Daxinganling Észak-Kínában található. Északról Oroszország, keletről Xiaoxinganling, nyugatról Belső-Mongólia, délről pedig a Songnen-síkság határolja.

Daxinganling területe már az ősi időkben is lakott volt, hiszen a paleolit ősembereinek nyomait is felfedezték itt a régészek. Az archológiai bizonyítékok mellett az írásos dokumentumok is perdöntőek lehetnek, márpedig a Zhou-dinasztia (i. e. 770 – i. e. 221) idejéből már van említés a mai Daxinganling területéről.

Akkoriban még mandzsu és tunguz népek, illetve azoknak az elődei és rokonai éltek itt. A Qing-dinasztiát megalapító mandzsuk pedig a 16. században foglalták el a ma Heilongjiang tartományhoz tartozó Daxinganlingot.

Érdekes, hogy néhány évtizede még aligha lett volna és persze nem is volt idegenforgalmi célterület Daxinganling. Merthogy mi van itt? Tulajdonképpen semmi. Nincsenek nagyvárosok, régebben pedig pláne nem voltak. Nincsenek nagy kulturális emlékek. És persze nincsen légszennyezés, nincsenek kiszáradt vagy egészségre veszélyessé vált folyók.

Van viszont természet, rengeteg természet, fák, hegyek, csodálatos felszínformák, erdők, tiszta vizű folyók, télen pedig jég és hó is. A hó színe pedig errefelé hószínű. Mindez ugyebár régebben adott volt, ma azonban olyan kincs, hogy Daxinganling már csak ezért is nevezhető gyönyörű turistacélpontnak.

Hát még ha azt is tudja a Daxinganlingbe látogató turista, hogy az erdők még ma is táplálékul szolgálnak a helyieknek. Növényeket gyűjtenek, sőt még vadásznak is a helyiek az erdeikben, ahogy azt tették hosszú évezredeken át.

Hogy Daxinganling mennyire kiemelt terület Kínában, azt a Huzhong Nemzeti Természetvédelmi Terület bizonyítja. A Daxinganling és a Yilehuli-hegy között elterülő természetvédelmi területen található Észak-Kínában a legnagyobb ősi vörösfenyőerdő. És ahogy az illik, számos ritka növény- és állatfaj őshonos a fenyőerdőben. A Huzhong Nemzeti Természetvédelmi Területet felkeresők nem hagyhatják ki a Dabai-hegyet. Hogy aztán ha nem is kontraszként, de azért egészen más élményért felkeressék Mohe megyét.

Az Oroszországgal határos megye Kína legészakibb részén található. Erről is híres, na meg arról is, hogy a megye Beiji falvában, nevéhez méltóan sarki fényt is lehet látni. Ezzel egyetlen más kínai terület sem büszkélkedhet, ezért természetesen szép idegenforgalma van Beiji falunak. Sőt, az aurora borealis még külföldiek számára is érdekes, hiszen nemcsak Kínából, hanem más országokból is jönnek turisták sarki fényt nézni ide. Valószínűleg könnyű megmagyarázni, hogy miért érdekesebb az északi fény Kínában, mint mondjuk Oroszországban vagy Finnországban. Oroszországról, de Skandináviáról is mindenkinek a hideg, a fél évig tartó éjszaka, no meg az északi fény jut eszébe. Nem így Kínáról, a rizs és a tea hazájáról. Legpontosabb talán a „jamaicaibobcsapat-jelenség" lenne erre a tényre.

A tunguz népről elnevezett Mohe megye a Heilongjiang határfolyó „szülőhelye" is, és még mindig nincs vége a nevezetességeinek, a megye ugyanis mini Alaszkának számít. Igen, az aranyláz Alaszkájáról van szó. Mohe megyében is van ugyanis arany, nagyjából olyan természeti feltételek mellett, mint amilyeneket Alaszkában találunk. Egyébként Yanzhizhouba kell elutazni, hogy a turisták számára is átélhetővé tett aranylázat megtapasztaljuk.