Simon Adrienn már több mint harminc éve foglalkozik kínai–magyar nyelvű tolmácsolással és fordítással. A kínai–magyar magas szintű találkozókon gyakran látható az alakja. A tapasztalt tolmács saját fordítóirodát vezet, előadást tart az ELTE-n, és hosszú ideig alelnökként dolgozott a Magyar–Kínai Baráti Társaságban. Amikor visszaemlékezett a pályafutásra, Simon elmondta, hogy véletlenül választotta a kínai nyelvet, amely később a jelenlegi pályafutásához vezette.

Miután befejezte a gimnáziumot, Simon egy nap délután véletlenül meglátott egy kínai ösztöndíjra szóló pályázati felhívást. Rövid gondolkozás után eldöntötte, hogy megragadja a lehetőséget, és beadta a jelentkezését. Hosszú felvételi folyamat után Simon 1987-ben elutazott Kínába, és a Tiencsini Tanárképző Egyetemen kezdte el a kínai nyelv tanulását.

Akkoriban Simon még 18 éves sem volt. Mivel orosz–magyar tanítási nyelvű gimnáziumban végzett, nem tudott angolul kommunikálni, kínaiul viszont egy szót sem ismert. A kínai tanárok és a csoporttársai által nyújtott segítségek sokat jelentettek neki, és a kínai nyelvtudása is gyorsan fejlődött. Simon elmondta: „Nagyon nagy szerencsém volt, hogy az egyetemen szinte mindenki támogatott. Néha azt éreztem, hogy kicsit sok is a támogatás, de olyan lelkesek voltak, olyan kedvesek, szerintem az, hogy sikerült elérni ezt a színvonalat kínaiul, ez az egyetemen dolgozó tanároknak köszönhető egyértelműen."

A tanulás befejezése után Simon visszatért Magyarországra. Először fél évet töltött arra, hogy visszaszokjon a kínai nyelvű tanulás alatt ritkán használt magyar nyelvre, utána kínai nyelvvel kapcsolatos munkát kezdett végezni. Általános iskolában tanított kínai gyerekeket magyarra, tolmácsolt és fordított egy akupunktúrás klinikán, végül 1996-ban Kína Magyarországi Nagykövetségére került, ahol sikerült megtalálnia a pályafutásának irányát.

„Az akkori nagykövet, Chen Guoyan, illetve az akkori konzul kezdett el különböző tolmácsi és fordítási feladatokat rám bízni, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy jé, hát én ezt élvezem. Milyen jó buli, mennyire tetszik, és milyen sokat lehet vele tanulni. Én nagyon szeretek tanulni. Úgyhogy rájöttem, hogy ez teljesen az én világom" – jegyezte meg Simon.

Ezt követően hét évig dolgozott a kínai nagykövetségen, és büszke arra, hogy ő volt az ottani első igazi hosszú távú magyar alkalmazott. A nagykövetségi munkatapasztalatot hasznosnak, tanulságosnak találta. Simon elmondta: „Nagyon sokat segítettek, nagyon sokat tanultam egy biztonságos környezetben a tolmácsolás és fordítás feladatáról, hiszen az ottani kollégáim a protokoll osztályon szintén foglalkoztak ilyen feladattal. Egyrészt erről sokat tanultam, másrészt pedig magáról a kínai protokollról és a kínai viselkedési kultúráról nagyon sokat tanultam, amit aztán később a munkában is tudtam hasznosítani." Mivel tolmácsolási és fordítási területen akart továbblépni, fejlődni, ezért Simon 2003-ban felmondott a nagykövetségen és attól kezdve szabadúszó tolmácsként és fordítóként dolgozott.

Az elmúlt évek folyamán Simon gazdag munkatapasztalatokat szerzett a kétoldalú nagyszabású eseményeken, különösen a kínai–magyar csúcstalálkozókon. Simon kijelentette: „Én rendkívüli büszke vagyok arra, hogy gyakorlatilag az összes miniszterelnöknek, összes köztársasági elnöknek, illetve kínai miniszterelnöknek és kínai államelnöknek szerintem már tolmácsoltam az elmúlt időszakban. Mondjuk, úgy az elmúlt húsz évet, ha nézzük, akkor mindegyiknek, és nagyon sok fontos állami vezetőnek is. Én erre vagyok a legbüszkébb a munkámban."

