Qinhuangdao Hebei tartomány északkeleti részén fekszik, ott, ahol Északkelet-Kína és Észak-Kína találkozik.

Északról a Yan-hegy határolja, délről viszont a Bohai-tengerre néz, és a rutinos utazó már ennyiből is tudja, hogy nem lehet csúnya hely.

Hát nem is az, és még nevezetes hely is. A legenda szerint Kína első császára Qinshihuang valamikor 2200 évvel ezelőtt felkereste az akkor természetesen még egészen máshogy kinéző hely tengerpartját. A Qinhuangdao név pedig ezt a legendás látogatást örökítette meg.

Az sem jelentéktelen dolog egyébként, amiért az első kínai császár ideutazott a tengerpartra. Őt ugyanis még nem a helyi természeti szépségek vezették, hiszen 2200 évvel ezelőtt leginkább csak természeti szépségek voltak a birodalomban. Nem, a császár az örök élet utáni hajszában került ide. Igencsak érthető módon nem akart meghalni, és annyit el kell ismerni, hogy ebbéli igyekezetében az egyik hajtóerő nyilván éppen a természeti szépségek szeretete volt.

Nos, a mai Qinhuangdao tengerpartjáról küldött el hajókat a messzi tengereken fekvő szigetekhez, mert a császár meg volt róla győződve, hogy a távolban halhatatlanok laknak. A császár ugyan végül meghalt, de hogy nem lett halhatatlanná, azt azért nem lehet kijelenteni. Hiszen például Qinhuangdao is megörökítette a nevét.

És senki sem kívánhat magának szebb emlékezetet, mint egy gyönyörű tengerparti város, márpedig Qinhuangdao ilyen hely. Itt van például az a tény, hogy a város területének 41,1 százalékát erdő borítja, az egy főre eső zöld területek nagysága pedig 8,3 négyzetmétert tesz ki. Ami pedig az előző két adatból következik: a városban egészen jó a levegő. Az év minimum 350 napján legrosszabb esetben is jó minőségű a levegő. Az egész város olyan, mint egy hatalmas oxigénsátor. Akár tíz-húszszor is jobb Qinhuangdao levegője, mint a szmogos kínai nagyvárosoké.

Ez tehát rendben van, de mi a helyzet a látnivalókkal? Nos, Beidaihe neve nyilván sokaknak cseng ismerősen. Nem is csoda, hiszen az egyik leghíresebb kínai nyaralóhelyről van szó, úgyhogy sok szót nem is érdemes rá vesztegetni. Homokos tengerpart, tiszta tengervíz és persze a fürdőzők évről évre gyarapodó tömege jellemzi Beidaihe-t. Egyszóval tipikus tengerparti üdülőhely, ahol ugyan nincsen túlzottan sok látnivaló, de ahova elsősorban pihenni, úszkálni, enni, inni, mulatni mennek az emberek, márpedig ennek a célnak tökéletesen megfelel.

De nézzünk egy másik, talán nem kevésbe ismert helyet is meg. Shanhaiguanról van szó, mindenképpen szót kell ejteni róla, ha Qinhuangdao nevezetességeiről beszélünk. A tenger és a hegy közötti átjáró a már említett Yan-hegytől délre, a Bohai-öböltől északra található. Évszázadokon át ez a hely védte az északkeleti és a központi területeket összekötő útvonalat. Ugyan már a Tang-dinasztia idején, sőt annál korábban is volt itt katonai védelem, de a mai Shanhaiguan 1381-től számítja történetét, amikor a Ming-dinasztia tábornoka, Xu Da felépíttette Shanhaiguant.