1973 decemberében Budapesten született. Zenei érdeklődése zeneszerző édesapja Sáry László és szintén zeneszerző nagybátyja Sári József hatására korán megmutatkozott.

A személyes weboldalán azt írja, hogy mindig zeneszerző akart lenni. Már öt évesen rövid zenei darabokat komponált zongorára, de mivel nem tudott még írni és olvasni, ezért rajzokkal helyettesítette a kottaírást.

Hatéves korában kezdett zongorázni Domokos Kinga tanárnőnél, kilencévesen komponálta első darabját, amelyet a Magyar Műhely Találkozón adtak elő, majd a folyóiratban is megjelent.

1999-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés, zenetanár szakán. 1999-2000 között a como-i Giuseppe Verdi Zeneakadémia diákja volt. 2002 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. 2016-ban doktori diplomát szerzett még a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolában.

Nem régen Sáry Bánk Kínában járt, ebből az alkalomból interjút folyatattunk a zenei történeteiről. Hallgassák meg!

Fotó forrása: Magyar Zenei Információs Központ

Q: Ön először jár Kínában?

A: Nem. Legelőszsör 2 évvel ezelőtt, 2016-ban voltam egy egészen hosszú, több mint 3 hétig tartó kínai tanulmányúton, ez volt az első alkalmam, amikor itt voltam. Azóta ez a mostani már a negyedik alkalom, hogy itt járok Kínában.

Q: Mi a kínai utazásának a célja?

A: Két évvel ezelőtt egy meghívást kaptam a kínai féltől, ez egy "16+1" kelet-közép-európai országok és Kína program keretében. A kelet-közép-európai országokból 16 zeneszerzőt, 16 különböző országból hívtak meg, és egy tanulmányútra vittek el minket, ahol Kínában különböző városokat és különböző tartományokat látogattunk meg, ott a helyi tradiciónális népzenét hallgattuk. Ez volt a programnak a célja. Most itt két év múlva tulajdonképpen megismétlődött ez a program, csak azzal a különbséggel, hogy most már meghívtak ugyancsak minket, akik két évvel ezelőtt voltunk itt, és még 16 ember ugyanúgy ezekből az országokból, tehát ilyen nagyobb csoportunk voltunk, és teljesen más helyeken jártunk.

Q: Most milyen műveit hozza el a kínai közönség számára?

A: Ez egy nagyon érdekes dolog volt, mert két évvel ezelőtt az első tanulmányút, amikor lezárult, akkor annak a tanulmányútnak a hatására komponáltam két kompozíciót, az egyiket a Pekingi Tiltott Város Kamaraegyüttese számára, a másikat pedig ugyancsak a Kínai Nemzeti Zenekar számára, ahol mind a kettő darabot kizárólag a tradiciónális kínai hangszerekre írtam. A kamaraegyüttese készült kompozícióm a tavalyi év, tehát 2017 októberében itt Pekingben meg is szólalt. Nagyon nagy sikere és nagyon jó koncert volt.

Q: A honlapján olvasható, hogy mindig zeneszerző akart lenni. Már 5 évesen rövid zenei darabokat komponált zongorára, de mivel nem tudott még írni és olvasni, ezért rajzokkal helyettesítette a kottaírást. A zeneszerzés természet adta tehetség az Ön számára?

A: Ez érdekes, biztosan nagyon sokat számított az természetesen, hogy édesapám is zeneszerző, és ráadásul nagy bátyjám is zeneszerző. De édesapám hátására, akit midig is otthon születésemtől fogva hallottam, láttam, ahogy a zongorán játszik és ahogy komponál, dologozik, zeneműveket ír. Nekem ez annyira megtesztett már egész kisgyerekkoromtól kezdve, hogy ilyen tényleg mindig is ezzel akartam foglalkozni.

Q: Ők milyen hatással vannak az Ön zenejére, illetve zenei karrierjére?

A: Azt mondhatom, hogy tulajdonképpen mindig is előnyét láttam annak, hogy édesapám zeneszerző. Nagyon sokszor dolgozunk és most már együtt is, tehát édesapámmal nagyon sok alkalom van, amikor együtt tudunk dolgozni, mint például tanítunk is együtt, illetve volt olyan, hogy például színházi kísérőzenéket együtt komponáltunk.

Q: Még emlékszik az első zongoraművére?

