Mo Jen, eredeti neve Guan Moye, 1955-ben a Shangdong tartományi Gaomi városban született. 2012-ben első kínai íróként vehette át az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia indoklása szerint Mo Jen a hallucinatív realizmus révén ötvözi a népmesét, a történelmet és a mai valóságot. 1984-ben vált ismertté Az átlátszó vörös répa című novellával. Műveit legalább negyven nyelvre fordították le.
A bemutatkozást követően a kínai író művésznevéről mesélt humorosan.
„Művésznevem azt jelenti, hogy »nem beszél«. De néha mégis kénytelen vagyok megszólalni. Szerintem talán ez az életem egyik tragédiája. Az eredeti nevemben van egy kínai írásjegy, a 谟 (mò). A hagyományos kínai írás alapján balról jobbra két különböző kínai írásjegyből áll, amelyek pont azt jelentik, hogy »nem beszél«. Azt hiszem, hogy az írói álnév kötődik az író műveihez. A Nobel-díj odaítélése után több magyarázat és vicc is született a művésznevemről. A tény az, hogy nem sokat gondolkodtam azon, hogy milyen művésznevet válasszak. Csak azt akartam, hogy emlékeztessen arra, hogy sokat dolgozzak és írjak, keveset beszéljek. A kínaiak általában így viszonyulnak az élethez."
Mo Jen hangsúlyozta, hogy a kultúra nem fog eltűnni a technológia gyors fejlődésével sem. Az olvasók olvasás iránti rajongása és az írók írás iránti rajongása együtt fejlődik, de a kultúra fejlődésének útja nem egy egyenes vonal, hanem egy hullámzó pálya, amelynek van csúcspontja és mélypontja.
„Örök optimista vagyok, ha a kultúráról van szó. Nem hiszem, hogy a kultúra eltűnne, vagy kiveszne a technológia gyors fejlődésével. A kínai szárazföldön már a 80-as években is a regény haláláról írtak. A valóság pedig az, hogy a regény nemhogy nem halt meg, de egyre jobban fejlődött. A kultúra iránti rajongás néha alábbhagyott, de aztán ismét erőre kapott. Szerintem az olvasók olvasás iránti rajongása és az írók írás iránti rajongása kéz a kézben fejlődik. A kultúra fejlődési útja nem egy egyenes vonal, ami igaz minden más dolog fejlődésére is, hanem egy hullámzó pálya, amelynek van csúcspontja és mélypontja."
Műveiről szólva elmondta, hogy ezek alapját gyermekkora, szülőföldje és élettapasztalata jelenti. A hagyományos kínai kultúra, a klasszikus irodalom és a szájhagyomány útján terjedő népi irodalom, valamint a nyugati és a latin-amerikai irodalom is nagy hatással volt írói stílusára. Az élettapasztalat az írás legfontosabb forrása. Mo Jen szerint az ismerősök és az ismerős dolgok megírásával kezdődik minden, majd következhetnek mások, más dolgok megírása. Az írásban a tanulás és a képzelet is nagyon fontos, tette hozzá a kínai író.
„Azt hiszem, a kultúra nagyon hasznos. Az emberek a kultúrán keresztül megtapasztalhatják a szépséget, miközben jobban megismerhetik saját magukat és másokat. Jól lehet élni kultúra nélkül is, de jobb és szebb életünk lehet a kultúrával együtt."
