A templomok és a pagodák közötti kapcsolatról, illetve az épületekről magukról bővebben írt az Északi Wei-dinasztia alatt élő Yang Xuanzhi. A Yongning templomról szóló fejezet szerint azt 516-ban építették Hu császárné parancsára. Akkor egy kilencszintes fa pagodát emeltek a templomkomplexumban. A pagodától északra állt a templom főcsarnoka, ami stílusában a császári palota Taiji Csarnokára hasonlított. A templomkomplexum több ezer szobából állt, szállást és életteret biztosítva a szerzeteseknek. A templomépület köré verandákat és falakat emeltek, négy irányba pedig négy reprezentatív kaput emeltek.

Ez a leírás a Yongning templom elrendezéséről egyértelműen mutatja, hogy a pagoda a templomkomplexum központi épülete volt, amelyet többemeletes épületek és verandák vettek körbe. Ma nagyon ritka, hogy a főcsarnok a pagoda mögött kapjon helyet. Még a Fehér Ló Templom alaprajza is megváltozott a számtalan átépítés során. Bár a Tang-dinasztia előtti eredeti elrendezésnek már nyoma sem maradt, mégis megtudhatjuk, hogy a buddhista fejlődés korai szakaszában hová került a pagoda, méghozzá a japán templomok által. Japán kutatók szerint, a japán Repülő Madár Templom és a Négy Devarajas Templom is a Fehér Ló Templom alapján épült, a kínai északi és déli dinasztiák korában, a Tang-dinasztia előtt. Mindkét templomkomplexum központjában pagodát emeltek, amelyet erkélyek vesznek körül, a főcsarnok pedig a hátsó részéhez csatlakozik. Mivel a két japán templom nagyon hasonlít a Yongning Templom leírására, és építésük ideje is közel esik egymáshoz, ezért e két japán templom betekintést nyújthat a korai kínai pagodák kialakításába is.

A templomok kialakítása szinte változatlan maradt a Sui- és Tang-dinasztiák idejéig. A Tang-dinasztia elején azonban drasztikus változások mentek végbe a templomépületek struktúrájában. Előtérbe került a főcsarnok, mint az imádat és ima helye. Először egymás mellé építették a pagodát és a főcsarnokot, majd a pagoda teljesen ki is került a templomkomplexum kívülre. A változást a kínai buddhizmus fejlődése és a hagyományos kínai építészeti elgondolások térnyerése okozta a buddhista templomok építésében. A Tang-dinasztia alatt Dao Xuan dolgozta ki a buddhista templomok standard felépítését. Ebben a pagoda átadta helyét a főcsarnoknak a templomkomplexum központi épületeként. A Dan Xuan által felállított standardban elsősorban a hagyományos kínai építészet hatásait lehet felfedezni. A több összekapcsolt udvar elrendezés a Shang- és Zhou-dinasztiák korából származik. Ezt paloták, templomok, oltárok, hivatalos épületek és közemberek otthonainak elrendezésében is használták. Ezen hagyomány átvétele elsősorban azért történt, mert a buddhista templomok elsődleges célja a hit terjesztése volt, ez az elrendezés pedig a társadalom nagy része számára könnyen elfogadható volt. A másik oka annak, hogy a buddhista templomok elrendezése megváltozott, az volt, hogy egyre többen adományozták palotájukat erre a célra. A Songyue Templomot például eredetileg Xianju Templomnak hívták, és eredetileg Xuanwu császár fővároson kívüli palotája volt. Először a hatodik század elején építették fel, majd 520-ban kibővítették és tégla pagodát is kapott. Xuanwu császár fia építette újjá buddhista templomként. A két példán át látható, hogy a buddhista épületek fokozatosan váltak tipikusan kínai stílusúvá.

A Song-dinasztia alatt, körülbelül ezer éve a Chan szekta vezette be az úgynevezett hétrészes struktúrát. Ebben a buddhista templomkomplexum hét részből állt: a Buddha csarnokból, a dharma csarnokból, a szerzetesek szállásából, a raktárból, a kapuból, a Nyugati Tiszta Földet jelképező szobából és a fürdőből. Ezzel az Indiából érkezett buddhista építészetet teljes egészében felváltotta a kínai palota-és-udvar struktúra.

A palotából lett templom másik híres példája a pekingi Yonghegong lámatemplom, ami eredetileg a Qing-dinasztia Yongzhen császárának lakhelye volt trónra lépése előtt. A palotát halála után adományozták a lámakolostornak. A templom kívülről azóta is teljes egészében megőrizte palota kinézetét, csupán az épületek belseje kapott az új funkcióknak megfelelő berendezést, elsősorban Buddha-szobrokat. A Buddha szobrát rejtő nagy Wanfu Pavilont Qianlong császár uralkodása alatt adták a templomhoz a 18. században. De hol van az elengedhetetlen pagoda? A Dharmacakra-csarnok tetejére került, ahol Zongkaba, a lámaizmus sárga szektája alapítójának szobrát szentelték fel. A pagoda a tetődíszítés része lett.