Az első holdhónap első napja a kínai holdújév, a tavaszünnep napja. Ez a legfontosabb és leginkább ünnepelt hagyományos ünnep Kínában, fontossága a nyugati karácsonyéval vethető össze.

Több feljegyzés foglalkozik a holdújév eredetével. A legelterjedtebb vélemények szerint a tavaszünnep több mint 4000 éves múltra tekint vissza. Körülberül az időszámítás kezdete előtti 2100-ben a kínaiak ősei a Jupiter (a kínaiban „fabolygó") egy nap körüli keringésének 12 éves idejét nyilvánították egy „sui"-nak. Ezért a kínaiak Sui bolygónak is nevezik a Jupitert. Az időszámítás előtti 1000 körül a „sui"-t „nian"-re változtatták. Ettől kezdve a holdújév kínai neve: nian. A teknősbéka-páncélra és más állatcsontokra vésett szövegek szerint a nian a jó terméssel függött össze. Az ókorban azért tartották a nian ünnepét, azaz a holdújévet, hogy megünnepeljék a bő aratást és hálát adjanak az isteneknek. Annak idején az emberek úgy hitték, hogy minden tárgynak és anyagnak lelke, azaz istene van, és minden mezőgazdasági termény az isten áldása. Az őskori Kínában több ilyen hálaadó jellegű ünnep alakult ki. Közülük a legnagyobb a holdújév, amely az őszi aratás és a tavaszi vetés közötti szünet idejére került. Ez a kínai tavaszünnep eredete. Az ősközösségi társadalomban az emberek az év vége előtt szertartásokkal ünnepelték a jó termést, állatokat és ennivalót áldoztak az isteneknek hálájuk jeléül. Az időszámítás előtti 206-tól az időszámítás kezdete szerinti 220-ig fennállt Han-dinasztia első császára idején a régi kínai hagyományos holdnaptár szerinti év első napját nyilvánították a holdújév kezdetének. Az 1911-es polgári forradalom győzelme után vezették be Kínában a világon általánosan elterjedt új időszámítást, a Gergely-naptárt. Ezzel egy időben ezt a hagyományos kínai ünnepet tavaszünneppé nyilvánították.

A tavaszünnep alatt, illetve előtt, minden család buzgón kitakarítja lakhelyét, hogy megszabaduljanak a rossz szerencsétől és megelőzzék a betegségeket. Fontos, hogy egy kapuistenséget, tavaszünnepi dubletteket és egy fordított 福 (fú) írásjegyet ragasszanak az ajtóra. Ez utóbbinak jelentése áldás, és azért szokás fejjel lefele kiragasztani, mert a „fejjel lefele áldás" úgy hangzik, mint „az áldás megérkezett." Ez egyfajta imának is tekinthető a bőséges új év reményében. Az újév előestéjén minden család nagy lakomát tart, tűzijátékokat lőnek fel, sárkány- és oroszlántáncot járnak, és egész éjjel, de legalábbis későig fennmaradnak. Az emberek az újév első napjától meglátogatják rokonaikat és barátaikat, és csak az első holdhónap 15. napja, a lámpásfesztivál jelenti a tavaszünnep végét.

Az újév előestéjére még a nagyon messze dolgozó emberek is hazatérnek szülővárosukba, -falujukba, így az új évet az egész család együtt ünnepelheti. Akármilyen anyagi körülmények között is él a család, az újévi vacsora mindenképp az egész év legbőségesebb és légínycsiklandóbb vacsorája. Már az előző napokban bevásárolnak minden hozzávalóból, és az ünnepi vacsora elengedhetetlen kelléke a hússal és zöldségekkel töltött főtt tésztabatyu. Az utóbbi évtizedekben hagyománnyá vált, hogy az egész család együtt nézi meg a központi televízió újévi gálaműsorát. Éjfélkor minden család tűzijátékokat és petárdákat gyújt, hogy ezzel köszöntsék az új évet, és hogy elkergessék a rossz szellemeket. Az újév napjától kezdve az emberek meglátogatják barátaikat és családtagjaikat, átadva jókívánságaikat az új évre. A tavaszünnep alatt az idősebbek piros borítékba pénzt raknak, és azt a család gyermekeinek ajándékozzák. A babona szerint újév napján nagyon vigyázni kell, nehogy eltörjenek valamit, mert az rossz szerencsét hoz az egész évre. Ugyanígy, ezen a napon söprögetni sem szabad, mert azzal az ember kisepri a jó szerencsét is.

A tavaszünnepre készített ételek régiónként változnak. A szimbolikus jelentésű ételeket azonban mindenhol előnyben részesítik. Az újévi sütemény, a niangao neve évről évre magasabb, több jelentéssel is bírhat, így ennek reményében fogyasztják azt. A régi arany- és ezüstöntvény formájú tésztabatyuk is népszerűek, hiszen a gazdagságra utalnak. Az ünnepi menü elengedhetetlen része a hal is, hiszen a hal és a többlet szavak azonos hangzásúak.

A történelmi feljegyzések szerint, a tavaszünnep eredetileg a Shang-dinasztia korából ered, akkoriban az isteneket és az ősöket imádták ezen a napon. Manapság az ünnep vallásos és babonás vonatkozásai elhalványultak, és leginkább a család egységét, boldogságát és jövőbe vetett reményeit ünneplik.