Most egy világjáró amerikai házaspárral ismerkedhetnek meg, akik példátlan kalandvággyal a zsebükben vágtak neki az ismeretlennek, többször is.Ki ne akarna más kultúrát, más embereket megismerni miközben a munkáját végzi? De ahhoz, hogy az Egyesült Államokból először Magyarországra, majd tizenkét év után Kínába költözzenek, már több kell az átlagember kíváncsiságánál. Bemutatom Zachary és Julie Andersont, akik jelenleg két gyermekükkel Pekingben élnek, és mindketten angolt tanítanak.

A most hallható interjút magyar nyelven vettük föl, hiszen Zach anyanyelvi szinten, alig hallható akcentussal beszélni a nyelvet; két évig volt az egyik budapesti zenetévé képernyőjén. Először öt éves korában került Magyarországra, amikor a szülei a munkájuk miatt odaköltöztek, így egy ideig ott járt általános iskolába is, és már az elején sok magyar barátra tett szert.

Az Egyesült Államokba tizenhat éves korában tért vissza; ott érettségizett és ott járt főiskolára is, aztán a húszas évei közepén, egy évvel azután, hogy Julie-val összeházasodtak, ismét egy munka miatt visszaköltözött Magyarországra, így egy újabb, akkor tizenkét évnyi budapesti időszak következett mindkettőjük számára.

Bár egész idő alatt a fővárosban éltek, rengeteget utaztak, bejárták Debrecent, Keszthelyt, Miskolcot, Vácot, sőt, még a Szlovákia és Románia egyes, magyarok lakta részeit is.Én most a gyermekeik nyelvtudásáról beszélgettem velük.

A gyerekeitek már Magyarországon születtek; hány nyelven beszélnek?

Amikor egy évvel ezelőtt Kínába költöztünk, akkor mindkét kisfiam tudott valamennyire magyarul. Az idősebbik most 9 éves (akkor 8 éves volt), és ő akkor már annyira tudott magyarul, mint amennyire én tudtam ennyi idős koromban. Voltak magyar barátai és talán nem teljesen folyékonyan, de mindent el tudott mondani, amit akart.

Természetesen egy év után felejtett valamit, és emiatt egy kicsit szomorú vagyok, hiszen a magyar nyelv egy gyönyörű nyelv, egy nemes nyelv, sajnálnánk, ha teljesen elfelejtené. Az iskolában már tanulnak kínaiul, és bár messze nem beszélik olyan jól, mint amennyire annak idején a magyart, jó úton haladnak, hogy elsajátítsák a nyelvet. Mivel a világon sokkal többen beszélik a kínait, mint a magyart, ha választanom kellene a kettő között, akkor inkább azt mondanám, hogy beszéljenek kínaiul.

Nem sokkal később a beszélgetésben egy kis nosztalgiázásra került a sor, amikor már Julie is magyarul kezdte el sorolni azokat az ételeket, amelyek a legjobban hiányoznak neki.

Julie, mik a kedvenc magyar ételeid?

A saláták, mint például a káposzta- és az uborkasaláta, na meg persze a fahéj fagyi, mert az nagyon finom, és Amerikában nem elérhető. A töltött paprika is finom, és a pogácsa, igen. Én is megpróbáltam otthon megsütni, de sajnos nem sikerült, mondta is a kisfiam, hogy "ez nem sajtos pogácsa, mama"…és minden nyáron az angol táborban, ahol dolgoztunk, és ahová sok amerikai diák jött, sok Túró Rudit ettünk, és az nagyon finom volt.

És ezeket az ételeket bizony Julie férje, Zack is hiányolja.

Mióta Kínában élünk, hiányoznak a magyar ételek, a hortobágyi húsos palacsinta vagy a paprikás csirke.

Bár ő az italokat sem vetette meg.

Az első sör, ami nekem nagyon ízlett, az a Dreher Bak sör volt, és eddig még nem találtam ilyet Kínában, de szerintem itt van valahol. Egy nagyon okos kínai ember biztosan rájött már, hogy élnek itt olyanok, akik szívesen vennének magyar sört, szóval lehetségesnek tartom, hogy akár itt Pekingben, akár máshol az országban kapható. Egyelőre nem találtam meg, de nem adom föl a keresést.

A Nyitott Kapuk következő adásában szintén az Anderson családdal foglalkozunk majd.