Kedves hallgatók, jó napot kívánok! A mai műsorunknak Pikó Anna tanárnő a vendége. Pikó Anna sinológus, a filozófia doktora, jelenleg a Sanghaji Idegennyelvi Egyetem tanára. Hat nyelven beszél: magyarul, kínaiul, angolul, németül, franciául és japánul. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett. 1986 és 1993 között a Pekingi Egyetemen tanult, de Japánban és kínai Tajvanban is járt egyetemre.

Anna nagyon szereti a kínai kultúrát. Érdekli a hagyományos kultúra, mint a taijiquan, a qigong, a kalligráfia vagy a kínai akupunktúra. De nem áll tőle távol a modern kínai életmód sem, úgy mint az internetes vásárlás, a digitális/elektronikus fizetés vagy a tér tánc. Mindezek mélyen befolyásolják az életét. Anna az ókori kínai hősnő Mulan után nevezte el a kislányát. A történet szerint Mulan az apja helyett lépett be a hadseregbe. A gyermekeibe vetett hitéből is látszik a kínai klasszikus kultúra iránti elköteleződése.

A Sanghajban élő Anna mostanra már hozzászokott a város zajához és gyors tempójához. Bár az elején elég szokatlan volt számára, mégsem utasította el ezt az életmódot. Sanghajban saját baráti körre tett szert, szabadidejében azt csinálhatta, amihez csak kedve volt, és igyekezett beilleszkedni ebbe a városba, ami teljesen más, mint Budapest. A mai műsorunkban Anna kínai történetét hallgatjuk meg!

0712pikoanna

Q: Szeretettel köszöntöm mai műsorunkban Pikó Anna tanárnőt, a Sanghaji Idegennyelvi Egyetemről. Annával a kínai történeteiről fogunk beszélgetni. Kedves Anna, mióta foglalkozott a magyar nyelvi tanítással?

A: Hát ez nagyon gyerekkoromban nyúlik vissza, amikor másodikos, harmadikos voltam, általános iskolás koromban, kisiskolás koromban, két német lány érkezett osztályunkba, és láttam azt, hogy nem tudtak velünk kommunikálni, mert mindenki magyar volt az osztályban, ők voltak csak külföldiek, és láttam azt a kiszolgáltatottságot, hogy nyelvtudás nélkül mennyire kellemetlenül érzi magát valaki egy más kultúrában, egy nyelvi környezetben. Akkor sokat játszottam, beszélgettem velük, tanítottam őket, után később amikor az Eötvös Loránd Tudományi Egyetemen magyar szakra jártam, nagyon sok külföldi diák volt a csoportunkban – arabok, koreaiak, kínaiak, mindig nagyon érdekelt, hogy hogy lehet őket megtanítani. Úgy láttam rajtak a fejlődést, hogy először semmit tudnak, és egy két év után már szinte mindent megértenek, tankönyveket tudnak olvasni. Ez érdekesség tette nekem azt, hogy milyen érdekes lehet másoknak megtanítani valamit, ami nekem természetes, nekik nem. Később amikor elvégeztem az egyetemen a magyar szakot, akkor Törökbálinton tanítottam általános és közép iskolában magyar nyelvet és magyar irodalmat. Utána kimentem Kínába tanulni a Beidára (Peking Egyetem). 1993-ban visszmentem Magyarországra, akkor sok kínai megkeresett engem, hogy eltudok kínaiul, szeretnének magyarul tanulni, akkor egy ilyen kis iskolafélig alapítottam és elkezdtem őket tanítani. Igazából 1993-ban kezdtem el kínaiaknak magyart tanítani.

Q: Az már 25 éve, ugye?

A: Igen, így van. Utána nagyon érdekes volt, mert a kis lányom Mulan 1992-ben Pekingben született, és amikor hazamentem Magyarországra, akkor sok kínaival kerültem kapcsolatba. Ahogy Mulan elkezdett óvodába vagy iskolába járni, akkor kérdezték tőlem a kínaiak, hogy melyik iskolát tartom jónak, megfelelőnek, és végül az én kis lányommal nagyon sok kínai kis gyerek járt iskolába. Ők is sokszor eljöttek hozzánk, az én gyerekeim is szívesen barákoztak velük, szerettek velük lenni, és ők is tanították őket. Igazából tanítottam is őket, meg együtt is éltem velük, tehát ilyen kicsit alakult ki közöttünk.

