Érdekes tény, hogy Visszatérés címmel két verset írt He Zhizhang. Akkor írta mindkét versét, amikor nyugdíjba menetele után hazament szülőföldjére. Az első versben szomorúságot, és közben egy kis vidámságot írt le. A második versben viszont a szülőföld változásáról szólt. Mind a két versben igazi érzelmei tükröződnek. A mai műsorunkban az előbb említett két azonos című versből az elsőt tanuljuk meg.
A vers kínaiul így hangzik:
回乡偶书
少小离家老大回⑵，乡音无改鬓毛衰⑶。
儿童相见不相识⑷，笑问客从何处来⑸。
Nézzük egy angol fordítását!
I Left home when a mere stripling, and returned in old age.
My native accents remained unchanged, but my ear-lock had grown thin.
The children could not recognize me when they saw me.
They asked smilingly, "From where did you come?"
És most akkor lássuk a magyar nyersfordítást.
Aprócska voltam, amikor elmentem otthonról, és öreg lettem, mikor visszatértem.
A helyi kiejtésem változatlan maradt, de a fül közelében a hajam vékony lett.
A gyerekek nem ismertek fel, amikor megláttak.
Mosolyogva kérdezték: „Honnan jöttél?"
Galla Endre műfordításában pedig így hangzik Ho Cse-csang egyik leghíresebb verse, a Visszatérés:
Gyermekkoromban hagytam el,
vénen falumba visszatértem.
Ugyanaz még a nyelv, a szó,
hajam világít csak fehéren.
Szülőfalumnak apraja,
a gyerekhad már meg sem ismer.
Megmosolyognak, kérdezik:
honnan jöttél idegen ember?
⑴偶书：随便写的诗。偶，说明诗写作得很偶然，是随时有所见、有所感就写下来的。
Az 偶书: ǒu shū, jelentése az, hogy véletlenül írt vers. Az 偶 szó azt jelent, hogy véletlen, nem szándékolt.
⑵少小离家：贺知章三十七岁中进士，在此以前就离开家乡。老大：年纪大了。贺知章回乡时已年逾八十。
A 少小离家: shào xiǎo lí jiā azt jelenti, hogy fiatalkorában már elhagyta a szülőföldet. A 老大: lǎo dà a versben nem egy csoport vezetőjét jelenti, hanem azt, hogy idősebb. He Zhizhang már több mint 80 éves volt, amikor hazament a szülőföldjére.
⑶乡音：家乡的口音。无改：没什么变化。一作"难改"。鬓毛衰（cuī）：老年人须发稀疏变少。鬓毛，额角边靠近耳朵的头发。一作"面毛"。衰是个多音字，可念cuī，也可念shuāi。这句诗中，有人将这个字念成cuī，作为动词，意思是减少；也有人念shuāi，作为形容词，意思是衰老。全句意谓口音未变鬓发却已疏落、减少，或者口音未变却已鬓发发白，衰老了。
A 乡音: xiāng yīn jelentése: szülőföldi beszédmód, helyi dialektus.
A 无改: wú gǎi azt jelenti, hogy nem változik. A vers más verziójában nem ez áll, hanem ez: 难改. A 难 (nán) azt jelenti, hogy nehéz.
鬓毛衰: bìn máo cuī, vagy bìn máo shuāi is lehet a kiejtése a második sor utolsó három kínai karakterének. A 鬓毛 olyan hajakat jelent, amelyek a fül közelében találhatók. Más verzióban 面毛 áll. A 面 jelentése: arc.
A 衰 szó a kínai nyelv szerint egy 多音字. A 多音字 olyan szó, amelynek több mint egy kiejtése van. A 衰 (cuī) egyik jelentése, hogy kevesebb lett. Akkor tehát, ha bìn máo cuī-nak olvassuk a kérdéses részt, a mondatot így magyarázzuk: nem változik a szülőföldi kiejtésmódom, a fülem közelében található hajam pedig kevesebb lett.
A 衰 (shuāi) egyik jelentése az, hogy öreg. Ha úgy olvassuk, hogy bìn máo shuāi, akkor a mondatot így magyarázzuk: nem változik a szülőföldi kiejtésmódom, én viszont öreg vagyok, a hajam fehér.
⑷相见：即看见我。相，带有指代性的副词。不相识：即不认识我。
A 相见: xiāng jiàn jelentése: engem látnak. Az engem itt a versben természetesen a költőt jelenti. A 相 egy utaló határozószó. A 不相识: bù xiāng shí jelentése: engem (a költőt) nem ismernek.
⑸笑问：笑着询问。一本作"却问"，一本作"借问"。
A 笑问: xiào wèn azt jelenti, hogy mosolyogva kérdeznek valamit. A vers más verziójában 却问 vagy 借问 is található, ezek azt jelentik, hogy elnézést kérek.
A Tang-dinasztia idején született verset ma már leginkább csak magyarázattal lehet megérteni. Modern kínai nyelven a verset a következőképpen magyarázhatjuk:
A szülőföldemet elhagytam, amikor fiatal voltam. Amikor vissza tudok térni, akkor már öregember vagyok. Nem változott meg az eredeti, szülőföldemen használt kiejtésem, a fülem közelében található hajam viszont kevesebb lett. (Vagy egy másik értelmezés: Nem változott meg az eredeti, szülőföldemen használt kiejtésem, én viszont öreg vagyok, a hajam fehér).
