Minél nagyobb egy város, annál több az esélyünk rá, hogy komoly őrültségekkel is fogunk találkozni benne. Egy kis falu lehet elbűvölő, csodálatos, káprázatos, ámulatba ejtő, de arra mégsem rendezkedhet be, hogy csak néhány embert érdeklő dolgokat, tárgyakat mutasson be. Nem úgy egy 20 milliós metropolisz. Mert hiszen 20 millió helyi lakosból és a szintén milliószámra érkező turistákból csak akad néhány száz, akit érdekel mondjuk egy kalapmúzeum. Vagy az eunuchok kasztrálásának szentelt múzeum.

De haladjunk sorjában. Pekingben van Rendőrségi Múzeum is, a Han-dinasztiától kezdve a jelenig 8000 rendőrséghez kapcsolódó tárgyat, köztük természetesen fegyvereket gyűjtöttek össze a múzeumban. Bűntettekről készült rendőrségi fényképek, régi kínzószerszámok és bordélyokban végzett razziákról készült beszámolók teszik vonzóvá a múzeumot a kék fény szerelmesei számára.

A Dongcheng kerületben még az előzőnél is pofonegyszerűbb múzeum működik. Az ugyan nem mondható el, hogy számos kiállítóterme lenne egy hatalmas épületben, ám vállalását még így is tudja teljesíteni, ugyanis a pekingi csapvíznek szentelték. Köztudott, hogy Pekingben csak forralás után iható a csapvíz. Nos, ebben a múzeumban az érdeklődők azt is megtudhatják, hogy miért. Vagyis a múzeum tulajdonképpen azt az utat mutatja be, ahogyan a víztárolóból a konyhában levő vízcsapig eljut a víz. És persze hogy közben hogyan tisztogatják.

A Kínai Numizmatikai Múzeum tulajdonképpen kilóg a sorból, valójában csak pihentetőül került ide, hiszen valódi szakmai háttérrel rendelkező, viszonylag sokakat érdeklő témával foglalkozó múzeumról van szó. Azért őrületes nagysága miatt a maga jogán is helye van a furcsa pekingi múzeumok között, hiszen a legősibbektől a legmodernebbekig több mint 30 millió pénzérmét gyűjtöttek össze a Kínai Numizmatikai Múzeumban.

A pénzek mellett, logikusan, a banktörténet is helyet kapott a múzeumban. A legnépszerűbb rész pedig a pénzhamisítás elleni küzdelmet szolgálni hivatott kiállítás, ahol mindenki áteshet egy gyorstalpalón a hamis kínai pénzjegyekről.

A kalapmúzeumban ehhez képest csak 5000 fejfedőt tárolnak, de a csak itt erősen idézőjelben értendő, hiszen ez rengetegnek számít az említett ruhadarabból.

A méhmúzeumot és a görögdinnyemúzeumot fájó szívvel kihagyva mindenképpen szólni kell még az eunuchoknak szentelt múzeumról.

Habár eunuchok a világ számos országában voltak, sehol sem léteztek olyan sokáig, mint Kínában, ahol legalább 2000 éven át jelen voltak az ország életében, sőt ha a jóslócsontok eunuch jelentésű kínai írásjegyére gondolunk, akkor akár kétszer ennyi ideig is, valamint sehol sem volt akkora befolyásuk, mint Kína történelmének bizonyos időszakaiban. Úgyhogy teljesen érthető, hogy múzeumot szenteltek nekik Pekingben. Még ha csak kicsit és ha csak Peking egyik falvában is.

A múzeum a Ming-dinasztia (1368-1644) idején élt magas rangú eunuch, Tian Yi sírja mellett található. Öt kiállítóteremben mutatják be mindazt, amit tudni érdemes a kínai eunuchokról: a kasztrálás elvégzésétől kezdve az eunuchok politikai szerepén át Sun Yaoting, az utolsó kínai eunuch 1996-os haláláig.