Q: Tudom, hogy most Sanghaji Idegennyelvi Egyetemen tanít, miért ezt ez egyetemet választotta?

A: Először azért választottam ezt az egyetemet, mert amikor Kínában tanultam hajdanában 7 évig, nagyon nagyon megszerettem Kínát. Utána visszamentem Magyarországra, akkor az életem igazából a család körül zajlott, a gyerekek felnevelése körül, és ők voltak a legfontosabbak az életemben. Amikor felnőttek, leérettségiztek, elmentek külföldre tanulni egyetemre, akkor úgy éreztem megint, hogy szabad vagyok, és megint én lehetek a saját életemnek főszereplője, és megint kerestem a lehetőséget, hogy hogy lehet Kínába visszamenni. A Balassi Intézetnél láttam, hogy ki volt írva egy pályázat, megpályáztam és sikeresen most ki tudtam idejönni tanítani. És nagyon örülök annak, hogy lehetek.

Q: Most hány diák van a magyar szakos csoportban? Hányadévesek?

A: Most másodévesek, 2016 szeptemberében kezdtek tanulni és 2020-ban fogják befejezni a magyar tanulmányaikat. Tízen vannak összesen, nem egy nagy mennyiségű beszélünk. de ez a magyar nyelvnek a sajátossága, hogy sohanem volt a tömeg nyelv, és nem olyan sokan tanulják, mint az oroszt, a franciát, vagy az angolt, a németet. Tehát az a jó, hogy tíz embernek különleges diáit képzést tudunk adni, ami teljesen személyre szóló, és úgy érzem, hogy nagyon jó eredményeket tudunk így elérni velünk. Nagyon személyes a kapcsolat közöttünk, tehét mindent tudok róluk, minden, ami a nyelvtudásukhoz kell, a nyelvtudásuk feljesztéséhez. Nem tudnak a száz kétszáz ember között elbújni, könnyen meg tudom ismerni az erősségeiket és a gyengeségeiket, nagyon jó lehet őket  a fejleszteni.

Q: Van lehetőségük Magyarországon ösztöndíjasként tanulni?

A: Igen. Pont most adott egy lehetőségük arra, hogy ebben az évben 2018 szeptemberétől 10 hónapon keresztül Szegedre mehessenek tanulni, a Szegedi Tudományi Egyetemen fognak egy teljes tanévet tanulni magyar nyelvi tanulmányokat.

Q: Mind a tíz diák kimegy Magyarországra tanulni? 

A: Nem mind a tíz. Nyolc vállalta be, hogy kimennek Magyarországra tanuni. A többi kettő,aki itt marad, ők még gondolkodnak rajta, és hogyha kettő lesz, akkor majd jövőre kimehetnek és akkor ugyan minden kapják az egy éves lehetőséget, hogy a magyar beszéd és kulturális környezetben tanulhassanak.

Q: Az Ön meglátása szerint mi a legnagyobb problémája a kínai diákoknak a magyar nyelv tanulásában? Gondolom arra, hogy hol találnak legnagyobb nehézségeket? A kiejtés vagy igeragozás? Emlékszem, hogy amikor tanultam az egyetemen, mind összekevertem az alanyi ragozást a tárgyas ragozással, persze most is előfordul. Szerinte mit találnak a legnehezebbnek?

A: Az alanyi és tárgyas igeragozás az náluk is probléma. A névelők használata is probléma. A kiejtésben az az érdekes, hogy nem lehet úgy mondani, hogy „általában" vagy „a kínai diákoknak", mert nagyon sok helyről jöttek erre az egyetemre tanulni és mindenki más alaphang készlettel rendelkezik. Tehát az, hogy beszéljük a kínai köznyelvet, az csak egy nyelv, de az alaphang készletük a saját nyelvi járásukból jön. Van olyan diákom, akinek az „l" és az „m" hangképzése, megkülönböztetése jelent problémát, a többiek pedig egyáltalán nem. Van akinek nagyon nagy problémát jelent, van akinek kevésbé. Például van három diákom Chongqingból, tehát velük ilyen „l" és „m" kiejtés problémája egyáltalán nincs. Például az "j" és „í"hangoknak, az „á" „ó" hangoknak megkülönböztetése is sokszor problémát jelent, meg a „b" „p", a „d" „t",a „k" „g", a „kép" „gép" vagy „por" „bor" hangok szétválasztása. Volt, amikor az órán, ittam vizet, ne legyen olyan síma a víznek az íze, tettem bele egy kis port. És megkérdezett tőlem egyik diák, hogy mit teszel bele? Mondtam, hogy port. Megkérdezett, hogy bort? Mondtam, nem, nem bort, port! Ilyen problémák vannak, de van akinek ez gyorsan kiküszködhető, van akinél hosszabb ideig tart még, hogy pontosan megtanulja.

