Henan tartomány legészakibb részén, a Sárga-folyó vidékén járunk. Egészen pontosan a folyótól északra, a prefektúra szintű Anyang városban.

Anyang kisváros, ami esetünkben 5 milliót meghaladó lakosságszámot jelent. Magában a szorosan vett városban, alig félezer négyzetkilométeren azonban csak kevesebb mint 1 millió ember él, a város teljes közigazgatási területe viszont meghaladja a 7 ezer négyzetkilométert. Szóval kisváros is és nagy is.

Anyang Pekingtől félezer kilométerre található. Ami Kínában természetesen azt jelenti, hogy nem messze.

Egyetlen, de annál jelentősebb oka van annak, hogy a város nevét az egész világon ismerik: a régészet. Természetesen az archeológia alatt most az is értendő, hogy Anyang Kína nyolc ősi fővárosának egyike volt, ezért idegenforgalmi szempontból kitüntetett szerepet játszik.

Aki érdeklődik Kína múltja iránt, az mindenki jól ismeri az 1899-ben kezdődő történetet. A főszereplői: Wan Ying, egy pekingi patika és csontok. A gyógyszertárban semmi különös nincsen, Wan Yingben és a csontokban annál inkább. Az előbbi a kínai írás korabeli szakértője volt, a csontok pedig olyannyira nem közönséges állatcsontok voltak, hogy már akkoriban is „sárkánycsont" volt a nevük. Ez persze csak reklámfogás volt, valójában a derék patikus nem tudta, hogy még inkább visszafogott is volt a csontok elnevezése. A csontokon ugyanis karcolatok láthatók, amelyekről Wan Yingben hamarosan kiderítette, hogy minden addig ismert kínai írásjegynél régebbiek. És Wan Yingben volt az is, akinek végső soron Anyang a régészeti jelentőségét köszönheti, hiszen a nagy műveltségű írástudó kinyomozta, hogy a jóslócsontok, mert hiszen azokról van szó, az Anyangtól 2-3 kilométerre fekvő Xiaodun faluból kerültek a pekingi patikáriushoz.

Később Kína legősibb állandó fővárosából 100 ezres nagyságrendben kerültek elő marhacsontokra és teknősbékapáncélra vésett feliratok. Legnagyobb részüket Pekingben őrzik, de jutott belőlük számos más városba, és nem is csak Kínán belül, hogy mást ne mondjunk, még Budapestre is került jóslócsont. Ennek ellenére nem fog csalódni, aki ellátogat Anyangba, hiszen egyrészt ott is maradt jóslócsont, másrészt pedig mégis csak onnan kerültek elő az egyetemes művelődéstörténet szempontjából is felbecsülhetetlen értékkel bíró leletek.

Anyangban a Yinxu Múzeumot kell felkeresni, ha kíváncsiak vagyunk a Shang-dinasztia ősi fővárosára, amelynek természetesen nem Anyang volt a neve, hanem Yin. Innen van természetesen a múzeum neve is, amely magyarul annyit tesz, hogy Yin romok.

Az Anyangtól 2 kilométerre északnyugati irányban található ősi romoknál levő múzeum a már említett 1899-es felfedezését követően hosszas régészeti feltárás után csak 1980-ban nyitotta meg a kapuit a látogatók előtt, akkor még Yinxu Kertmúzeum néven. A jelenlegi múzeum 2005. március 16-tól működik. A régészek által feltárt terület azóta felkerült az UNESCO világörökségek listájára is.