A professzionizmusa elismerést hozott Simonnak, és a kínai–magyar tolmácsolási és fordítási területen hamarosan elterjedt a híre. A magas rangú politikai, üzleti találkozók mellett Simon számos kulturális eseményen is részt vett, és munkájával hozzájárult a két kultúra kommunikációjához és kölcsönös megismeréséhez. Például többek között szinkrontolmácsolt a Kínai–Magyar Médiafórumokon, fordított a Pekingi Szépművészeti Múzeumban tartott magyar művészeti kiállítás számára, fordított és a megnyitó tolmácsaként dolgozott a Magyarországon tartott Qi Baishi alkotásairól szóló kiállításon, és még hosszasan lehetne sorolni.

Amikor a tolmácsolási munkával kapcsolatos legnagyobb kihívásról esett szó, Simon elmondta: „Nagyon sokszor mi magyarországi kínai tolmácsok nem tudjuk, hogy miről fogunk beszélni. Nagyon sok kínai kollégának előre odaadják a beszédeket, a magyar vezetők általában nem írnak beszédet, hanem ott helyben találják ki. Van egy elképzelés a fejükben, hogy miről fognak beszélni, de nincs leírva. Tehát mi nem tudunk készülni. A kollégáimmal szoktuk is mondani, hogy ez picit olyan, mint egy ugrás a sötét, mély kútba. Majd kiderül egyszer, hogy miről lesz szó." Ezért a tolmácsolás előtt mindig próbál utánajárni, ha tudja a cégnevet, akkor a céget az internetről lenyomozza, megtanulja a céghez köthető ágazati szakszavakat. A tapasztalt tolmács szerint az is számít, hogy milyen gyorsan tud az ember reagálni, hogy mennyi szinonimát ismer, és mennyire tudja körülírni az ismeretlen fogalmakat, de a közmondások esetében tényleg csak az anyanyelvi ismeret adhat segítséget.

Simon tapasztalata szerint egy tolmács a megrendelő kérésére és igényére tanácsadói szerepet tölthet be az előkészítő munkában, de tolmácsolás közben egyáltalán nem szabad előtérbe tolni a saját személyiséget. Hogy a munka közben felmerülhető kulturális különbségek által okozott problémákra előzetesen felkészüljön, lehet a megrendelővel beszélni, és néhány alapvető gondolatot átadni, például nem kell elsietni a dolgokat, próbáljon egyértelmű mondatokat mondani, ne cserélgesse a tagmondatok sorrendjét, ne vessen hátra gondolatokat. Munka közben pedig a helyzetnek megfelelően kell reagálni, ha probléma adódik.

„De igazából szerintem nem nagyon szokott ilyen gond lenni, egészen minimális, valamiért a magyarok és a kínaiak nagyon jól megértik egymást" – mondta Simon.

2010 elején Simon még előrébb lépett, és a munkatársaival megalapította a Transjet Fordítóirodát, amely kimondottan kínai–magyar, illetve kínai–angol fordításokkal és tolmácsolásokkal foglalkozik. Amikor a fordítóirodájáról beszélt, Simon szavaiból érezhető a kellemes munkahelyi légkör: „Van néhány nagyon kedves kollégám, akikkel nagyon szabadon együtt dolgozunk. Én azt mondanám, hogy ha lehetne szövetkezetet mondani, vagy szövetkezetet alapítani, akkor azt alapítottam volna. Mert nincs közöttünk alá-fölé rendeltségi viszony. Minden kolléga teljesen szabadon dolgozik. És igyekszem annyi lehetőséget biztosítani nekik, amennyit csak lehet."