Q: Ön hogyan értékeli a kínai diákjait?

A: Én természetesen a legtöbbet probálom nekik adni, és a legtöbbet kihúzni belőlük az én legjobb tudásom szerint. Azt hogy, értékelem őket, az inkább úgy mondanám, hogy nem én értékelem őket, hanem a Balassi Intézetnek, aki engem kiküldött ide. Minden évben van egy kiváló diák pályázata, erre a pályázatra lehet jelentkezni. Az egyik diákom Dalma jeletkezett erre a pályázatra, és összesen három diák nyeri el a kiváló diák címet. A Balassi Intézet az egész világon a magyar nyelv oktatását, a magyar kultúra terjesztését, az egyetemek közötti kapcsolatok kialakítását tűzte célul, és összesen három diák nyerheti meg ezt a címet az egész világon, és Dalma volt, aki tőlünk megnyerte az én csoportomból. Úgy érzem, hogy nem én értékelem az ők tanulmányaikat, hanem ezáltal egy ilyen objektív értékelést is kaptunk, amire nagyon büszkék vagyunk és Dalma csak képviseli a csoportot, a csoportunk mindenki nagyon jó. Ehhez hozzájárul az is, hogy a Balassi Intézettől mindenféle támogatást megkapok ehhez, a Shifu Egyetemtől is mindenféle támogatás megkapok, nagyon rugalmasak, nagyon segítőkészek. És a magyar külügyminisztérium, ami a Balassi Intézet mögött áll, ők is mindenféle megadnak ahhoz, hogy a magyar nyelv oktatását minél magasabb szinten tudjuk növelni. Egy magyar központot is kialakítottunk, nagyon sok könyvet kaptunk, szerintem egy olyan jó alapot tudunk kialakítani, amivel tényeleg a magyar oktatását nagyon magas szinten tudjunk növelni.

Q: Úgy tudom, hogy nagyon szereti a kínai kultúrát, mi felkelti az érdeklődését a kínai nyelv vagy kínai kultúra iránt?

A: Nekem a kínai kultúra szőröstől bőröstől nagyon teszik. A Pekingi Egyetemen a klasszikus kínai irodalomtörténetet nagyon alaposan mélyen tanultam, úgy érzem, hogy nagyon jó és nagyon nagyon szeretem. De emellett még nagyon érdekel a kínai konyhaművészet, mindig nagyon kényes és válogatos voltam, hogy mit eszek, mit nem eszek. Kínában az első évben persze ott it távolról figyeltem, hogy mit esznek és hogy esznek. Egy év után jutottam el odáig, hogy mertem már kínai ételeket rendesen fogyasztani mindennapi szinten. Mivel, hogy én vegetáriánus vagyok, ezért nekem nagyon nagy élmény volt, hogy Kínában természetes az, hogy tudnak vegetáriánus ételeket felszolgálni. Minden étteremben, minden menzán, abszolut nem jelent problémát, nagy választékban, jó minőségben, sokféle alapanyagból, nagyon kreatívan szállítva tehát a konyhaművészet is nagyon nagyon tetszik nekem.

A mozgáskultúra, hajdanában tanultam qingongot, az is nagyon tetszett. A zeneművészet is nagyon tetszik, tehát a klasszikus kínai zeneművészet, a modern zene is nagyon tetszik. Amikor a Pekingi Egyetemen tanultam, mindig kínai orvoshoz mentem, ha beteg voltam. A kínai orvosok hozzáálltak a betegség kezeléséhez. Nekem nagy élmény volt, hogy a 80-as években Magyarország még nem volt annyira nyitott, hogyha például beteg voltam és elmentem az orvoshoz, azt mondta volna az orvos, hogy ezt a betegséget én nem tudom gyógyítani, menjen el és a kínai akupunktúrával nagyon könnyen gyorsan lehet gyógyítani. De amikor Pekingi Egyetemen tanultam és elmentem orvoshoz, akkor az orvos ajánlotta nekem, hogy menjen kell akupunktúrára vagy más fajta kínai orvoslási módszert javasolt. Ez is itt ahhoz az orvoshoz, megbeszélték a problémámat, és akkor nem a nyugati orvosságokat kaptam, ha másképp jobban lehetett gyógyítani, akkor ő elvitték és javasolt a másik orvosnak. Annyira megtetszett nekem, hogy a kínai orvoslást is évekig tanultam a Pekingi Egyetemi tanulmányai mellett.

