A kínai tonaludátusz többszörös fából vaskarika, sőt, akár azt is megkockáztathatjuk, hogy Möbius-szalag alakúra tekert fából vaskarika. Az alábbiakból kiderül, miért.

Ami a magyar Wikipedián tonaludátusz, az az angolon bilingual pun, de még nem fedezték fel egymást, legalábbis 2015 szinglik napján, november 11-én még nem voltak kapcsolatban.

Míg a latin, angol és még egy-két nyelv esetében sokaknak van fogalma, elképzelése arról, hogy miként is hangzanak az említett nyelvek, a kínairól ez nemigen mondható el. Még akkor sem, ha Weöres Kínai templom című verse például éppen a kínainak hangzó magyar szavakra épít, persze zseniálisan. Van is a csupa egy szótagos szavakból álló versben néhány echte kínai szó is. (Habár zárójelben azt meg kell jegyezni, hogy olyan tirádát azért magyarul nehéz lenne kerekíteni, mint amilyenre a Ministry Jesus Built My Hotrodjából találunk példát: „Was ding a ding, dang my dang a long ling long / Ding dang a dong bong bing bong".)

Persze ez nem lenne baj, ha a dolog mondjuk fordítva működne. Hiszen az alábbi példát sem a kínaiul értő angolul beszélők értékelik, hanem inkább fordítva, vagyis az angolul is értő kínaiul beszélők.

Nos, az internetes vásárlás népszerűvé válása után jelent meg Kínában a következő kínai-angol tonaludátusz / bilingual pun: Hogyan vigasztalják a szomorú nőt az Egyesült Államokban? You need cry, dear. Kínában? Ugyanúgy 有你的快递儿 yǒunǐdekuàidìr, ami körülbelül azt jelenti, hogy itt van a csomagoddal a futár, de szó szerint csak ennyi: van a te gyorsfutárod, minthogy a 有 yǒu jelentése van valakinek valamije, a 你 nǐ a te, a你的 pedig tiéd, a te valamid, a 快递儿 kuàidìr pedig a gyorsfutár, aki kihozza a megadott címre az internetes áruházból megrendelt árucikkeket. És mint ilyen, valószínűleg az egyik legelterjedtebb szó a kínai nagyvárosokban, a Kínába érkező külföldiek pedig biztosan előbb tanulják meg, mint azt, hogy 舌尖现象 shéjiānxiànxiàng, azaz „nyelvemen van"-jelenség.

A cry dear és a 快递儿 kuàidìr persze nem tökéletes megfelelői egymásnak, de tonaludátusz keresésekor a kínai nyelvvel a magyarból kiindulva sem lesz több sikerélményünk. A kínaiban a szótagok száma ugyanis igencsak behatárolt, a mandarin esetében például jóval 500 alatt van. A pontos számot nem fogjuk megtalálni, pontosabban több pontos számot fogunk találni, például azt, hogy 412 vagy 413 különböző szótag lehetséges a putonghuában. Az biztos, hogy négyszáznál több, de ötödfélszáznál is jóval kevesebb, az pedig még biztosabb, hogy a szótagok mindig magánhangzóra vagy n/ng-re végződnek.

Az olyan szavakat tehát, mint például fúrton-fúrt, csinnadratta vagy sorstalanság úgy nem tudjuk átírni kínai írásjegyekre, hogy az később fordított irányból, vagyis ha kínaiul felolvassuk, a kínaiul nem tudó magyar anyanyelvű számára nagyobb szellemi erőfeszítés nélkül is felismerhető legyen.