A külföldön valószínűleg legismeretlenebb kínai tartományi központok címéért, amennyiben lenne ilyen, Hefei nyugodtan versenyezhetne.

A második világháború idején még alig Szolnok nagyságú város ma már 7,5 millió körüli lakossal rendelkezik.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mondjuk a 19. században, vagy mondjuk Krisztus születése körül ne lett volna Hefei. Nevéből is következően stratégiailag elég jó helyen fekszik ugyanis. A Fei-folyó két ágának találkozása tipikusan az a hely, ahol érdemes várost alapítani.

Ha viszont Hefeibe utazunk, akkor könnyen kitalálható, hogy látnivalókban olyan nagyon nem bővelkedik egy fennállásának legnagyobb részében mindössze néhány ezres település.

Kivéve persze akkor, ha látnivalónak tekintjük a természetet, márpedig miért ne tekintenénk annak. Nos, ebben a tekintetben Anhui tartomány központja nagyon is jól teljesít. A kínai nagyvárosoknál szokatlan, a 7 milliós metropoliszoknál pedig aztán tényleg rendkívül ritka módon Hefei területének 30 százalékát parkosították, egészen pontosan nem építették be a rendkívül gyors urbanizáció során.

Parkokból tehát van bőven a városban, a következőkben mi a legkedveltebb és talán legszebb hefei parkot fogjuk bejárni. És persze az sem árt, ha a parkban nemcsak virágokat, fákat, csobogó, folydogáló vizeket és étkező látogatókat tudunk megtekinteni, hanem valamilyen kulturális-történelmi vonatkozása is van a helynek. Ekkor lesz igazán Gesamtkunstwerk a parklátogatásból.

Nos, a Xiaoyaojin Gongyuan, vagyis a Szerencsés Átkelés parkja minden előbb felsorolt ismérvvel rendelkezik. Tó, fa, virág, fű, bokor természetszerűleg van a parkban. És nem hiányozhatnak a kínai pavilonok, hidak, padok, pihenők és egyéb építmények sem, sőt gyermekjátszótér és kis állatkert is található a 31 hektáros parkban. Az pedig szinte természetes, hogy csónakázni is lehet.

Ami pedig a történelmi hangulatot illeti, abban sem lehet hiányra panaszkodni. Mint a parkban látható eligazító táblákból is megtudható, nemcsak hogy egy régi csata helyszíne volt a park, de a csatát még az egyik legnagyobb klasszikus kínai regény is megörökítette. Az irodalmi alkotás a Három királyság regényes története, a szóban forgó csata pedig 215-ben zajlott.

És nem is akármilyen csata. Máig szokták a különböző katonai, harci legekről szóló összeállításokban emlegetni Cao Cao hadvezérének zseniálisan merész haditettét. Történt ugyanis, hogy Sun Quan 100 ezres sereggel vonult Hefei ellen, amely ekkoriban, mint már tudjuk, nem volt valami nagy és jelentékeny város, még így, háború idején is mindössze 7000 ember védte, Cao Cao hadserege ugyanis máshol állomásozott. Mivel tőlük segítséget kérni nem lehetett, a védekezés pedig reménytelen lett volna, ezért Zhang Liao, a város védelmének parancsnoka az egyetlen logikus megoldást választotta – a támadást. 800 vakmerő és persze válogatott harcosával már az ellenség megérkezésének éjszakáján megtámadta a még kevés helyismerettel rendelkező, nehézkesen mozgó és reagáló 100 ezres tábort.

A taktika bevált, a meglepetés óriási volt, a 800 harcos olyan derekasan küzdött, illetve a hatalmas sereg olyan fejetlen volt, hogy végül a túlerő megfutamodott a tulajdonképpen láthatatlan ellenség elől.

Mindebből persze a parkban már semmi sem látható, de nagyon is jól elképzelhető. Csónakázás, séta, eszegetés és állatnézegetés közben a Szerencsés Átkelés parkjában, már csak a kerek évforduló okán is, gondoljunk az 1800 évvel ezelőtt történtekre.