A Kodály-módszer a világ három legismertebb zeneoktatási módszerének egyike. Kínában 1991-ben jött létre az első Kínai Kodály Intézet, de a távol-keleti országban még ma is viszonylag kevesen ismerik ezt a zenepedagógiai koncepciót. A Kodály-módszerrel nevelő Kodály Pont (Kodály Point) 2015-ben az őszi tanévben alakult meg a Pekingi Magyar Kulturális Központban. Itt tanít két magyar zenetanárnő, Murányi Eszter és Guncz Nóra.

Kedves hallgatóink, mai műsorunkban a Pekingi Magyar Kulturális Központ Kodály Pontjának két oktatója közül Murányi Eszterrel beszélgetünk pekingi munkájáról és a Kodály-módszer kínai népszerűsítéséről.

Milyen zenei végzettséget szerzett Magyarországon?

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében szereztem zeneelmélet-, szolfézs- és karvezetői diplomát, második szakom pedig az olasz nyelv.

Korábban mesélte, hogy 16 éven át volt tagja egy magyarországi kórusnak, miközben más énekkarokat is vezetett. Miért vált szenvedélyévé az énekkari munka?

Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ebbe születtem bele. Édesanyám énektanár, a testvéremből is zenész, pontosabban szólóénekes lett. Gyerekkoromban gyakran énekeltünk otthon három szólamban.

Számomra kórusban énekelni vagy kórust vezetni mindig is életforma volt, e nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Több kórusnak is voltam hosszabb ideig tagja. És a mai, gyorsan változó világban talán nem értik sokan, mi a jó abban, ha az ember hétről hétre akár több mint tíz évig ugyanott énekel, lépésenként fejlődik, és részt vesz a kórus életének meghatározó eseményeiben. Ezt nehéz elmondani, de hiszem, ha valaki egyszer erre ráérez, soha többé nem tud másképpen gondolkodni.

Honnan a zenepedagógia iránti szeretete?

Főleg tapasztalatból – már eddig is több mint ezer gyerek ment át a kezemen, így mondják a tanároknál –, és persze azoktól a csodálatos tanároktól, akik tanítottak engem az életem során. Elképesztően sok emberi, művészi „muníciót" kaptam életre szólóan, nagyon jó kezekben voltam!

Most csak két fontos, az életemet meghatározó időszakot szeretnék kiemelni. Kilencéves koromtól kezdve a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem Reményi János, Thész Gabriella és Igó Lenke vezetése alatt, majd később az Angelica Leánykarnak sok évig voltam tagja, ezt Gráf Zsuzsanna vezeti, nemrég koncertezett itt Sanghajban, és ennek a kórusnak a tagjaként átélhettem a győzelmet az Athéni Kórusolimpián. Az is egy hatalmas élmény volt. Rengeteg sok ilyen élményem volt!

Később, amikor elkezdtem tanítani és lettek saját kórusaim, ezt a szellemiséget próbáltam mindig átadni kórustagjaimnak is, meg a tanítványaimnak is. Az ELTE olasz tanszéki kórusát 2004-ben alapítottam. Akkor még az ELTE olasz szakos hallgatója voltam, és a kórus azóta is él, számos turnét, cserekapcsolatot szerveztünk már együtt, és annyira erős társaság alakult ki, hogy amikor szeptemberben idejöttem Kínába, akkor a testvérem zökkenőmentesen átvette a kórus vezetését.

Ez nagy szó, mert a nem hivatásos kórusok általában az alapító karnagyhoz kötődnek nagyon erősen, és a kórus lelkületét ennek a karnagynak a személyisége határozza meg. Magyarországon nagyon sok nem hivatásos kórus énekel profi színvonalon. Ennek jó és rossz oldala is van: sokszor nagyon nehéz anyagilag fönntartani egy ilyen énekkart, mert a kórustagok nem ezért kapják a fizetésüket. Viszont a tagoknak a zenéhez való viszonya annyira mély, és annyira szinte már egy „fanatikus" viszony, talán pont azért, mert nem anyagi érdek kötődik hozzá. Ez a koncerteken is nagyon szokott hallatszódni, ilyenkor „sistereg" a levegő, így mondjuk.

Egy spanyol népdal gyakorlása játékos módon

Miért döntött úgy, hogy Kínába jön, és a Kodály-módszerrel tanít kínaiakat a magyar kulturális központban? Hogyan talált rá erre a lehetőségre?

