Az embereknek mindig is erős elképzeléseik voltak testnedveikkel kapcsolatban, hát még ha azok keveréséről volt szó. Nem volt ez másképp az ősi Kínában sem. A hagyományos tanok szerint a jing (tying) a csi sűrített formája, amely férfiaknál az ondó képében, nők esetében pedig a hüvelyváladék formájában materializálódik. A jing egy nagyon fontos dolognak számított, a taoisták és a korai kínai orvosok szerint jing nélkül nemcsak nem érdemes, de nem is lehet élni.

A legnagyobb különbség a két nem között abban áll, hogy a nők jing-jük teljében jönnek ki a szexuális együttlétből, míg a férfiak az ejakuláció által elvesztik életesszenciájukat.

Ebből következik, hogy a korabeli gyógyászok és bölcsek arra biztatták a férfiakat, hogy tartsák magukban testnedveiket. A Huangdi Neijing, a hagyományos kínai orvoslás klasszikus műve például óva int attól, hogy „részegen térjünk hálószobába és vágy által kimerítsük jing-ünket." Ehelyett azt ajánlja a férfiaknak, hogy ondójukat hideg és kiszámított módon tartogassák maguknak.

Ezt persze egyszerűbb volt leírni (még a hagyományos kínai írásjegyekkel is), mint megvalósítani. Pont ezért különböző praktikákat is ajánl a klasszikus mű a kemény helyzetben lévő férfiaknak.

Az ajánlások között szerepel gondolataink irányítása, különböző légzéstechnikák, de még a fogcsikorgatás is. Ezen technikák által a férfi sikeresen vissza tudja gyűjteni az agyat tápláló jing-et.

Persze a jing nemcsak a férfiaknak fontos, a nők sem élhetnek nélküle. A jing-jüket gyakori közösüléssel hizlaló nőket leginkább rókatündérként – vagy inkább rókadémonként – ábrázolták. Ők fiatal és potens férfiakat csábítottak el, akikből kiszívták jing-életesszenciájukat. A férfiaknak tehát nem volt tanácsos megosztani szeretőikkel, hogy pontosan hogyan és mit is szeretnek, hisz egy kiadós hancúr egy életre kielégíthette, illetve kimeríthette a férfit.

Kínában tehát az egészségükre figyelő, esetleg taosita halhatatlanságra pályázó férfiak számára az ágyban az elsődleges a minél több női orgazmus volt. A taoista bölcsek szerint a női jing csak orgazmusuk csúcspontján szüretelhető le, így a női testi örömöknek egész nagy irodalma született. Részletesen feljegyezték a női élvezés öt stádiumát, sőt, 4. századi taoista szövegekben még a női ejakulációról is olvashatunk. A szöveg szerint a nők úgynevezett „holdvirága" a férfi halhatatlanság útja, azaz taoista halhatatlanná lehet válni általa.

Kínában már több ezer éve írnak a szexről. A legkorábbi időszakban, háromezer éve még a nők „felhőiről" írtak, amibe a férfiak hozzák el az „esőt".

A Zhou-dinasztia alatt nyert teret a még nem szervezett taoizmus, amely a férfiakat a jang, a nőket pedig a jin kategóriába sorolta. A nőkről úgy tartották, hogy kimeríthetetlen jin esszenciával születnek, a férfiak jangja azonban véges. A férfiaknak tehát tilos volt anélkül megválniuk jang jing-jüktől, hogy bőséges jin jing-et gyűjtöttek volna. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a férfinak a lehető legtovább kellett tartania az ágyban és a lehető legtöbbször kellett csúcsra juttatnia női partnerét. Ha egy férfi anélkül adta ki magából jang jing-jét, hogy jin jing-et gyűjtött volna, tehát a nőt eljuttatta volna az orgazmusig, súlyos egészségügyi következményekkel, akár halállal is számolhatott. Ebből a megfontolásból az önkielégítés tilos volt, azt önkárosítónak és pazarlónak tartották, az éjszakai magömlést is kórosnak hitték. A nők ugyanakkor bátran szerezhettek maguknak testi örömöket, hiszen jin esszenciájukat kimeríthetetlennek tartották. Jó, talán nem annyira bátran, az orvosi könyvek nem javallották idegen tárgyak vaginába helyezését, az esetleges sérülések miatt.

Ekkoriban úgy gondolták, hogy egészségügyileg hasznos hivatásos kéjhölgyek szolgáltatásait igénybe venni. Ezt azzal indokolták, hogy a prostituáltak sok férfival voltak, tehát sok jang esszenciát gyűjtöttek be, amivel aztán a következő kliens még pozitív jang-egyenleggel is kikelhet az ágyból. Az egyéb egészségügyi következményekre, azaz a nemi betegségekre gyorsan felfigyeltek a korban, így az örömlányokról hamarosan lekerült az ajánló plecsni.

Az első és második században olyan taoista művek születtek, mint Az egyszerű lány kézikönyve és A hálószoba művészete. Mindkét mű megemlíti a sárga császárt, aki szex útján próbál hosszú és egészséges életet élni, illetve egyfajta halhatatlanságot elérni.

A mondhatni prűdebb konfucianizmus néhány száz éves térnyerése után, a hatodik században, a Sui-dinasztia alatt ismét a taoizmusé lett a főszerep. Ekkor születtek olyan szövegek, mint az Egyszerű lány titkos módszerei, a Kézikönyv sötét lánnyal szexeléshez, vagy Titkos hálószobai rendelvények. Mindegyik könyv nagyon részletes leírásokat tartalmaz, a különböző pozíciók pedig állatneveket kaptak. Ekkoriban az orvosok ugyanúgy írták fel ezeket a szexuális pozíciókat a hozzájuk fordulók különböző nyavalyáira, mint a gyógynövény-főzeteket.