Ji'nan Shandong tartomány fővárosa, bár a tartomány kapcsán inkább mindenkinek Qingdao neve ugrik be először. Vagy pedig Taishané. De a harmadik aztán már tényleg Ji'nan neve.

Pedig a Pekingtől 400 km-re fekvő város azért elég nagy, a közigazgatásilag hozzá tartozó területeken összesen közel 7 millióan élnek.

Minket azonban most a közigazgatásilag Ji'nanhoz tartozó források érdekelnek. Ji'nan ugyanis a források városa. Kis túlzással annyi forrás van a városban és a város környékén, hogy ha mindnek megjegyeznénk a kínai nevét, akkor egyúttal már egész jól megtanulnánk kínaiul is beszélni.

Az alábbiakban természetesen nem tudjuk felsorolni az összes forrást, ergo a műsor végén sem tudunk majd folyékonyan kínaiul, de azt biztos, hogy egy életre megjegyezzük a forrás nevét kínaiul, ami 泉 quán.

Persze könnyű Ji'nannak, hiszen nomen est omen, már a neve is azt jelenti, hogy a Ji folyótól délre. Továbbá délről mészkőhegyek határolják, még délebbre pedig ott van a már említett világhíres Taishan. Ilyen környezetben pedig buzoghatnak is a források.

Mit buzoghatnak, ugrálhatnak! Mint például a Bao Tu Quan, vagyis a Szökkenő-forrás. De fordíthatjuk Szökő- vagy Ugró-forrásként is. Talán ez a leghíresebb Ji'nan hagyományok szerinti 72 forrása közül, már csak azért is, mert a neves Qing-uralkodó, Kangxi császár az ország első forrásának nevezte hajdanában. Persze ahogy Ji'nanban valójában nem 72 forrás van, hanem jóval több, százat is meghaladó a számuk, úgy Kínában is lehet még találni olyan forrást, amely a Kína első forrása névvel büszkélkedhetik. De legalább Ji'nanon belül nincs több ilyen. A forrást hajdanán tó vette körül, ma viszont már csak pavilonokat találunk a környékén.

Ugyancsak furcsa nevű a Ma Pao Quan, vagyis a Lófutás-forrás. Az előzőhöz hasonlóan történelmi anekdota fűződik hozzá, csak kicsit régebbi, ráadásul a mandzsuk éppenséggel a másik oldalon jelennek meg. És nem is egészen mandzsuk, hanem közeli rokonaik, az ugyancsak Mandzsúriából származó tunguz dzsürcsik. A Jin-dinasztia alapítói harcoltak az Északi Song-dinasztia ellen is. Egy ilyen harc után az egyik Song hadvezér az akkor még nemhogy nem Lófutás-forrásnak nevezett, hanem éppenséggel nem is létező forrás helyénél szomjazott meg valamelyik dzsürcsikkel folytatott öldöklő csata után. Okos lova pedig a patájával addig kaparászott, amíg forrás nem fakadt a földből.

A történet nyilván nehezen állná ki a tudomány próbáját, hiszen elég valószínűtlen, hogy ne talált volna a környéken már működő forrást a Song hadvezér, de ez nem baj, hiszen a források, így Ji'nan forrásai is alapvetően hasonlítanak egymáshoz. Hüvelykujjszabályként elmondhatjuk, hogy a föld alól törnek elő és víz folyik bennük. És még a környezetük is hasonló: pavilonok, padok, szépen gondozott környezet. A történet az, ami megkülönbözteti őket.

Az utolsónak bemutatandó Shu Yu Quanre fokozottan igaz mindez. A költői nevet (Jádeöblítő-forrás) viselő forrás, nevére nem rácáfolva arról híres, hogy mellette lakott az előző hadvezérrel, de ami még biztosabb, a dzsürcsikkel egy korban élt kínai költőnő, Li Qingzhao (1084-1151), legalábbis ameddig a dzsürcsik délebbre nem kergették. Már természetesen nem személyesen a költőnőt, hanem az Északi Song-dinasztia csapatait. A velük együtt távozott Li Qingzhaót ma a forrástól nem messze kis emlékmúzeum mutatja be.