Nemes Lászlóval nagyon régóta szakmai és emberi barátságban állok; ő a Kecskeméti Kodály Intézet igazgatója. Előzetesen beszélgettünk, és egyszer csak mondta, hogy a Pekingi Magyar Kulturális Intézetben Kodály Pont nyílik, és a Kecskeméti Kodály Intézet szoros szakmai koordinációjával szeretnék ezt létrehozni. Két tanárt keresnek, és szerinte legyek én az egyik, mert szerinte ez a munka nekem való lenne. Eleinte nagyon féltem ilyen messzire elutazni, nem volt könnyű kiszakadnom a magyarországi életemből.

Ekkor megismertem Szonját (Dr. Buslig Szonja Andrea), a Pekingi Magyar Kulturális Intézet igazgatóját; az ő ötlete volt a Kodály Pont. A koncepciót fantasztikusnak találtam. Szonja alapgondolata nagyon egybevágott azzal, ahogyan én vélekedem a tanításról, s úgy érzem, a kodályi elvek is erről szólnak: arról, hogy hogyan lehet zenét tanítani úgy, hogy az éljen a gyermekben. Minden korosztálynak, minden szinten napi, heti rendszerességgel, mondhatjuk, hogy életformaszerűen. Guncz Nóra a másik kolléganőm, akivel nagyon jól megtaláltuk a közös hangot és nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Hivatalosan tavaly októberben indult el a kezdő szolfézsóra a gyerekek és a felnőttek számára is, és ezzel együtt megalakult a gyermekkórus és a felnőttkórus. Az órák hétfőtől csütörtökig és vasárnap délután zajlottak. 2016-ban jelentősen bővült az oktatás köre, és most már szombaton és külső helyszíneken is vannak órák a különböző korú gyerekeknek és a felnőtteknek.

Vannak órák gyermekeknek és felnőtteknek. Miben különbözik a gyermekek és a felnőttek tanórája?

Lehet, hogy kicsit meglepő a válaszom, de remélem, hogy nem sokban. Talán érthetőbb, ha azt mondom: ugyanúgy tanítunk, csak mindenkit a maga szintjén. Az elméletet is sok mozgással, énekléssel és gyakorlati módon próbáljuk meg átültetni. A felnőtteket is igyekszünk játékosan tanítani, viszont a gyermekeket pedig már kis kortól kezdve nagyon is komolyan vesszük. Ők is csak értékes zenét kapnak, mert én nagyon nem szeretem a mesterkélten gügyögő gyerekpopzenét, ami sokszor olyan lehetetlen dallamú, hogy a kicsik nem is tudják szépen és tisztán elénekelni.

Véleménye szerint mi a Kodály-módszer lényege, min van a hangsúly? Hogyan alkalmazza a Kodály-módszert a tanítás során?

Sajnos nem lehet elmondani, hogy mi a Kodály-módszer „lényege", de ugyanígy nem lehet elmondani például egy filozófiai irányzatnak sem a lényegét így röviden. Ez egy fajta gondolkodás a zenéről, a gyermekekről, vagy ha tetszik, akár az életről is, ez egy lehetséges út. Nem kizárólagos út, de én emellett tettem a saját szavazatomat. S talán Kodály egyik legfontosabb alapgondolata mégis az, hogy bárki meg tud tanulni énekelni, ez nem a kevesek kiváltsága. Teljesen mindegy, hogy az illető hány éves, honnan jött, milyen nemzetiségű.

Sokszor hallom, hogy a Kodály-módszer lényege a szolmizálás, a kézjelek. Ez nem igaz, a relatív szolmizáció csupán egy eszköz a hallásfejlesztésben a tisztán éneklés gyakorlásához.

Hangszert nem nagyon használunk, az emberi énekhangból próbálunk nekiindulni. Kodály a gyermekek képzését ebből kiindulva tartotta ideálisnak, és ezzel maximálisan egyetértek, tehát például a zongorát csak akkor használjuk, hogyha egy darabnak zongora kísérete van.

Én is járok a kórusba, és látom, hogy próba közben nem nagyon használja a zongorát vagy bármilyen más hangszert. Ez is a Kodály-módszer egyik része?