A: Az első zongoraművem, az csak olyan módon emlékszem rá, hogy pontosan olyan mű volt, amit említett, hogy különböző jelleggel írtam, azt hiszem, hogy egy medve táncol, úgy emlékszem, hogy "a medve táncol" ez a darab. És azt tudom, hogy volt benne taps is. És a tapsot bejeleztem a kottába, egy ilyen kezet rajzoltam, az volt a taps, akkor kellett tapsolni a zongoradarab közben.

Q: Honnan jött az inspirációja ennek a dalnak?

A: Szerintem valami gyerekmeséből, amit hallottam. Szerintem azt fogom megengem nagyon a medve zenéje, is akkor ezért komponáltam ezt.

Q: Úgy tudom, hogy van két gyereke, ők is nagyon kicsi korukban kezdtek zeneszerzést tanulni, mint Ön?

A: Igen, nagyon nagyon szeretem őket. Van egy hat éves kis fiam és két és fél éves kis lányom, ők még most is nagyon nagyon picikék. De nagyon sokszor odaülnek a zongorához, és nagyon szeretnek improvizálni a zongoránál. Ők általában ilyen meséket játszanak el zenei módon magukmnak, mindig elmondja a kis fiam, hogy ez most éppen a róka meg a nyúl, ahogy kergetőznek, és nagyon aranyos dolgokat játszik. Én igazából őket még nem tanítom zenére, mert azt gondolom, hogy ilyen piciknek a legjobb, hogy ha saját maguk fedezik föl a zongorát, a hangokat, nyugodtan játszhatnak vele, még inkább ráérnek később tanulni ezt a fajta zenét.

Q: Az Ön zenei élete engem Mozartra emlékeztet, aki szintén 4 éves korában kezdett zongorázni az édesapja mellett. Ön szerint mi kell ahhoz, hogy valaki nagy zeneszerző legyen?

A: Bizony az, hogy nagy zeneszerző legyen valaki ahhoz, hogy nagyon sok minden szükségelteti. Én azt gondolom, hogy egyébként szerencse is nagyon kell hozzá. Természetesen kell hozzá egy tehetség. Azt gondolom,hogy biztosan van olyan, hogy öröklődő tehetség, mivel említette Mozartot, Mozartnak az édesapja is zeneszerző volt, még hozzá nagyon jó zeneszerző. Azt hiszem, hogy a zenei tehetséget magát is lehet örökölni, az nagyon nagyon kell hozzá. Kell hozzá egy fajta személyiség, ami megkülönbőzteti az embert mások zenejétől. És azért elég sok munka kell hozzá, mert az ember nagyon sokáig tanulja ezt a mesterséget.

Q: Az alkotás folyamatában milyen zenei műfaj, stílus befolyásolja leginkább?

A: Én legjobban a barokk, illetve a barokk előtti a reneszánsz, vagy még inkább az azelőtti középkori zenékhez vonzódom, illetve a kortásaimnak a zenéjéhez. Ezeket szeretem a legjobban és úgy érzem, hogy valahogy ezek inspirálnak a legjobban. De tulajdonképpen bármiféle esemény is inspirál, nem is feltétlenül csak zenei dolgok. Nagyon sokszor például van egy zongoradarabom, aminek az a címe, hogy táncos nő, és egy táncos nőről készült szobor inspirálta. Tulajdonképpen ugye egy képzőművészeti alkotást nagyon sokszor irodalmi alkotások is inspirálnak. A kínai zenekar számára írt művemet Li Bai nagyon híre kínai költőnek az "Örök vers" című verse volt az, ami inspirált engem.

Q: Hogyan értékeli saját magának a mai alkotási stílusát?

A: Engem nagyon sok mindent érdekel, ahogy mondtam, hogy az irodalmi alkotások, képzőművészeti alkotások. Nagyon sokféle zene is tulajdonképpen, népzene is. Nem feltétlenül egy irányt követem, hanem a megpróbálok minél nyitottabban hozzáállni és hallgatni a zenéket. Itt is például Kínában hihetetlen sokféle zenét hallottunk, nagyon sok zenét mutattak nekünk, ezek mind rendkívüli inspirálóak tudnak lenni.

Q: Melyik zeneszerző tetszik Önnek a legjobban és miért?

