Sok, ma tipikusan hagyományos kínaiként ismert dolog vagy hagyomány – mint például a teaivás – gyökerei a Song-dinasztia koráig nyúlnak. A Song-dinasztia körülbelül az első ezredfordulótól 1300-ig tartott. Elképesztő mértékű innováció zajlott ebben az időszakban, különösen a technológia terén. A Song-dinasztia Kínája rengeteg találmányt adott a világnak, a puskaportól a porcelánig.

Marco Polo is ebben az időszakban, az 1200-as évek végén járt Kínában, és csodálkozott rá az ország fejlettségére – bár utazását akkor is és ma is többen kétségbe vonják.

A Song-dinasztia alatt nagyon sok területen történt forradalmi előrelépés, így a rizsteraszok és öntözőrendszerek által a mezőgazdaságban, a nyomtatást tekinthetjük az első sorozatgyártásnak, és még az iparművészet is megjelent a porcelánnak köszönhetően.

Egyesek szerint még a spagetti koncepciója is Kínából érkezett Olaszországba arab kereskedőkön keresztül.

A kor mezőgazdasági forradalma során új rizsfajtákat nemesítettek, nagyban fejlesztették az öntözést, és egész hegyoldalakat teraszosítottak, mindez jelentősen nagyobb hozamot eredményezett. Elsősorban a Jangce vidékén termesztettek rizst, így a birodalom gazdasági súlypontja is ide helyeződött. Ezen mezőgazdasági forradalom előtt a búza és a köles jelentette az első számú táplálékot a kínaiak túlnyomó többsége számára. A rizs térnyerésével párhuzamosan hódította meg az országot a teaivás szokása is.

Ahogy a nyomtatás európai feltalálása szélesebb rétegek számára tette elérhetővé a tudást, a 9. századi Kínában is hasonló folyamatok indultak be, elsősorban az orvosi tudás rohamos terjedését segítve elő. Kínában leginkább egész oldalak negatívját faragták ki fából, nem pedig betűnként összeállított ofszettel dolgoztak. Bár a 11. században ez a technika is megjelent Kínában, a különböző írásrendszer miatt ez nem jelentett érdemi előrelépést.

A porcelánkészítés fejlődése hatására lényegében létrejött Kína első kereskedelmi iparága. A 17. századra Európa elsősorban porcelánt és teát akart Kínából. Ironikus módon, néhány feljegyzés szerint az Európában oly nagyra tartott fehér-kék kínai porcelánokat Kínában nem kedvelték annyira.

A Song-dinasztia alatt a puskaport fegyverekben és tűzijátékokban is használták már. A korszak végére még a többfokozatú rakétákat is feltalálták a kínaiak, sőt, a zárt térben való kontrollált robbanásról is értekeztek, ami a belsőégésű motorok alapelve.

Su Song már a 11. században 12 méter magas mechanikus toronyórát épített. Ez nemcsak az időt, hanem a Hold és bizonyos csillagok állását is jelezte. Shen Kuo, szintén a 11. században, Mengxi Bitan című művében arról értekezik, hogy az iránytű nem a pontos déli irányt mutatja, érvel a megkövesedett bambuszok léte mellett, ír a holdciklusok és az árapály közötti összefüggésről, és arról, hogy a Napnak és a Holdnak miért kell gömb alakúnak lennie.

Bár már a megelőző Tang-dinasztia során Yi Xing egy birodalmi csillagvizsgáló programot vezetett, a Song-dinasztia alatt készültek az első átfogó és részletes csillagtérképek, egy sor műszer segítségével mérve a csillagok mozgását és helyzetét. Ezek a csillagtérképek nagyon pontos naptárak készítését tették lehetővé.

A technológiai innovációk mellett sok, ma különösen kínainak tartott tradíció is a Song-dinasztia idejében született. Több tényező együttes hatására ebben az időszakban megduplázódott a kínai népesség, így a 11. századra már körülbelül százmillió fővel Kína vált a legnépesebb országgá a korban.

Ebben az időszakban kezdték a nők lábait kötözni, hogy azok kisebbek legyenek, és néhány száz év alatt a szokás széleskörűen elterjedt, sok millió nőt nyomorítva meg a szépségideálért. A Song-dinasztia alatt a konfucianizmus is újra erőre kapott, ideológiai alapként szolgálva a korszak nagy részében.

Még a hosszú kínai történelem során is kitűnik a Song-dinasztia rengeteg újításával a többi korszak közül. Ezek az újítások és találmányok relatív komplexitásuk miatt és a világ többi részével összehasonlítva is kiemelkedőek. Ámulatba ejtő, de sok mai modern technológia gyökere a Song-dinasztia újításaiig nyúl vissza.