A kalligráfia is nagyon nagyon tetszett, azt is tanultam a Pekingi Egyetemen, sőt azt most is tanulom, mert ha valaki kicsit magasabb szinten , akkor olyan, mint egy meditáció lenne, ezt is nagyon szerettem.

Q: Magyarországon van sok ilyen, mint Ön, akit érdekel a kínai kultúra?

A: Úgy gondolom, hogy egyre többen vannak. Talán régen is voltak sokan, akiket érdekel a kínai kultúra, mert a 90-es években volt a kínai kultúrának nagy divatja Magyarországon, de akkor még nem volt annyira sok lehetőség arra, hogy valaki Magyarországon ilyesmivel foglalkozzon. De most csak ezen a kis magyarországi területen öt Konfuciusz Intézet működik, tehát ott is nagyon sok lehetőség van a kínai kultúráról tanulni, kínai nyelven tanulni, sőt még kínaiak is mehetnek a Konfuciusz Intézetbe, akik magyarul tanulhatnak. Egyre több lehetőség van arra, hogy kínai diákok mehessenek Magyarországra tanulni vagy Kínába jöhessek tanulni magyarok, magyar diákok, vagy tanárok is jöhetnek oktatni, tanulni. Úgy érzem, hogy egyre nagyobb igény van rá, meg a másik az, hogy Kínának hatalmas lendülete, fejlődése lenyűgözi a mai fiatalokat. Az én gyerekeim is, amikor Kínába jöttünk pár évvel ezelőtt és elmentünk a Pekingi Egyetemre meglátogatni a volt tanáraimat, a nagyobbik gyerekem Mulan a tanáromnak, hogy nagyon boldog, hogy itt lehet a világ leggyorsabban fejlődő országában. El volt ájulva, hogy milyen hatalmas fejlődés van, milyen dinamikus, mennyivel látványos mindez. És úgy érzem, hogy ezt a mai magyar fiatalok látják, és őket is ez teljesen lenyűgözi, és ezért szerintem törekszenek arra, hogy minél többet megtanuljanak kínaiul és megismerjék a kínai kultúrát.

Q: Önök megfigyelése szerint milyen látványos változások történtek Kínában?

A: Szemmel láthatóan hatalmas változások történtek, ezt mutatja a városoknak a képe. Nagyon sok modern épület épült. Van, ahol a régi épületet megtartják, van, ahol azokat lebontották és azoknak a helyére épültek. Az emberek öltözködése – szépen, divatosan, csinosan öltözködnek az emberek, és nagyon igényesen. Mindenkinek van mobiltelefonja. Nemcsak telefonálásra használja, hanem mindennapi életben, mindenre használják. Szembetűnő volt az, hogy régen nagyon nagyon sokan bicikliztek, kevés volt az autó. Most sokkal több az autó, nagy dúgók vannak, de mégis kezelhetők. A tömegközlekedés nagyon jól fejlődött, nagyon jól szervezett, nagyon jó minőségűek a buszok, a mertók, és minden, ami a tömegközlekedéssel kapcsolatos. Az még feltűnő számomra, hogy régen sokan csingongoztak, taichiquaneztek a parkokban, utcákon, ma nem nagyon népszerű, nagyon kevés ilyet látok, a fiatalok leginkább nyugati sportokat űznek, kosárlabdáznak, úsznak, fociznak, nem annyira ezeket hagyományos keleti mozgásformákat tanulják. Az idősebbek médig még csingongoznak, taichiznak, de már nem olyan sokan. Nelem meglepő volt Sanghajban, hogy estéként az utcákon, tereken 20, 30, 40, 50 ember összegyűlik, zenét bekapcsolnak maguk mellett és táncsolnak. Nagyon tetszik nekem. És nagyon sok szuper bolt épült, tehét bevásárló központok, kisebbek nagyobbak, mindent meg lehet venni hatalmas választékban. A világ minden részéről érkeznek a legfinomabb zöldségek, gyümölcsök, vagy Kínán belülről érkeznek. Mivel vegetáriánus vagyok, ezért nekem ezek nagyon fontosak. De látom azt, hogy nagyon sokféle toufu is van, sokféle hal, tengeri herkentyű. A bevásárláskor, amit tapasztaltam, hogy a fiatalok nem nagyon bejárnak vásárolni, ők inkább online vásárolnak be mindent. Amikor elmegyek a piacokra vagy boltokba, akkor azt látom, hogy 50, 60 körüliek járnak bevásárolni, a fiatalok szinte soha, sehol. Nem bukkannak fel, ők csak onnan vásárolnak.