A: Ez nagyon nagyon nehéz kérdés, mert nagyon sok zeneszerző van, akiket szeretek. Talán azt mondhatom, hogy ha csak egyetlen zeneszerzőt kellene mondanom, akkor Johann Sebastian Bach nevét kellene mondanom. Mert egyrészt az ő zenéje egy kicsit ..10'40''..a barokk zene is, és az ő zenéje nagyon közel is áll hozzám, és valamiféle olyan teljesen tiszta, nagyon nagyon letisztult összegzése annak az egész kornak, amiben ő élt, a Bach zenéje, hogy azt hiszem, hogy egy zeneszerző számára teljesen kimeríthetetlen az a mélység, amit Johann Sebastian Bach képvisel.

Q: Úgy tudom, hogy sokszor Olaszországban, Németországban, Japánban és Amerikában zenét tanulni. Ezek a tapasztalatok milyen hatást gyakorolnak, miben segítik az alkotást?

A: Azt hiszem, hogy egyszerűen mindenféle alkotáshoz inspirációra van szüksége az embernek. Akkor a legjobban kapja az inspirációt, hogy ha nyitott szemmel jár, viszont számára idegen helyzeteket, idegen országokat, idegen kultúrákat meg tud ismerni. Egyszerűen ezek hozzák az inspirációt nagyon nagy mértékben. Tehát bárhol jártam, ott mindenhol a saját magyar kultúrámtól eltérő kultúrákat, zenéket, de nemcsak a művészetek terén, hanem egyszerűen tényleg, az ember ha egy olaszországi kis város utcáin járkál. De ugyanúgy mondhatom, hogy ha Kínában akár egy nagy városban, vagy egy régi város utcácskáin jár, tehát olyan megfogalmazhatatlan érzés, ami egy művésznek inspiráció ???, de a műveiben csapódik le és ott jelenik meg.

Q: A kínai zene is hosszú múlttal rendelkezik. Szokott kínai zenét hallgatni?

A: Igen, mint feltétlenül, főleg a népzenéket. Kínában rendkívül sokféle kisebbségnek a különböző zenéi, amit most is hallgatunk. Fantasztikus különbség van és nagyon nagyon érdekes zenék. Most például ez alatt a tanulmányút alatt, egészen belső mongoliai területen sok időt eltöltöttünk, ott a a mongol népzenét hallgattuk és tanulmányoztuk, és rendkívüli érdekes volt a számomra, és ráadásul mondhatom, hogy magyar népzenével nagyon nagyon sok közös vonást vettem észre. Ismerem a kínai zeneszerzőt, de sajnos nem fogok tudni most nevet mondani, pedig kortárs kínai zeneszerző művét már hallottam, és nagyon érdekesnek találom. Bár azt vettem észre, hogy természetesen számomra nem teljesen érthető minden Kínában, ebben a kultúrában, amivel találkoztam, mert annyira más számomra, annyira új fajta kultúrával megismerkedek. Amikor először voltam, akkor rendkívül sok mindent láttam, úgy éreztem, hogy már nagyon sok mindent ismerek a kínai kultúrából. Most már minél többször járok itt, úgy érzem, hogy egyre kevesebbet tudok róla, mert mindig újabb és újabb dolgokat ismerek meg. Azt hiszem, hogy rendkívül sok minden van, ami érdemes felfedeznem.

Q: Van egy mondás: A zenének nincsenek határai. Milyen együttműködéseket és cserekapcsolatokat lehet folytatni a zeneművészet területén Magyarország és Kína között, hogy előmozdíthassák a további kölcsönös megértést, és több zeneszerző tehetséget oktathassanak?

A: Így van, ahogy mondja, nagyon nagyon fontos, például az oktatás, az máris olyan területe volt, biztosan nagyon sok mindent lehet tenni. Én nagyon szívesen eljönnék ide Kínába, hogy ha erre mutatkozik igény. Nagyon szívesen bemutatnám a magyarországi zenéket, akár a magyarországi népzenéket, illetve a magyarországi kortárs zenét, akár a saját műveimen és a kortárs művein keresztül. Ez is egy nagyon érdekes terület, természetesen ugyanúgy csereként a kínai fél is ugyanúgy jöhetne a kelet-közép-európai országokba, például Magyarországba, ahol ugyancsak rendkívüli érdekes lenne, például ezt a Belső-Mongóliában hallott népzenét vagy a kínai más tájain létező népzenét, akár hangszeres, akár énekes, ezt rendkívüli érdekes lenne bemutatni.