Kínában se szeri, se száma a szorosan a víz mellé, félig-meddig a vízre épült városoknak. Ezen nincs mit túlságosan csodálkozni, hiszen elég rossz választás a homoksivatag kellős közepébe vagy egy nagy sziklára települni.

Elvileg tehát minden település vízparti, de persze nem minden vízparti település egyenlő, vannak sokkal, de sokkal vízpartibbak, mint az átlag.

Xitang természetesen a vízparti települések elitjéhez tartozik, és mint ilyen, nem is lehet más, mint a kínai Velencék egyike. Zhejiang tartomány Jiashan megyéjében található ez a festői kisváros, amely már a Tavaszok és Őszök, illetve a Hadakozó Fejedelemségek időszakában, vagyis több mint 2500 évvel ezelőtt is létezett, mit létezett, stratégiai jelentőségű hely volt a Wu és a Yue államok határán. Olyannyira határvároska volt, hogy ezen a néven is emlegették: Wu alsó része és Yue sarka. A Yuan-dinasztia (1271-1368) idején már nem volt akkora katonai jelentősége, ergo megkezdődhetett a gazdasági-kereskedelmi felemelkedése. Xitang Dél-Kína városává vált, ahol elsősorban mindennel kereskedtek, de a kézműves iparát így is külön meg kell említeni.

A város sík területen fekszik, ezért a hegyek pompás látványáról Xitangban le kell mondanunk, de hát Velencébe sem a hegymászók járnak elsősorban, vagy ha mégis, akkor nem hegyet mászni. Xitangban ugyanez a helyzet, jöhet ide hegymászó és mélytengeri búvár is, a hobbijának nem fog tudni ugyan hódolni, de ezt garantáltan nem fogja észrevenni, olyan gyönyörű, annyira lenyűgöző a kisváros a maga történelmi hangulatával.

No meg a vizeivel. Habár ma már tulajdonképpen ez a kettő egy és ugyanaz. Ha egy kisváros főterén nem lebetonozott tér van, hanem egy tavacska, akkor már történelmi hangulatot érzünk. Xitangban persze nem tavak, hanem folyók vannak, egészen pontosan kilenc kisebb-nagyobb vízfolyás találkozásánál fekszik Xitang. Mondani sem kell szinte, hogy a folyók egészen behálózzák a kisvárost és csendes, békés hangulatot árasztanak.

Azt viszont már nem lehet kitalálni, hogy a kilenc xitangi folyó nyolc nagyobb részre osztja fel a kisvárost, amelyeket természetesen hidak kötnek össze.

Mindez már eddig is bőséges látnivaló a szemnek, de persze a szívnek és a léleknek is, hiszen olyan nyugalom fog el mindenkit a kisvárosban, amilyenre esély sincs a metropoliszokban, költözzünk be akár egy nagyvárosi parkba.

Ami a xitangi történelmi emlékeket illeti, ezeket a Ming- és a Qing-dinasztiák idejéből származó építmények képviselik. De olyannyira ám, hogy Kínából és külföldről is jönnek tudósok, kutatók és szakértők tanulmányozni Xitang ősi épületeit.

A kisvárost egyébként érdemes madártávlatból is szemügyre venni. Ekkor láthatjuk igazán, hogy Xitangban valóban mindenki vízparton lakik, a zöld folyók ott kanyarognak mindenütt a rózsaszín valamelyik árnyalatában pompázó házfalak között, reggel pedig természetszerűleg mindig párás a levegő, vagyis még varázslatosabb hangulatot áraszt a kisváros.