A gyerekek engem látnak, de nem ismernek. Mosolyogva kérdezik: hogy honnan jöttél?
A vers első és második mondatában arról van szó, hogy a költő a hosszú utazás után végre a szülőföldjére érkezett. A szülőföldjét ismernie kellett volna, de valójában nem ismerte. Az első mondat ez volt: 少小离家老大回, magyar fordítása pedig ez lett: Gyermekkoromban hagytam el, / vénen falumba visszatértem. Ebből tudjuk meg, hogy a költő fiatalon hagyta el a szülőföldjét, és más helyen élt sok-sok évig. Amikor hazament, akkor pedig már öregember volt. Ezért ilyen szomorú He Zhizhang.
A második mondatban használt 鬓毛衰 pedig konkrét személyleírást ad a 老大-ról: kevesebb lett a fül közelében található haja (vagy fehér lett a fül közelében található haja). Ezen a két mondaton keresztül a költő azt szeretné kifejezni, hogy nem felejtette el a szülőföldjét. De vajon mit szól a szülőföldje? A szülőföldje megismeri őt vagy nem? A 乡音无改鬓毛衰, vagyis magyarul: Ugyanaz még a nyelv, a szó, / hajam világít csak fehéren mondat megelőlegezi a következő mondatot.
A harmadik és a negyedik mondat így hangzott kínaiul: 儿童相见不相识，笑问客从何处来, Galla Endre művészi fordításában pedig ez lett belőle: Szülőfalumnak apraja, / a gyerekhad már meg sem ismer. / Megmosolyognak, kérdezik: / honnan jöttél idegen ember? Ebben a költőt megkérdezték a gyerekek, hogy honnan jött. A gyerekek nem ismerték He Zhizhangot, és kíváncsiak voltak, ezért kérdezték meg. A költő pedig belegondolt: itt született és itt nőtt fel, itt tanult és élt, ma azonban nem ismeri a szülőföldjét, és úgy látszik, hogy a szülőföldje is elfelejtette őt. A szomorú kedvét ezért olvashatjuk ki a gyerekek kérdéséből. Az egész vers így a gyerekek kérdésével ér véget, de az olvasónak nehéz elfelejteni a szomorúságot.
Az első két mondat nem olyan rendkívüli, a harmadik és a negyedik mondat pedig ügyes, egy vidám és egyszerű színhelyen keresztül a szomorúságot írta le.
He Zhizhang a Tang-dinasztiában élt körülbelül 659 és 744 között, híres költő és kalligráfus volt. A zi-ja, vagyis tiszteleti neve 季真, a hao-ja, vagyis beceneve pedig 四明狂客, pinyin: sì míng kuáng kè volt. A 四明 egy hely neve, a mai Zhejiang tartomány Yuyao városának a környékén helyezkedik el. A 狂客olyan ember, aki nem tartozik az etikai szabályok hatálya alá. He Zhizhang Yuezhou város Yongxing megyéjében, a mai Zhejiang tartomány Hangzhou városának Xiaoshan területén született. Ifjúsága idején már híres volt a verseiről és a cikkeiről. Az italt szerette a legjobban He Zhizhang. A költő, valamint Li Bai, Li Shizhi és hat másik tudós, tehát összesen nyolc ember a „Borospohár nyolc halhatatlanja" nevű csoport néven ismert. Ők az utókor szerint az alkohol élvezetének hódoltak.
He Zhizhang Zhejiang tartomány Shaoxing városban is élt egy ideig. 695-ben 状元 lett, aki az első feljegyzett状元 Zhejiang tartományban. A Tang-, a Song-, a Yuan-, a Ming- és a Qing-dinasztiákban volt birodalmi vizsga, és a palotavizsga a birodalmi vizsgák egyike volt. Azokat nevezték 状元-nek, akik az első helyet szerezték meg a palotavizsgán.
Kedves hallgatóink, a mai műsorban nemcsak a versről, hanem a 多音字-ről is tanulunk. A 衰szónak shuāi vagy cuī olvasata is van, és a különböző kiejtéseknek különböző jelentéseik vannak. Emlékeznek rá? A 衰 (cuī) egyik jelentése az, hogy kevesebb lett, ezért ha azt mondjuk, hogy bìn máo cuī, akkor a mondatot így magyarázzuk: nem változik a szülőföldi kiejtésmódom, a fülem közelében található hajam pedig kevesebb lett. A 衰 (shuāi) egyik jelentése az, hogy öreg. Ha tehát úgy olvassuk a sort, hogy bìn máo shuāi, akkor a mondatot így magyarázhatjuk: nem változik a szülőföldi kiejtésmódom, de én öreg vagyok, a hajam fehér.
Mi a véleményük? A cuī-t kell olvasni vagy a shuāi-t ebben a versben? Nagyon örülnénk annak, ha a véleményüket elmondanák e-mailben! Az e-mail cím, ahova írhatnak: zlxz629@163.com. Várom a válaszokat!
Kedves hallgatóink, a mai műsorunk véget ér, Viszonthallásra!
