A kínai nyelvben a szótagínség miatt is van szükség hanglejtésekre, viszont a kínai tonaludátuszok keresése emiatt, plusz mivel a kínai szavak elsöprő többsége egy- vagy kétszótagos, lesz embert próbáló feladat.

Bár ha a pinjin átírást vesszük alapul, akkor egyes szavakat találni nem is nehéz, sőt inkább érdekes. Merthogy például a 鼻屎 bíshǐ a kínaiban takony, a 脖子 bózi nyakat jelent, a 勃勃 bóbó életerőset, a 孜孜 zīzī pedig nagyon helyesen iparkodó, szorgalmas. A 吃吧 chība viszont: edd meg. A versrészletnek is elfogadható „bőrön dög, bányalón sír" pedig magyarul: vese, tojás és émelyítő lábszárhús, habár az eredeti nem kínaiul, hanem mongolul van és Mongóliában így írnák le: бөөр өндөг ба нялуун шийр.

Weöres Sándor Kínai templom című, csupa egyszótagos magyar szavakból álló versében pedig a következő „kínai" szavak lelhetők fel: fönn, éj, cseng, jó, rang, mély, leng, hang. És ezekből máris össze lehet állítani például ezt: Jó mély, jó hang cseng, leng fönn. Ez pedig kínai tonaludátusz, mégpedig így: 有没有航程冷风 yǒuméiyǒu hángchéng lěngfēng, és ez még fonoszemantikailag is értékelhető próbálkozás, mivel elfogadható kínai verssort eredményez, amelynek jelentése ez: Van-e légi járat, hideg szél?

Egyébként néha a valóban használt, nem pedig általunk konstruált kínai nyelvben is találunk Weöres-versbe illő szavakat. A pekingi metró Fangshan vonalán levő 篱笆房 Líbafáng állomás neve aztán tényleg olyan ismerős, hogy még az i helyére került á-t is hajlamosak vagyunk elfelejteni. Kínaiul egyébként a 篱笆 líba fa- vagy bambuszkerítést, a 房 fáng pedig házat, szobát jelent.