A pagodák olyan kiemelkedő módon egyesítették a hagyományos kínai és idegen építészeti stílusokat az ókori Kínában, hogy az világszerte ma is csodálatot vált ki.

Az indiai sztúpákat eredetileg kupolás tornyok jellemezték, azonban azokat a hagyományos kínai építészeti jegyekkel ötvözve egy újfajta, nagyszerű építmény jött létre. Már a legkorábbi kínai pagodák is több emeletesek voltak, a történelmi feljegyzések szerint. Például a Luoyang melletti Fehér Ló Templom 68-ban épült pagodája, vagy a xuzhou-i, 188-193 között épült pagoda, de az 516-ban épült luoyangi Yongming Templom is mind hét vagy kilenc szintes volt.

A pagodákat azért építették sokemeletesnek, mert ezen épületek feladata buddhista relikviák őrzése volt. Mivel ezek a Buddhát jelképező, legszentebb tárgyaknak számítottak, ezért ehhez méltó épületet is kaptak. A többemeletes épületeket hagyományosan az uralkodó osztály használta Kínában, hogy azok megtestesítsék hatalmukat és gazdagságukat. A magas épületekről úgy tartották, hogy azok a halhatatlanok hajlékai, emiatt is tartották őket nagyon alkalmasnak a relikviák számára, hiszen a Buddhát a halhatatlanok között a legnagyobb szentnek tartották. Természetesen az is szempont volt, hogy ezek a magas épületek inspiráló és misztikus hatást keltettek.

A kínai pagodák szerkezete három részre osztható: a tetőre, az épülettestre és az alapra. A tető hasonlított az indiai sztúpákra. Az épülettest, ahol gyakran egy Buddha-szobrot szenteltek fel, különböző hagyományos kínai építészeti jegyeket mutatott, kivéve, ha a pagoda kupolát kapott. A buddhista relikviák számára kialakított alap rész általában egy földalatti termet rejtett, ami sírhoz is csatlakozhatott. Ez a fajta pagoda struktúra megtalálható az ősi feljegyzésekben, és a déli és északi dinasztiák korából (420-589) fennmaradt szobrok és falfestmények is őrzik felépítésüket. A legkorábbi pagodák Kínában vagy többemeletesek, vagy pagoda formájú építmények voltak, a legnépszerűbb és legaprólékosabban kidolgozott korabeli építészeti jegyeket testesítve meg. Később, az építészet, a Buddhizmus és a mérnöki tudományok fejlődésével többfajta pagodát kezdtek építeni Kínában, például sokereszes, virág díszítésű, vajrasanara vagy utak fölé épített változatokat. Mindegyik pagodafajta, még az indiai sztúpákra leginkább hasonlító lámaista dagobas is, kínai építészeti és díszítő jegyeket vett fel.

Mivel a pagoda és a templom közötti kapcsolat nagyon szoros volt, és a fejlődésük korai szakaszában a pagoda a templomegyüttes fő része volt, ezért érdemes megvizsgálni a két építészeti forma közötti kapcsolatot, illetve annak fejlődését.

Pagoda köré épült templomegyüttesekre már a korai történelmi feljegyzésekben is találunk példát. Az első buddhista templomnak Kínában, a Fehér Ló Templomnak, egy óriási négyzet alapú fa pagoda volt a központi eleme, amelyet verandák és folyosók vettek körbe. A Shilaozhi Weishu című történelmi mű szerint a luoyangi Fehér Ló Templom példájára több buddhista templom is épült aprólékosan kidolgozott szobrokkal és falfestményekkel. Az eredeti buddhista pagodák Indiában négyzet alapúak voltak, és az összes kínai pagoda építésénél is követték ezt a példát. Néhány csak egyszintes építmény volt, mások három, öt, hét vagy kilenc szintesek.

Bár a Wei-dinasztia történetét a Fehér Ló Pagoda építése után négyszáz évvel írták meg, mégis hiteles képet ad a korabeli kínai templom-pagodákról. Ami külön figyelmet érdemel, az a könyv által említett úgynevezett palota pagoda rendszer. A palota itt a hagyományos kínai paloták stílusát jelöli. Mielőtt a pagodák koncepciója Indiából Kínába került, azokhoz nem kapcsolódtak paloták. Kínában a paloták hivatalos épületek voltak, így a pagodákhoz kapcsolt paloták magasabb társadalmi státuszt jelentettek. A buddhista templomok legfőbb épülete azonban továbbra is a sztúpák mintájára épült, amelyek a buddhista relikviákat rejtették és magát Buddhát jelképezték. A kínai építészek a sztúpa-szerű építményt a pagoda legmagasabb részére emelték, hogy ezzel is légiességet adjanak neki. A templomegyüttes többi épülete, így a paloták, verandák, kapuk, stb., továbbra is hagyományos kínai stílusban épültek.

A három fejedelemség története szerint 188 és 193 között Ze Rong buddhista templomot építtetett Xuzhou-ban, a mai Jiangsu tartományban. A templomegyüttes főcsarnokában egy öntött bronz Buddha-szobrot szenteltek fel, amelyet színes brokátba és hímzésekbe öltöztettek. Egy kilenc ereszes pagoda is helyet kapott a komplexumban, ahogy más épületek és fedett folyosók is. A templomkomplexum olyan nagy volt, hogy több mint háromezer hívőt tudott egyszerre befogadni.