Igen, mert az emberi hang az tisztán szól, és a zongora pedig nem pontosan tisztán szól, úgy mondjuk, hogy „temperáltan". De ez a pici kis különbség a hangzásban a kórusok éneklésénél nagyon is fontos. Nagyon szeretném az összes zenetanárt arra biztatni, hogy kerülje el azt, hogy zongorával ugyanazt a dallamot pötyögje, amit a kórus énekel, mert az hosszú távon nem tesz jót.

Guncz Nóra (baloldal) és Murányi Eszter az Énekeljünk együtt! című gyerekrendezvényen

Első ízben tanít zenét külföldön? Tanárként mi jelenti a legnagyobb kihívást kínai munkája során?

Igen, először tanítok külföldön. Nagyon szépnek és érdekesnek találom, életemet meghatározó tapasztalat ez! Egyrészt kihívást jelent számomra természetesen a nyelvi akadályok leküzdése, de ehhez rengeteg segítséget kapok. Párszor már meg is próbáltam kínaiul szólni a gyerekekhez, és legnagyobb meglepetésemre értették, ahogy „gagyogok"! Érteni is akarták! Másrészt azt is tapasztalom, hogy a gyerekek ugyanúgy, mint bárki más, értőek és érzékenyek, és mivel zenét tanítok nekik, a legtöbb kommunikációs probléma azért megoldódik, ha együtt zenélünk, együtt éneklünk.

Véleménye szerint milyen szerepe lehet a Kodály-módszer kínai bevezetésének a gyermekek zenei tehetségének fejlesztésében?

A Kodály-módszer a tehetségfejlesztés szempontjából nagyon sokat adhat, hiszen a kreativitás az egyik legfontosabb terület, amit fejleszt. Viszont azt gondolom, hogy a tanárképzésnek meg kell előznie magát a tanítást, mert minden oktatásnak ez az előfeltétele és az alapja, hogy megfelelően képzett tanárok tanítsanak. Több kínai zenetanártól hallom, hogy Kecskemétre megy Kodály-továbbképzésre. Ezt például egy nagyon jó zenei hídnak tartanám a két ország között, illetve remélem, hogy egyre több itteni továbbképzést is szervezhetünk zenetanároknak.

Gyerekek által „írt" kották

A kulturális központ által szervezett órákon, rendezvényeken kívül milyen más módon próbálja terjeszteni a Kodály-módszert itt Kínában?

A Pekingi Magyar Kulturális Intézet Kodály Pontja már eddig is számos felkérést kapott egy vagy többnapos zenetanár-továbbképzések, konferenciák megtartására, illetve kolléganőm, Guncz Nóra külső helyszínekre is kijár; zeneóvodai és kórusfoglalkozásokat tart. Reméljük, hogy ez is később bővülni fog. És elképesztően könnyen énekelnek például kínai kórusok magyarul. Ez mindkettőnket meglepett, nagyon örültünk neki.

Egyszer azt mondta, hogy vannak hasonlóságok a kínai és a magyar népzene között. Pontosan milyen hasonlóságot fedezett fel?

Elsősorban a pentaton hangsorú dalokra figyeltem fel, ez mindenképpen közös vonás. Tehát természetesen a pentaton másutt is van, más népeknél. A magyar népzenében ez egy nagyon-nagyon fontos jellegzetesség, de itt sincs minden dalban jelen. Úgy tudom, a kínai zene sem egységes, rendkívül változatos és sokféle, tájegységektől függően. Engem lenyűgöz a kínai zene, nagyon szépnek hallom, de az árnyalatait sajnos még nem ismerem eléggé. Remélem, hogy később erre is lesz módom.

Megnéztem YouTube-on a Kínai kánont. Ez milyen mű? Kínaiként nem ismerem ezt a dalt. Ez egy magyar alkotás?

Ezt Bárdos Lajos írta, de ez nem népzene. A Kínai kánon egy zenés tréfa, egy kedves üdvözlet a kínaiaknak. Bárdos Lajosról érdemes tudni, hogy nagyon sok népnek a zenéjével foglalkozott, nemcsak a magyar népzenével. És tréfás kedvében megpróbált írni egy olyan kánont, aminek a dallama is hasonlít a kínai zenéhez, és a szövege pedig magyarul értelmes, és ő valami ilyesminek hallotta a kínai nyelvet. Nagyon érdekelne, hogy például egy kínai ember ezt igaznak tartja-e.

(Szerző: Lea)