Simon Adrienn többéves munkatapasztalata szerint az utóbbi években egyre jobbak, egyre szélesebb körűek a kínai–magyar kulturális kapcsolatok, és egyre több területen jelentek meg. „Vannak közös színházi előadások, közös művészeti előadások. Kínai képzőművészet is megjelenik Magyarországon. Itt nemcsak olyanról beszélek, hogy Qi Baishi-kiállítást rendeznek a Nemzeti Galériában. De olyanról is, hogy augusztus 20-i mesterségek ünnepén kínai mesterségek, képzőművészek is megjelentek. Ott van például a két tanítási nyelvű iskola, ami most már annyira sikeres, hogy gimnáziummá bővítették. Rengeteg apró együttműködés mutatkozik, amik egyre jobban fejlődnek és egyre szélesebb köröket zárnak" – jegyezte meg Simon.

Az egyre szorosabbá váló kétoldalú kapcsolatok miatt kialakuló színes kulturális rendezvényeken Simon tolmácsolási és fordítási munkán kívül másfajta szerepet is szokott vállalni, már ha van ideje.

Például 2013-ban és 2014-ben a Millenáris Parkban tartott holdújévi ünnepségen műsorvezetőként dolgozott, és a gyermeksarokban saját maga által fordított kínai meséket adott elő, ami nagy visszhangot kapott. A 2016. október 1-jén megrendezésre került nemzeti műsoron is műsorvezetőként lépett fel.

Jelenleg a sikeres tolmács és fordító a tanteremben adja tovább tudását és tapasztalatait a fiataloknak. Az utóbbi években az ELTE tolmács és fordító tanszékén fordítást tanít a mesterképzésen részt vevő diákoknak. A rendszeres tanítás mellett sikeres előadásokat is szokott tartani különböző alkalmakból olyan témákról, mint a kínai etikett, protokoll és üzleti kultúra.

Simon szerint Magyarországon jelenleg leginkább minőségi tolmácsolási és fordítási munkára van szükség. Mint elmondta: „Sokan vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy ismerem a nyelvet, tudom a nyelvet, akkor tudok tolmácsolni és fordítani is, ami nem igaz. A nyelvismeret nem egyenlő a szakmai tudással. Akik így állnak hozzá, ők nem fognak sokáig maradni ezen a piacon. Olyan tolmácsokra, olyan fordítókra van szükség, akik élethivatástudatból, a hivatás szeretetéből kezdenek el dolgozni ezen a területen, és meg is maradnak ezen a területen. Az állandóság biztosítása rendkívül fontos."

A tolmácsolás, fordítás és tanítás mellett Simon még 12 évig alelnök volt a Magyar–Kínai Baráti Társaságban. Simon szerint a társaság célja kizárólag az, hogy a kínai kultúrát népszerűsítse Magyarországon. A hivatali ideje alatt a 200 taggal rendelkező társaság olyan eredményeket ért el, mint például a Millenáris Parkban tartott 2013-2014 évi holdújévi ünnepség és azóta több holdújévi ünnepségek megrendezése, a Pekingi Magyar Rapszódia című kötet kiadása, illetve minden hónapban egyszer magyar sinológusok, szakemberek által tartott különböző Kínával kapcsolatos témákról szóló találkozó szervezése. Az eredményes munka ellenére Simon 2018 februárjában lemondott az alelnöki pozícióról, hiszen a jövőben jobban szeretne koncentrálni a tolmácsi, fordítói és tanítási munkára. Simon elmondta: „Most már azért több mint 30 éve foglalkozom a kínai nyelvvel. Állandóan, folyamatosan tanulni kell, eszméletlenül gyorsan változik a nyelv, rengeteg új szó van a kínaiban, tényleg sokszor csak kapkodom a fejem. De ez a munka szerintem, amit én csinálok, ez a hivatás, ez egészen biztosan garantálja a holtig tanulást. Szerintem nincs egy olyan munka, amely ennyire színes, amiben ennyire sokat lehet tanulni. Szerintem ez minden munka közül a legélvezetesebb."