Mikor Konfuciusz látogatást tett a Zhou-dinasztia ősi templomában, meglátott egy csodálatos és furcsa edényt. A mester megkérdezte a templom őrétől, hogy mire való.

A templomőr így válaszolt: „Az edény régen a császári trón jobb oldalánál állt, az volt a szerepe, hogy figyelmeztesse az uralkodókat."

Konfuciusz azt mondta, az edény csodálatos, ő maga pedig szerencsés.

A tanítványok látták a mester csodálatát, de egyikük sem értette, miért csodálatos az edény. Konfuciusz utasította őket: „Töltsetek bele vizet!" A tanítványok kezdtek vizet önteni az edénybe. Amikor félig volt vízzel, az edény még szilárdan állt. Ám amikor tele lett vízzel, az edény feldőlt, és kiömlött belőle az összes víz, egy csepp sem maradt benne.

Konfuciusz nagyot sóhajtott, és mondta: „Ez a felfuvalkodás következménye."

Zi-gong[1] megkérdezte: „Mester, mondja el, mi az értelme a felfuvalkodásnak!"