Professzor Gong Kunyu több mint 40 évet tanított a katedrán a Pekingi Idegen Nyelvi Egyetem magyar szakán. Az elmúlt évtizedek alatt Gong professzor munkájának köszönhetően lépésről lépésre fejlődött a magyar nyelvoktatás Kínában, közel kétszáz diák tőle tanult magyar nyelvet, különböző kínai minisztériumokban, bankokban, a médiában, egyetemeken helyezkedtek el, és folyamatosan hozzájárulnak a kínai–magyar kétoldalú kapcsolatok fejlődéséhez. Gong egész életében magyar nyelvoktatással foglalkozott, és ezzel nagy hozzájárulást tett a két ország közötti kulturális cserékhez.

1961-ben a Pekingi Idegen Nyelvi Főiskola (a mai Pekingi Idegen Nyelvi Egyetem) létrehozta az első magyar szakot egész Kínában. Az akkoriban még gimnazista Gong egy senki által sem ismert nyelvet akart tanulni az egyetemen, így véletlenül választotta a magyar nyelvet, és ugyanabban az évben bekerült a főiskolára. Ezt követően Gong 1966-ig tanult a magyar szakon. Mielőtt befejezte a tanulmányait, a főiskolai tanárok kiválasztották őt, hogy tanulás után tanárként dolgozhat a magyar szakon. Így kezdődött Gong professzor nyelvoktatási pályafutása.

Mint frissen végzett fiatal tanár, Gong professzor kezdetben nem rendelkezett gazdag tanítási tapasztalatokkal, ezért más tanárok példáját követve végezte a mindennapi munkáját. „Kezdetben ültem a tanteremben figyeltem az órát, amikor a tanárom tanított, és tőle tanultam, hogyan lehetett órát tartani." – jegyezte meg Gong.

Az akkoriban még „fiatal" magyar tanszék előtt álló legnagyobb probléma a megfelelő tankönyvek hiánya volt. A tanárok eleinte csak papírra kinyomtatott tanagyagokat tudtak használni, amelyek azonban nem alkottak teljes tanítási rendszert. Gong professzor elmondta: „Amikor én egyetemre jártam, csupán egy tanárnőnk volt, s neki egyedül kellett tanagyagot szerkeszteni és órákat tartani. Egyáltalán nem volt tankönyvünk, szótárunk. A tanárnő egy héten megírt és szerkesztett néhány oldal tananyagot, utána legépeltette, kinyomtatta, és kiosztotta nekünk a következő heti tanuláshoz. Miután megtanultuk az anyagot, akkor kiosztotta a következő héten használandó anyagot. Ezek a tananyagok a szisztematikusság, a tudományosság és az ismeretek szempontjából nem voltak teljesek."

Az integrált tananyag hiánya korlátozta a diákok tanulását, ezért miután tanár lett, Gong professzor elkezdett magyar nyelvkönyvet írni és szerkeszteni. Nulláról indulva Gong professzor nagy nehézségekkel találkozott a munkájában. Mint mesélte: „Először is, kevés volt az anyag. Másodszor, hiányzott a tapasztalat. Ez volt a két legnagyobb probléma. A tankönyvírásban és -szerkesztésben rendkívül nehéz egyesíteni a szisztematikusságot, a tudományosságot és azt, hogy a tananyag szórakoztató legyen. Olyan könyvet lehet készíteni, amelynek a címe: Beszéljen egy hónap alatt angolul, de a magyar nyelv esetében nem tudok ilyen könyvet írni, hiszen a magyar nyelvtan túl nehéz. Ezenkívül nem végeztem tanárképző egyetemet, nem rendelkeztem oktatási, tanítási tapasztalattal, nem is beszélve a tankönyvszerkesztést. Ezért igazán nehéz volt tankönyvet létrehozni."

