0130wanghaibin.m4a

2015. június 16-án éjfél után tűz ütött ki Sanghaj egyik lakóházában. Wang Haibin a lángok között a fojtogató füstben próbálta felverni a szomszédait. Végül mindenkit kimentettek, de a fiú súlyos égési sérüléseket szenvedett. A tűz után másfél évvel az önfeláldozó fiú a kórházi műtők és a rehabilitációs osztályok között ingázik. 2016 vége előtt néhány nappal újabb bőrátültetést hajtottak végre a kezén. Az ujjai között összesült a bőr, hiszen a tűzben puszta kézzel dörömbölt a forró ajtókon. Wang már nem számolja, hányszor járt a műtőben. Ez alkalommal bőrátültetéssel próbálják meg helyreállítani a fiú kezének normális funkcióját. Wang Danru orvosnő a 9. Számú Sanghaji Népi Kórház rekonstrukciós sebészete 1. osztályának igazgatója.

„Valójában még nagyon hosszú rehabilitáció előtt áll, hiszen a bőrátültetés csak az első lépés a különböző rehabilitációs programok végrehajtásában, és a fiatalember megjelenését igyekszünk esztétikussá tenni. Ugyanakkor leginkább rajta múlik majd az izmok és az ízületek felépülése."

2015. június 16-án 1 óra 45 perckor a szüleivel és nagymamájával élő Wang Haibin észrevette, hogy nincs áram a lakásban, és a bejárati ajtónál füst gomolyog. Ekkor látta, hogy lángokban áll a többemeletes épület. A fiú először felébresztette a családját, aztán kinyitotta az ajtót, és a füstben a lángok között dörömbölt a szomszédok ajtaján és kiabált, hogy tűz van. Wang Haibin éberségének köszönhető, hogy a kiérkező tűzoltók hamar eloltották a tüzet és mindenki kijutott az épületből. A fiún kívül senki sem szenvedett komolyabb sérülést, ám testfelszínének 88 százaléka megégett, és a légzőszervei is megsérültek. Az orvosok mindent megtettek, hogy megmentsék az életét. Három hónap után, 2015 szeptemberében egy rehabilitációs kórházba helyezték át. Elképesztő akaraterejének köszönhetően újra lábra állt, és ismét járni kezdett, ám bőrének sérülése miatt már sohasem élhet normális életet. A társadalomba való reintegrációjának megkönnyítése érdekében úgy döntöttek, hogy bőrátültetéseket hajtanak végre, amit a jó szándékú emberek és a hatóságok adományai tettek lehetővé.

A bőrátültetés előtt még egy technikai problémát is meg kellett oldani: a fiú testén alig maradt épp bőr. Első lépésben egészséges donorbőrt kellett létrehozni a fiú testén. Az orvosok a comb felső végénél néhány implantátumot ültettek be a bőr alá, amelyekbe folyadékot juttattak. Így meg tudták növelni az épp bőr felületét, és egyre nagyobb donorbőrt tudtak létrehozni. A fél éven át tartó bőrregenerálás idején nem kelhetett fel az ágyból, és így kénytelenek voltak elhalasztani az izom- és ízületrehabilitációt. Wang Haibin így emlékezett vissza erre az időszakra.

„Az implantátumok beültetése előtt már elég jól ment a lépcsőzés, már vissza tudtam menni a kórterembe, miközben a lábizmaim is kezdtek rendbe jönni. Ám az implantátumok beültetése után ismét ágyban kell feküdnöm, tehát a rehabilitációt fel kellett függesztenem."

A gondos kezelés ellenére az egyik megnyújtott bőr elrepedt. Édesanyjának, Wang Xiaoqingnak szomorú emlékei vannak erről az időszakról.

„A bőr az aranynál is értékesebb. Nincs az a pénz, amivel pótolható. Nagyon megdöbbentem, amikor láttam, hogy az egyik implantátummal megnyújtott bőr nem reagált jól. Kint, a kórterem mellett sírva fakadtam, de ő látta a kisírt szemem, és próbált megnyugtatni."

Wang Haibin őszintén beszélt arról, hogy egy ideig depressziós és pesszimista volt. A fordulópontot egy váratlan találkozás jelentette. A hatvanas éveiben járó Liu Qi harminc évvel ezelőtt egy fiút mentett ki a lángokból, de hőstettéért nagy árat kellett fizetnie: mindkét kezét és lábát elveszítette és testfelszínének 93 százaléka megégett. Az idős ember azért látogatta meg a fiút, hogy lelket öntsön belé. Wang Haibin hálával gondol vissza a váratlan látogatóra.

„Jókedvű volt, és úgy viselkedett, mint bárki más. A sérülése sokkal súlyosabb volt, mint az enyém, de túl tudott lépni a problémákon. Én még fiatal vagyok, és jobb esélyem van arra, hogy túltegyem magam a nehézségeken, nagyobb esélyem van a felépülésre."

A kórházban sokat aggódott idős nagyanyja miatt. Szomszédai folyamatosan segítettek a nagymamájának, és egy 18 fős önkéntes csoportot hoztak létre. A csoportban egészségügyi, jogi és foglalkoztatási szakemberek is vannak. Az önkéntesek segítették a fiút a felépülésben és a társadalomba való reintegrációban. Yang Mingguo, a lakóbizottság főtitkára is tagja a csoportnak.

„Olyan, mintha egy nagy család lennénk. Éjjel-nappal vagy rossz időben is készen állunk, ha szüksége van ránk."

Az első bőrátültetés után jól haladt a felépülése. A következő műtétig még fél év van hátra. Idő közben újra kezdte a rehabilitációs gyakorlatokat. Szilveszterkor szomszédai a kórházban ünnepelték az új év beköszöntét. A fiú nagy reményekkel vág neki az új esztendőnek.

„Remélem, hogy az új év új kezdetet jelent számomra. Ha felépülök, igyekszem meghálálni az a szeretetet, amit az orvosoktól és más jószívű emberektől kaptam. Fel fogok keresni minden kórházat, ahol kezeltek, hogy köszönetet mondjak az orvosoknak. Emellett remélem, hogy még gyakrabban sétálhatok majd a szabadban."

Wang Haibin hosszú rehabilitáció előtt áll, minden apró eredményhez komoly kitartásra van szüksége. De szerencsére szomszédai és a közösség támogatja és ösztönzi az aranyszívű fiút a nehézségek leküzdésében. Bízunk abban, hogy szép napok várnak rá!