1

Wen Han a Yixiangguoji borászati akadémia igazgatója Pekingben. Mielőtt borral kezdett volna foglalkozni, egy informatikai cégnél dolgozott. Egy francia barátján keresztül ismerte meg a borkultúrát, és azonnal bele is szeretett, olyannyira, hogy elhatározta, Franciaországba megy.

A Bourgogne-i Makoun nevű iskola borértő szakos diákjaként beutazta Bourgogne-t, háromszáz pincészetben járt, majd Amerikában és Spanyolországban folytatta tanulmányait. Kínába való visszatérése után alapította meg a Yixiangguoji borászati akadémiát.

„2002-ben külföldön tanultam a borkultúráról. Miután visszajöttem Kínába, azt vettem észre, hogy ezt az italt még kevesen fogyasztják – kezdte mesélni Wen Han. Én bíztam a kínai boripar kecsegtető jövőjében, ahogyan abban is, hogy az elkövetkező években az egész piac gyors fejlődésnek indul majd és szükség lesz szakemberekre ezen a területen. Véleményem szerint minden iparágnak profikra van szüksége. Én ezért kezdtem el a borral foglalkozni " – tette hozzá. Wen Han és a partnerei egyetértenek abban, hogy a kínai borpiac gyorsan fejlődik majd, de a hangsúlyt nem az eladásra, hanem inkább az oktatásra fordítják.

„Mindenki másban tehetséges. Én például keveset tudok az eladásról, ezért nem szeretnék olyan

munkahelyen dolgozni, ahol egyszerűen csak eladni kell. Én azt szeretem a szakmámban, hogy sok munkával bármit el lehet érni benne" – folytatja Wen Han, aki az üzleti életben nem mindig volt sikeres, de mindig nagyon sokat dolgozott. Úgy gondolja, hogy a sikert csak szorgalommal lehet elérni.

Azért kezdett el borászati oktatással foglalkozni, mert Kínában kevés ilyen profillal rendelkező cég van. Úgy gondolta, hogy ahogy az iparág fejlődik, úgy egyre több szakemberre lesz szükség. A telekommunikáció- ipart hozta föl példaként: az okostelefonok egyre szélesebb terjedésével több és több telefon- technikusra van szükség.

De miért gondolta, hogy a kínai bor-piac is hasonló tendenciát mutat？

Azért, mert Wen Han szerint szoros kapcsolat van a gazdasági helyzet és a borfogyasztás között.

Ha az előbbi nem jó, akkor az emberek kevesebb bort fogyasztanak. A jelenlegi jó gazdasági helyzetben azonban a boripar is jó úton halad.

„Amikor fejlődik a gazdaság, és az emberek magasabb életszínvonalon élnek, igénylik a bort és annak kultúráját is. Ez működteti a boripart. Rossz gazdasági helyzetben ez a piac nem működik" – folytatta Wen Han, aki úgy látja, hogy a kínai emberek egyelőre nem ismerik elég jól a borkultúrát, de fejlődőképesek. A Kínába látogató külföldi fogyasztókkal és ismereteikkel kapcsolatban azonban bizakodóbb.

„Szerintem ez más országokban is így lehet: az emberek nem úgy születnek, hogy szeretik és ismerik a bort, de egyre több városban látni olyanokat, akik később változnak, és ez az, ami fokozatosan javítja az ismereteiket is."

Wen Han elmondta, hogy bár jelenleg is sok borászati oktatási intézmény van Kínában, csak a nagy vállalatok engedhetik meg maguknak, hogy az eladás mellett oktatással is foglalkozzanak.

Cége, a Yixiangguoji főleg a borszerető fogyasztó felé fordul: ügyfeleiknek nemcsak bort, de szakmai minősítést is adnak. Ezért számos helytől keresnek profi és tapasztalt borértőket.

Egyik fiatal oktatójuk, Qi Wen például nem csak a Nemzetközi Sommelier Szövetségtől kapott diplomát, hanem a portugál bor szövetségtől is, ahol szintén szaktanácsadóként működik.

Számos világhírű bortermelő helyen járt, és többször vett részt kínai és nemzetközi borversenyeken is.

„Régen nem szerettem a bort. Egyszer, mikor Sanghajban jártam egy ismerősömnél, gyönyörű bort ittam nála. Sauvignon Blanc volt Új-Zélandról. Nagyon különleges, friss szőlőíze volt, felfrissített a forróságban. Ekkor hirtelen megértettem, hogy a bor semmilyen más italhoz sem hasonlítható. Nem csak alkohol van benne, hanem saját aroma, történelem és sztori is. Így történt, hogy fokozatosan beleszerettem"- emlékszik vissza Qi Wen.

Megosztotta velünk egy másik élményét is: valamelyik borversenyen történt, hogy hirtelen odaugrott hozzá valaki, és tanárnak szólította. Ez nagyon jól esett neki. Elmondta azt is, hogy nagy rajta a nyomás, mert a mai diákok már sokkal jobbak, mint korábban. Tanári pályájának kezdetén sok olyan diákkal találkozott, akik szinte semmit sem tudtak a borról. Ha megkérdezte őket valamiről, egyszerűen nem tudtak válaszolni. A mai diákoknak viszont sokkal nagyobb a tudásuk és nagyon profik a kérdéseik is. Ezért hangsúlyozza ő is, hogy milyen fontos a szorgalom: az óráira járó diákok közül sokan néhány év alatt el tudtak helyezkedni a borszakmában.

„Sok, a boriparban elhelyezkedett cégvezető, éttermi vagy szállodai szakember jön hozzánk tanulni. Egy kereskedőnek látszólag csak annyi feladata van, hogy vásároljon és újra eladjon egy-egy palackot, de ha mi is csak ennyire tanítanánk, az nem biztos, hogy elég lenne. Ha valaki többet akar tudni a borról, annak tanfolyamra is szüksége lesz. Néhány diákunk egyszerűen csak szereti a bort, mint társadalmi-kulturális kommunikációs szimbólumot. Őket inkább az eladás- kóstolás- befektetés érdekli" – folytatta a tanárnő.

Pei Yuan egy borászati cégnél dolgozik Pekingben. Munkatársainak ad borkóstolás-órákat. Korábban Franciaországban tanult és három éve vesz órákat Yixiangguojiban. Nagyon elégedett a kurzussal és a tanáraival is. Külünösen Qi Wen tanárnő óráit szereti, ő a kedvence. Nagytudású, tapasztalt szakembernek tartja. Az órái érdekesek, értékesek és nagyon szórakoztatóak; nagyon sokat tanult tőle, és ezt a tudást a mindennapjaiban kamatoztatja. Olyan diák is akad, akit csak a személyes érdeklődése hozott az akadémiára. Niu Shanshan például Ausztráliában jár egyetemre, és idén júniusban végez. A terve az, hogy ott marad dolgozni. A bor számára csak hobbi.

„Vendéglátóipari és szálloda szakon tanulok, ami egy kicsit kapcsolódik ugyan a borhoz is, de az egyetememen nem kaptam rendszeres borászati oktatást. Azért jöttem Yixiangguojiba tanulni, mert nagyon szeretem a bort, és a jövőben sommelier-ként vagy borértő kereskedőként szeretnék elhelyezkedni" – tette hozzá.

(Írta/fordította: K.E.)