Gong professzor más nyelvű magyar tankönyveket alapul véve fáradhatatlanul dolgozott. Körülbelül három év munka után 1988-ban megjelent a Magyar nyelv első és második kötete. Utána 1990-ben megjelent a másik két tanár által írt és szerkesztett Magyar nyelv harmadik és negyedik kötete. Így a diákok már rendszerezett tankönyveket használhattak. Ez a négykötetes tankönyv szakmai elismerést is kapott, és 1992-ben elnyerte a kínai Állami Oktatási Bizottság által adományozott kitűnő főiskolai és egyetemi tankönyvek második díját.

Az idő múlásával az egykor jól használható tankönyv lassan lemaradt a gyorsan fejlődő kortól. „A reform és nyitás politika bevezetése után a belföldi és a nemzetközi körülményekben nagy változás következett be, a régi tankönyvek már kissé elavultak, és már nem tudták követni a helyzet változását, ezért nagyjából 2-3 év alatt a régi tankönyvek alapján újraszerkesztettem a Magyar nyelvkönyv első és második kötetét, amelyeket 1998-ban és 1999-ben adtak ki. A régi verzióhoz képest az újabb sokat fejlődött. E tankönyvek előnye, hogy rendszerezett nyelvtani ismereteket tartalmaz, és a magyar nyelvtan minden fő területét lefedi" – mondta Gong professzor.

A meglévő tankönyvek felhasználásával Gong professzor folyamatosan dolgozott, és a munkájának köszönhetően sorban megjelent a Magyar–kínai társalgási zsebkönyv, a Magyar nyelvtan, a Magyar köziratok és a Magyar–kínai, kínai–magyar fordítások című könyv, amelyek egy teljes tananyag rendszerét tették ki.

A tankönyvek mellett a szótár a nyelvtanulás egyik legfontosabb segédkönyve. Gong professzor egész életében törekedett egy magyar–kínai szótár kiadására, amelyet pályafutása a legnagyobb vállalkozásának tekint. Gong professzor a következőket mesélte: „1971-től 1982-ig a magyar tanszék összes tanára a szótár szerkesztésére helyezte a fő hangsúlyt. Dolgoztunk más munkahelyen magyar nyelvvel foglalkozó szakemberekkel, és létrejött egy szótárszerkesztő csapat. 1982-ben elkészítettük az anyagot. 1982 és 1984 között egy másik tanárral együtt elvittük a szótárt Magyarországra, ahol hat magyar sinológus másfél évig lektorálták. Így alapvetően kész lett a szótár."

A szótár kiadása azonban problémába ütközött. Gong professzor szerint akkoriban a ritkábban használt nyelvek szótárain a kiadóknak nem volt hasznuk, ezért senki se akart ilyeneket kiadni, így félretették a szótár hivatalos megjelentését. „Ez nagyon sajnálatos volt. A szótáron 14-15 évet dolgoztunk, de nem volt kiadó, amely hajlandó lett volna kiadni. A tudásomnak és tapasztalatomnak egy része a több mint tíz évig tartó szótárszerkesztésnek köszönhető. Ezt sajnálom a leginkább" – jegyezte meg Gong professzor.

A több évtizedes tanítás során Gong professzor mindig fontosnak tartotta a kulturális ismeretek szerepét a nyelvtanulásban. A tapasztalt professzor elmondta: „Miért küldjük a magyar szakosokat Magyarországra tanulni egy évet, két évet, vagy legalább félévet? Mivel ez az élmény kulcsfontosságú a célország történelmének, kultúrájának és szokásainak a megismerésében. A tankönyv nem mutatja a nyelv jelenlegi, élő állapotát. Ha egy diák nem tanul a célországban, akkor az általa elsajátított nyelv egy kicsit merev lesz. A hétköznapi kommunikációval nincs gond, de mélyebb beszélgetésben ez már problémát jelenthet. Ha egy magyar szakos hozzá akar járulni a kétoldalú diplomáciai, kereskedelmi vagy kulturális vállalkozásokhoz, akkor mindenképpen mélyen kell ismerni a helyi történelmet és kultúrát."

