0708marikakinaikultura.mp3 |
Az első napon a kínai tajcsival ismerkedtek. A tajcsi több, hagyományosan kínai elemre épül, a dialektikus gondolkodás és a wushu, a művészet, valamint a hagyományos kínai gyógyászat tökéletes kombinációja. Eszterhai Viktor, a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet kutatója korábban sohasem próbálta ki a tajcsit.
„A feleségem, aki érdeklődik Kína iránt, ő már igen. Szóval ő már mesélt sokat róla, de még sose próbáltam. Nagyon érdekes volt, de kicsit rövid ideig tartott. Szóval én szerettem volna tovább próbálgatni. Egy kicsit rövid ideig tartott, de nagyon érdekes volt. Hát, sajnos nem sokat tudtam tanulni, mert kevés volt az idő. Még megpróbálom otthon is."
A résztvevők nemcsak a tajcsival ismerkedhettek, hanem a kínai kungfuval is, amelyet Sun Xü mester, a Xingyiquan Liga nevű csoport vezetője és tanítványai mutattak be. A kungfuelőadás után a mesterrel együtt próbálhatták ki az egészségmegőrző technikákat és néhány egyszerű mozdulatot.
„Még úgy folyamatban van. Nagyon érdekel ez a légzési szertartás amiatt, hogy ülőmunkát végzek, és érzem a hátam, hogy nem olyan jó, tehát sokat dolgozom a számítógépnél. Anyukám most is elkezdett valami lassú mozgást, nem tudom, mi a neve, nem tajcsi, de valami hasonló, és most hatvanéves anyukám, és most kezdte el, és nagyon jót tesz neki is."
A kungfu mellett a kínai teakultúra is bemutatkozott. A teakultúra hazája Kína. A Déli Song-dinasztia (1127-1279) korában jutott el Japánba és Észak-Koreába, majd később a nyugati országokba. Eszterhai Viktor elmondta, hogy a kínai tea és a teakultúra is nagyon érdekli, és a kávénál is jobban szereti.
„De teát szoktam inkább inni, de kávét is iszom. Hát, a zöldet szeretem inkább, de nem mondanám, hogy olyan nagyon különleges minőségű, hanem csak olyan boltban kapott egyszerűbb. Szóval nem annyira különleges. Hát, ugye, láttam már ilyen teaszertartást Magyarországon a Konfuciusz Intézetben, és láttam már Kínában is. Volt, amikor delegáció tagja voltam, és látogattunk helyszíneket, és akkor ott már láttam ilyen rendes teaszertartást. Nagyon érdekes, nagyon különlegesek a mozdulatok. Nagyon lassú, érdekes nagyon. Kicsit hasonlít Nyugaton a bor ivásának a szertartásához. Tudod? A bort is meg kell szagolni, de hát azért ez körülményesebb, ez izgalmasabb."
Eszterhai korábban Pekingben a Tsinghua Egyetemen tanult. Szerinte nagyon gyorsan változik a kínai város.
„Amikor itt voltam, akkor Pekingben még nem voltak ilyen magas házak. Akkor egy-egy volt, tehát nem volt az a pénzügyi negyed. Most látom, hogy nagy építkezés van a Chaoyangmen környéken, a Guomao környékén. Az meglepő volt. Ami érdekesebb volt: több ember beszél angolul. Pedig nem voltam régen, három-négy évvel ezelőtt, akkor sokkal kínaiasabb volt minden. Engem is meglepett, vagy lehet, hogy csak olyanokkal találkoztam, aki mindig angolul beszélnek hozzám. Korábban mindig az volt, hogy kínaiul szólítottak meg, most meg sokszor angolul. Ez furcsa. De lehet, hogy csak azért, mert most más a helyzet. Aztán több metró van, tehát ez egy magyar számára nagyon érdekes, mert Magyarországon alig van metró, és 30 évig építettünk egy metróvonalat, itt meg három év alatt szerintem legálabb öt metróvonal átadásra került. Egy kicsit nagyobb."
Xi Jinping kínai államfő 2013 szeptemberében és októberében közép- és délkelet-ázsiai látogatása során tett javaslatot a Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. Századi Tengeri Selyemút közös kiépítésére. Ez az „Övezet és út" kezdeményezés, amely nagy figyelmet kap a világban. Magyarország nagy múltra tekint vissza. Tavaly ősszel a Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztivál részeként magyar hetet rendeztek. A kínai közönség a magyar zenével is megismerkedhetett. Eszterhai Viktornak is vannak ötletei arról, hogyan lehet hatékonyabban bemutatni Kína és Magyarország hagyományos kultúráját.
„Tehát a magyar kultúra bemutatása Kínában szerintem nagyon nehéz. Magyarország nem egy olyan ország, ami nagyon izgalmas lenne. Egy átlagos kínai nem sokat tud róla. Pekingben van egy kulturális intézet, ott van egy kör, aki rendszeresen érdeklődik a magyar kultúra iránt. Szerintem úgy lehet, hogy valami olyasmi rendezvényen, ahol alapvetően olyanok csinálják a rendezvényt, akik ismerik az itteni igényeket. Ha a kínai közönségnek az igényeit ismeri, akkor jobban meg tudja szervezni a programot. Sokszor van, hogy amit Magyarországon kitalálunk, hogy majd milyen jó lesz Kínában, nem feltétlen éri el a hatását, mert nem annyira ismerik a helyi viszonyokat. Ebben nagyon sokat segít, hogyha itt van a kulturális intézet vagy olyan kínai partner, aki ezt tudja közvetíteni. Szóval azt gondolom, hogy ez egyre jobb lesz."
