egy éven belül nem találják meg a biológiai szüleiket. Ha a biológiai szülők az adoptálás után mégis felbukkannának, jogukban állna semmissé tenni az örökbefogadást. „A szociális központok csak átmeneti otthont biztosítanak, nem pótolják az igazi családot. A hatóságok kötelessége lenne új otthont találni a gyerekeknek," nyilatkozta Liang Zhiyi, a foshani közbiztonsági hivatal egyik tisztviselője.

Ám amíg mindez valóban be így nem lesz, ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek nem sok reményük marad.