Miért éri meg valakinek, hogy a hazájától több ezer kilométerre, Kínába költözzön és ott vállaljon munkát? Kell-e kínai nyelvtudás ahhoz, hogy valaki Kínában dolgozzon? Mások-e a kínai munkavállalók, mint az európaiak?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kína egy magyar szemével című műsorunk első adásában, melyben Konkoly-Szabó Máriával és Peter Carney-val készült interjúinkat hallhatják. Mindketten Pekingben dolgoznak. Konkoly-Szabó Mária egy magyar ingatlanfejlesztő cég képviselője, Peter Carney pedig szabadúszó fotós.

Konkoly-Szabó Máriával pekingi lakásán beszélgettünk. Mária a magyar Talentis Group ingatlanfejlesztő cég képviselője. Az ő dolga, hogy felvegye a leendő kínai partnerekkel a kapcsolatot. Olyanokkal, akik beruháznának a Talentis Budapesttől 20 kilométerre, Herceghalom közelében található innovációs központjának valamelyik fejlesztési projektjébe. A Talentis egy Szilícium-völgyhöz hasonló központ létrehozását tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy az oktatás, a kutatás-fejlesztés, a technológiai megoldások és az ezekhez kapcsolódó környezet- és térségfejlesztés egy földrajzi helyre koncentrálódik.

- A Talentis egy regionális fejlesztési program, amelynek az a célja, hogy akár a földrajzi adottságokat nézzük, akár az emberek képzettségi fokát nézzük Magyarországon, otthont adjon azoknak a cégeknek és azoknak a fejlesztéseknek, innovációknak, amelyek otthont keresnek Európában – mondta el a Talentis képviselője.

- Az a mottónk, hogy „Invest in talent, invest in life". Tehát, ha a tálentumba fektetsz, akkor az életbe fektetsz – tette hozzá.

De hogyan érzi magát itt egy magyar munkavállaló? Konkoly-Szabó Máriát arról is kérdeztük, lát-e különbséget a magyarországi és a kínai munkavállalás körülményeiben.

- Összehasonlítva egy olyan emberrel, aki itt dolgozik Kínában egy kínai cégnél, vannak előnyei és vannak hátrányai. Az előnye az, hogy tulajdonképpen egy magyar cégnek a Kínában lévő képviselőjeként van egy biztonságom, hogy ha akármi történik, akkor hazamegyek Magyarországra, és ott folytatom a munkát. Míg egy olyan embernek, aki itt dolgozik és itt alakítja ki a maga életét, annak nincs hova visszamennie.

Peter Carney angol szabadúszó fotós, aki Pekingben él. Tanít és műhelyfoglalkozásokat tart, offline és online is – nemcsak kínaiaknak. Jelenleg portrésorozatot készít azokról a pekingi fodrászatokban dolgozó munkásokról, akik más tartományokból érkeztek ide. Munkái között szerepelnek reklámokhoz készített képek is, de a kedvenc fotói a 2008-as olimpiai játékok idején készültek. Annak ellenére, hogy Carney nem beszél tökéletesen kínaiul, rengeteg munkát kap Kínában.

- A legnagyobb nehézséget a nyelv okozza. A kínai nyelvtudásom elég ahhoz, hogy egyszerű kérdéseket tegyek fel, hogy utazgassak az országban. De ha videós munkám van, akkor nehéz jó interjút készítenem kínaiul, szükségem van segítségre. Általában asszisztensekkel dolgozom, aztán mindent le kell fordíttatnom, feliratoznom, emiatt hosszabb idő alatt készül el a munka. De azt gondolom, Kína nagyszerű hely a fotósoknak, rengeteg változás történik most, ezért jó megörökíteni, dokumentálni ezt az időszakot az utókor számára. Kína rendkívül gyorsan fejlődik, ezért nagyszerű most itt lenni.

De hogyan látják a kínaiak a külföldi fotóst? Elmondásából úgy tűnik, itt mindenki örül, ha fényképezik.

- Relatíve szerencsésnek tartom magam, hogy Kínában dolgozhatok – mondta Peter Carney. – Az emberek szeretik, ha fotózzák őket, különösen az utcán. Itt lehet mászkálni a fényképezőgéppel, nem sokan jönnek oda zavarni. Ezzel szemben Európában vagy Amerikában sokkal nehezebb köztéren fotózni. Mindig megpróbálok előnyös képet készíteni az emberekről. Manapság a legtöbb embernek van QQ-ja (azonnali üzenetek küldésére alkalmas szoftver) vagy email címe Kínában, ezért megpróbálom mindenkinek elküldeni a róla készített képet. Másokat is bátorítani szoktam, például azokat, akiket tanítok, hogy ha jól sikerült egy-egy kép, küldjék el az érintettnek, hiszen nem kerül semmibe küldeni egy emailt.

(Írta/fordította: Le Marietta)