A hétköznapokban Gong professzor minden feladathoz ugyanazzal a gondossággal, precizitással állt hozzá. Az idős magyartanár szerint, ha csinál valamit, akkor mindig a legjobbra törekszik. Ez az attitűd hatást gyakorolt az egész pályafutására és életére. Gong professzor elmondta: „Amikor tanítás közben nem tudtam a diákok kérdésére válaszolni, akkor azt mondtam nekik, hogy ezt nem tudom, az óra után megnézem, és a következő alkalommal válaszolok. A szótár készítését is hasonlóan végeztem. Néha egy szó miatt fél órát kell gondolkoznom, vagy többször utánanéznem, hogy végre megtaláljam a megfelelő jelentését. Bármivel foglalkozunk, nem tudjuk jól teljesíteni gondosság nélkül."

Emellett Gong professzor szerint egy jó tanárnak erkölcsi és tanítási szempontból is példát kell mutatni a diákoknak, és nem csak órákat kell tartani, hanem embert is kell oktatni, nevelni. Gong professzor sokszor önzetlenül segített szegény családba született, vagy az életben problémával küzdő diákoknak, gyakran beszélgetett velük, gondoskodott róluk. Sok diákja máig részletesen emlékszik a tanár hajdani szívmelengető oktatására.

Bár Gong professzor a munkájában komolyan vesz minden problémát és kérdést, de órákon kívül mindig kedves volt, barátkozott a diákjaival. A diákok is szabadon tréfálhattak vele. Gong professzor visszaemlékezett egy anekdotára: „Egyszer április 1-jén nem volt órám, és otthon ültem. A diákok felhívtak, hogy egy másik tanár nem jött órára, és kértek, hogy menjek gyorsan a tanterembe. Amikor ezt meghallottam, aggódva odasiettem. Mikor megérkeztem a tanterembe, minden diák nagyon nevetett, hiszen bolondok napja volt, és csupán vicceltek. Hát ilyen tréfát is csináltak velem. Szerintem egy oktatónak nem szabad mindig magas pozícióból tanítani, szidni a diákokat. A tudományos területen állíthat fel szigorú követelményeket, de az életben össze kell barátkozni a diákokkal. Ez a legmegfelelőbb."

Gong professzor szorgalmas munkája sok elismerést kapott. 1985-től a magyar tanszék vezetőjeként dolgozott a Pekingi Idegen Nyelvi Főiskolán. 1997-ben igazgatóhelyettes, 1998-ban pedig igazgató lett az Európai Nyelvek Karán, és később a szakmai területen elért kiváló eredményeiért elnyerte a kínai Államtanács különleges kormányzati juttatását. A munkájának egy másik gyümölcseként az általa tanított 160-170 diák többsége jelenleg kínai minisztériumokban, a Xinhua hírügynökségben, a Kínai Nemzetközi Rádióban és a Bank of Chinánál dolgozik, és elősegítik a kétoldalú kapcsolatok fejlődését.

2006-ban ugyan nyugdíjba vonult, de Gong professzor ekkor sem hagyta abba a munkát, továbbra is előmozdítja a magyar nyelv ügyének kínai fejlődését. Az utóbbi években az Övezet és Út kezdeményezés elindítása óta több kínai egyetem alapított magyar szakot, köztük a Szecsuani Idegen Nyelvi Egyetem is. 2016-ban az egyetem vezetőinek a kérésére Gong professzor fél évet tanított a magyar szakon. Ezenkívül Gong professzor az elmúlt években többször utazott Magyarországra, ahol részt vett az ELTE Konfuciusz Intézete által szervezett Kínai–magyar és Magyar–kínai szótár szerkesztésében. A Kínai–magyar szótár már megjelent. Gong professzor tevékenységével, munkájával valóban példát mutatott az egész életre szóló magyarnyelv-oktatásra.