Ha egy kínaiul nem tudó számára egyetlen kínai kifejezést kellene ajánlanunk megtanulásra az egész kínai irodalomból, akkor az minden bizonnyal a 四大名著 sì dà míng zhù lenne.

A 四大名著 sì dà míng zhù a négy klasszikus kínai regény összefoglaló elnevezése, vagyis négy legyet ütünk a megtanulásával egy csapásra, illetve egy erőfeszítést fizetünk és négy árut kapunk, azaz ez bizony intellektuális 买一送四 mǎi yī sòng sì. Ilyesmit aligha találunk más népek irodalmában, mert persze a „Jókai-összes" vagy „a tavi költők életművei" egészen más típusú összefoglaló elnevezések.

Egyébként a 四大名著 sì dà míng zhù nem csak holmi epitheton ornans ám, hanem rendes, bevett, hivatalos megnevezése négy jeles klasszikus kínai regénynek, ami, bárhogy is nézzük, egész szép megtiszteltetés egy, illetve négy, vagyis hát bármelyik regény számára. Még akkor is, ha most is több dolog árnyalja a képet.

Például az, hogy nem mindig ugyanazt a 4 klasszikus regényt értik a 四大名著 sì dà míng zhù elnevezés alatt és vannak olyanok is, akik szerint inkább 5 az a 4, csak hát a 4 paradox módon valahogy a kínaiban is kerekebb szám, mint az 5.

És ugyan szép dolog, hogy a 四大名著 sì dà míng zhù hallatán rögtön illik tudni, hogy mely regényekről van szó, ám az egyébként „négy (四 sì) nagy 大 (dà) mestermű/klasszikus mű (名著 míng zhù)" jelentésű összefoglaló elnevezésnél még nagyobb megtiszteltetés az, ha valamit csak egyszerűen „négy könyv" néven emlegetnek, és persze mindenki tudja, hogy nem négy szabadon kiválasztott Júlia-regényről van szó és még csak nem is Németh László tervezett Négy könyvéről, hanem ezekről: 大学 Dà xué, A nagy tanítás, 中庸 Zhōng yōng, A közép mozdulatlansága, 论语 Lún yǔ, Beszélgetések és mondások, valamint 孟子 Mèng zǐ, Menciusz.