0706lliinnbeijinghutong.mp3 |
A pekingi hutongok kultúrája egyedülálló az emberi civilizáció történetében. A hutong a kultúra és a történelem inkubátora és gyűjtőhelye. A pekingi hutongokban élők a legérdekesebb emberek. Van közöttük szegény és gazdag, és vannak, akik itt élték le teljes életüket és itt is haltak meg.
Az idő múlásával a hutongok is változnak. Magas épületek és gyors gépkocsik jelentek meg, a hutongok egyre szűkebbek lettek, a házak romosak, és az emberek is megváltoztak…
A hutongok szülöttei közül sokan elköltöztek, de szívük sohasem távozott. Ezek az emberek fényképezőgéppel igyekeznek dokumentálni és életben tartani az emlékeiket. Gyermekkoruk, fiatalságuk, szüleik, testvéreik, a szomszédok, a füst és a galambsíp mind az életük kitörölhetetlen része. A fotóikból nyílt kiállítás célja a pekingi hutongok kultúrájának népszerűsítése, és a hutongok megóvása.
A Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) munkatársa a kiállításon a látogatókkal, a kiállítás önkénteseivel és a fotósokkal beszélgetett. A pekingi Fővárosi Tanárképző Egyetem történelem szakán tanuló két lányt nagyon érdekli a hutongok kultúrája és története, és hétvégenként gyakran sétálgatnak a hutongokban. Az egyik lány szerint mindenkinek meg kell ismernie a hutongok történetét.
„Véleményem szerint ez is egyfajta kultúra, amely védelemre szorul, de először meg kell ismerni ezt a kultúrát, majd el kell gondolkodni a továbbhagyományozáson és a védelmen."
Ha befejezték a tanulmányaikat, akkor mind a ketten mesterképzésre fognak jelentkezni, hogy még többet tudjanak tenni a történelem és a kultúra népszerűsítése és a továbbhagyományozás érdekében.
Egy idős pár messziről érkezett, hogy megnézzék a kiállítást. Sokáig éltek egy hutongban, és sok felejthetetlen emlékük kötődik a hutongokhoz.
Az asszony szerint nem szabad lerombolni a hutongokat, és sürgősen tenni kell a hagyományos pekingi kultúra megmentése és védelme érdekében. Javítani kell a hutongok lakóinak életkörülményeit.
Momo a fotókiállítás önkénteseként dolgozik.
„Követem a Yipai Hutong nevű Wechat-fiókot, hutongos kerékpártúrákon veszek részt, és így próbálom megismerni a hutongok történetét. Szeretem a pekingi hutongokat, és ha időm engedi, hétvégenként a hutongok kultúrájának népszerűsítésével kapcsolatos eseményeken segítek."
Momo nemcsak beszél a hutongok kultúrájának terjesztéséről és továbbhagyományozásáról, hanem tesz is ennek érdekében.
Az egyik fotós, egy tősgyökeres pekingi 1982-ben született a Jiaozi nevű hutongban. Liu Zheng 1999-től fotózik, és 2000-től dokumentálja a hutongokat.
„A fotósok először csak kóstolgatják a fényképezést, majd témát keresnek, és végül kiválasztják a legmegfelelőbb témát, például csendéletet, virágokat vagy tájakat. Én a hutongok miatt lettem fotós."
Liu nagy rajongója a hutongoknak, és minden energiáját szülőföldjének megörökítésére fordítja. A kiállításon azt látta, hogy sok gyerek nagyon komolyan tanulmányozza a képeket, ami azt mutatja, hogy a hutongok kultúrája nagyon érdekli őket. Egy kislány, aki a szüleivel érkezett, hosszan nézte a képeket.
„A kultúra továbbörökítését a gyermekekkel kell kezdeni, és kiállításokat kell szervezni. Sok pekingi hutong már eltűnt. A fényképek bemutatják az ősi Pekinget, a 850 éves múltú császári fővárost."
Liu reggeltől éjszakáig fotózza a hutongokat általában teljesen egyedül. Keveseket érdekel a hutong, és gyakran úgy érzi, hogy már a feledés homályába veszett a hutongok kultúrája. A fotókiállításon Liu több hasonló gondolkodású embert ismert meg, akik ugyanúgy szeretik a hutongok kultúráját. A mostani kiállítás csak a kezdet, és a jövőben lesz folytatása.
Jia Yong egy tősgyökeres pekingi, akinek szintén szerepeltek a képei a kiállításon.
„Nagyon megérintenek a hutongok. Sokat akarok mondani, de vegyesek az érzéseim. A kamera lencséjén keresztül örökítem meg a pekingi hutongokat, hogy az utódaim is láthassák."
Jia Yongot a kezdetektől érdekelte a hagyományos pekingi kultúra, és 1984-ben kezdte fotózni a hutongokat. Mint mondta, tegnap, ma és holnap, amíg járni tud, fényképezőgépével fogja megörökíteni a hagyományos pekingi kultúrát.
A kiállításon összesen kilenc fotós alkotásai láthatók, köztük egy fiatal német nő képei a hutongok apró boltjairól. Alkotásai olyanok, mintha festmények lennének.
Ezek a fotók a város változását dokumentálják. Pekingben sok hutong már eltűnt vagy eltűnőben van. A védelmen komolyan el kell gondolkodni. Nemcsak a hutongok kultúrája, hanem minden hagyományos kultúra megóvására gondolni kell. A legújabb várostervezés szerint a jövőben Peking a politika, a kultúra és a cserekapcsolatok fővárosa lesz, és bíznak abban, hogy a kormányzat és a városlakók többet fognak tenni a hagyományos kultúra népszerűsítéséért, továbbörökítéséért és védelméért. Több pekingi általános iskolában órát tartanak a hagyományos kultúráról, például a pekingi operáról, a hagyományos kínai festészetről, a kalligráfiáról, a papírkivágásról.
A „jiebi'er" egy pekingi kifejezés, amely arra utal, hogy a szomszédok házának van közös fala is, a szomszédok nap mint nap találkoznak. Remélhetően ők is rátalálnak a hagyományos kultúrára, ami aztán végigkíséri az életüket.
