A Dongting-tónak persze rengeteg partja van, hiszen a tó korábban Kína legnagyobb édesvizű tava volt, márpedig képzelni is lehet, az óriás országban kicsi nem lehet a legnagyobb tó.

Egyszóval csak az északkeleti tóparton elterülő kisvárosban, Yueyangban nézünk szét.

Ez már Hunan tartomány, mégpedig régen is nevezetes vidéke. Kompolthy Jób neves magyar utazónál Jocsau a városka neve.

Yueyang leghíresebb építménye a Yue Yang-torony. Olyannyira az, hogy Dél-Kína három leghíresebb tornyainak egyikeként tartják számon.

Yueyangot, mint a legtöbb kínai várost, régen városfal vette körül, a Yue Yang-torony ennek a városfalnak a nyugati részén épült.

A torony nem magában áll, egy parkban ma épületegyüttesként működik, amelynek a részei: egy főépület, továbbá három pavilon.

A Yue Yang-torony főépülete 19 méter magas, és ahogy más kínai régi épületeknél is gyakran tapasztalhatjuk, egyetlen szög felhasználása nélkül építették fel.

A három pavilon közül a legérdekesebbnek a neve ez: San Cui Ting. Amúgy nem nagyon különbözik a másik két pavilontól, nincs benne semmi rendkívüli, de azért ha egy pavilont három részegségnek hívnak, akkor az megérdemli a figyelmünket. A megoldás olyan egyszerű, mint egy szappanopera cliffhangere. A pavilonban háromszor részegedett le egy neves személyiség. Mindössze azt kell a pavilon magyarázó felirataiból kiolvasni, hogy ki volt ez az alkoholizálása ellenére is jeles kínai személyiség. Nos, egy valódi taoista szent, a Tang-dinasztia idején élt Lü Dongbin. Természetesen a nyolc halhatalan egyikéről van szó, a taoista ikonográfiában légycsapóval és mágikus karddal ábrázolt, a borisszasága mellett a nők iránti kitüntetett figyelméről, mindközönségesen kurválkodásairól, továbbá hirtelen haragjáról is jól ismert költőről és alkimistáról. Valódi hipszter volt tehát a maga idejében. De ha már valaki a halhatatlanok közé kerül, akkor illik inkább reneszánsz személyiségűnek nevezni. Persze azért a pavilonban járva nem lehet nem gondolni Lü Dongbin és a Bai Mudan, vagyis Fehér Tavirózsa nevű prostituált virgonckodásaira.

A következő pavilon neve Varázslatos Szilva pavilon, kínaiul Xian Mei Ting. Ennek története már „csak" 1639-ig nyúlik vissza, illetve a pavilon akkor épült, csakhogy egy ugyanott korábban emelt, szilvavirággal díszített pavilon helyén.

A harmadik pavilon története alapjaiban különbözik az előző kettőtől, hiszen már jóval a császárság után, ráadásul emlékpavilonként készült. A Du Fu (Tu Fu) emlékpavilonról van szó. Tehát miként a Három Részegség pavilon esetében, ismét csak a 618 és 907 között fennállt Tang-dinasztia idejéig viszi a látogatókat vissza ez az emlékpavilon. A pavilont 1962-ben, vagyis a költő születésének 1250. évfordulójára emelték. Hiszen Du Fu Bai Juyi, magyarosan Po Csü-ji, illetve Li Bai (Li Paj) mellett a Tang-dinasztia költői triászának egyike volt.