Ugyan emberekkel csordultig teli vonaton, buszon vagy repülőn is megszökhetünk a nagyvárosok zsúfoltságától, hogy aztán egy zajos és csak alig valamivel kisebb, bizonyos esetekben pedig inkább nagyobb tömeget fogadó látványosságnál „kapcsolódjunk ki", de közben nem árt, ha van alternatíva is. Például bérelhetünk kerékpárt is, és akkor oda tekerünk, ahova akarunk, akár olyan helyre is, ahol rajtunk kívül nem lesz egyetlen más turista sem.

Ha Kínában kerékpáros túrán gondolkodunk, akkor az egyik legjobb választás mindenképpen Guilin. Hogy is ne, amikor Guilin még akkor is a legjobb választás, ha nem akarunk drótszamarazni, hanem légkondicionált buszról akarunk mesebeli tájakat csodálni. Mert az elbűvölő Guilin tényleg olyan, mint egy film díszlete, de persze nem Tarr Béla kamerájára való filmé, bár azt azért tényleg szívesen megnéznénk, hogy miként tudna a korszakos mester szenvedésorgiát varázsolni Guilin környékén, de amúgy az egész Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen.

De induljunk is el, vagyis pattanjunk fel a Guilinban kölcsönzött kerékpárunkra. Ha már kikerekeztük magunkat a városon belül, akkor jöhet a természeti szépségek felfedezése, vagyis kigurulunk Guilin nagyvárosi magjából.

Természetesen az ikonikus Li-folyó partján haladunk, és miközben élvezzük a természetet egyre közelebb kerülünk a Guilintől 63 kilométerre fekvő folyóparti Xingping kisvároshoz. A Li-folyó keleti partján vagyunk, és attól függően, hogy mikor indultunk Guilinból, most már dél, de akár késő délután is lehet. Mivel nem bicikliversenyen vagyunk, ennek csak annyiban van jelentősége, hogy Xingping kisvárosban éjszakázzunk-e, vagy még ugyanaznap meg tudjuk-e tenni a visszafelé vezető etapot.

Érdemes persze olyan lassan kerékpározni, amilyen kényelmes tempót csak időnk és pénztárcánk megenged. A nyugodt vidéki út meghálálja a türelmet, olyan fényképeket készíthetünk az óriási festett tekercsképre emlékeztető tájakon, hogy a fal adja a másikat, de majd csak otthon, mikor megnézzük az emlékeket, mert momentán kint vagyunk a természetben. Legbölcsebben akkor járunk el, ha két különböző napszakot választunk a kerékpárútra, hogy legalább két különböző színben lássuk az út mellett ránk váró gyönyörű tájakat.

Hatalmas rizsföldek fekszenek az út mellett, és a már egyébként is egzotikus képet a háttérben, legtöbbször ködbe burkolva megbújó meghökkentő alakú hegyek egészítik ki. No és természetesen a helyi parasztok, akik legtöbbször népviseletbe, pontosabban mindennapi színes ruháikba öltözve szorgoskodnak a földeken.

Ez már eddig is bőven kárpótol minket a biciklizés esetleges nehézségeiért, ha pedig még azt is tudjuk, hogy minden egyes fantáziát megmozgató alakú és sokszor nevű hegynek külön története, meséje, mitológiája van, akkor még jobban fogjuk érezni magunkat az út során. Van, aki azt mondja, hogy ilyenkor tényleg meg lehet érteni, miért indította be a hely olyan sok művész, költő és festő fantáziáját. Mások viszont azt mondják, ez a hatás annyira magától értetődőnek tűnik, hogy inkább az a csoda, ha valakinek nem indítja be a hely a fantáziáját, ha valakit nem érint meg a genius loci.