Q: Szokott internetes áruházban vásárolni, mint taobao-ban?

A: Igen. Elég sokszor szoktam vásárolni például cipőket vagy elektronikai kütyüket, nagyon jókat lehet vásárolni. Általában olyan termékeket szoktam vásárolni, amik nem élelmiszerek. Az élelmiszereket szeretem én saját magam piacon vagy boltban megvenni, hogy saját magam látom, megfogom, megszagolom. A repülőjegytől kezdve mindent onnan szoktam megvásárolni. Nagyon kényelmes és jól használható ez a módszer.

Q: Tegnap olvastam a magyar honlapon, hogy halott a készpénzes fizetés Kínában, Önnel is így van? Szokott alipay-t vagy wechatpay-t használni?

A: Igen, rendszeresen azt használom, ritkán használok készpénzt, például taxival megyek, ha a taxis jobban szereti a készpénzt, akkor odaadom neki, de ők is sokszor azt szeretik jobban, hogy wechattel fizetek. Rendszeresen wechatet vagy alipay-t használok, mert tényleg nagyon kényelmes. Amikor idejöttem másfél éve, akkor még nem ismertem ezt a módot, de tényleg nagyon jónak tartom, és azóta én is nagy rajongója lettem ennek.

Q: Hol volt Kínában? Melyik hely tetszett legjobban, ahol már volt?

A: Nagyon sok helyen voltam már Kínában 25 évvel ezelőtt még mostanában is. Például egy hónappal ezelőtt Jiuhuashan-on voltam, tavaly Taishan-on voltam, Guilin-ben is voltam, nagyon nagyon tetszett. Annyira különböző hely, olyan szép, olyan gyönyörű, nem tudok olyan helyet mondani, aminek tetszett volna.

Q: És hova szeretne eljutni, ahol még nem volt? Kína melyik része ragadja meg legjobban a fantaziáját?

A: Nem voltam Harbinban, nagyon sok képet és történetet hallottam a harbini jégfesztiválról. A kollégáim, akik onnan vannak, ők is mutogattak a fényképeket. Úgy gondolom, hogy a jövő télen mindenképpen szeretnék odamenni, hogy megnézzem a harbini jégfesztivált. Biztos nagy élmény lesz.

Q: Sanghaj és Budapest két város teljesen más a stílusa. Az élet szempontjából milyen különbségek vannak a két város között?

A: Tényleg mindkettőnek teljesen más a stílusa, igazából nem tudnám e kettőt összehasonlítani, mert annyira különbözik mind a kettő. Pédául Sanghaj nagyon dinamikus, nagyon zajos, elején elég nehéz volt hozzászoknom. Budapest sokkal csendesebb, nyugodtabb, nem olyan dinamikus. De mind a kettő másképp nagyon jó, kényelmes, tehát mind a kettőhez alkalmazkodom, mind a kettőben megprobálom megtalálni azt, ami nekem kényelmessé teszi a várost. Azokat a tevékenységeket, azokat a utazási módokat megtalálni, és úgy érzem, hogy mind a kettőben jól érzem magam. Kialakítottam itt is ott is a baráti kört, akikkel mindent meg tudom tenni, akikkel jól érzem magam. A helyeket is már megtaláltam, ahova szeretek elmenni. Tényleg mind a kettő másképp jó.

Q: Sanghajban van sok Magyarországgal kapcsolatos munkalehetőség?

A: Szerintem egyre több lesz, mivel a magyar és kínai kapcsolatok folyamatosan szélesednek, egyre több kapcsolatot alakult ki diplomáciai, gazdasági, politikai, kulturális, mindenféle téren. Ez maga után vonja azt, hogy egyre több szakemberre van szükség, olyanok, akik jól tudnak kínaiul is, magyarul is. A magyarok részéről, akik megtanulnak kínaiul, nekik is sokkal könnyebb lesz munkát megtalálni, és fordítva a kínaiak részéről is így van.