utazas

A Ningxia Hui Autonóm Terület Kína északnyugati részén fekszik, területe 66 ezer négyzetkilométer. Az autonóm terület déli része magasan, az északi viszont alacsonyan fekszik. Keleti része 1000-1200 méter tengerszint feletti magasságú löszfennsík. Északi része a Ningxia- vagy Yinchuan-alföld, ahol több ágban folyik a Sárga-folyó. Az autonóm terület nyugati szegélyét a Helan-hegység, délnyugati területét a 2000 méterig emelkedő Liupan-hegység alkotja. Lakossága 5,3 millióra tehető. Az itt élő hui, han és mandzsu nemzetiségek közül közel 2 millióan laknak városban, a huik a lakosság egyharmadát teszik ki.

A zömmel a Sárga-folyó és a belőle szétágazó, a hanok által 2100 éve, a Qin-dinasztia korában épített öntözőrendszer mentén élő népesség jelentős része ma is nomád életet él. Itt több régi csatorna látható, amelyek közül néhány ma is használható. Sok új csatornát építettek, a régieket pedig folyamatosan karbantartják. A Sárga-folyó vízi energiájának hasznosítására erőműveket építettek.

A Ningxia Hui Autonóm Terület közigazgatásilag 4 városból és 16 megyéből áll. Az autonóm terület székhelye Yinchuan ősi városa, amely a 11-13. században a Nyugati Xia Birodalom fővárosa volt, amíg hatalmukat Dzsingisz kán seregei meg nem döntötték.

Yinchuan mellett Shizuishan, Wuzhong, Guyan, Hongwei és Qingtongxia bír nagyobb jelentőséggel az autonóm területen. Ningxia adminisztratív „önállóságot" 1928-ban kapott, s 1954-ig tartományként létezett, akkor azonban Gansu tartományba olvadt. A terület lakosságának egyharmadát alkotó hui nemzetiség miatt 1958-ban autonóm területté nyilvánították. A karavánjaikat a Tang-korban erre vezető közép-ázsiai kereskedők és az onnan később Kínába vándorló mohamedán telepesek leszármazottainak tartják a huikat. Az autonóm területen közel háromezer mecset szolgálja a lakosok hitéletét.

A terület kontinentális éghajlata kevés, évről évre ingadozó mennyiségű csapadékkal (190-700 mm) és erős szelekkel jár. Hosszú tele -10 és -7 fok közötti januári, rövid nyara 17 és 24 fok közötti júliusi átlaghőmérséklettel, erős tavaszi széllel és bő napsütéssel jellemezhető.

Mezőgazdasági terményei a búza, köles, cirok, kukorica, burgonyafélék, a repce, a szója és az édesgyökér. Kiterjedt, gyakran száraz sztyeppéin juh- és kecskenyájak legelnek. A tartomány fő közlekedési és szállítási útvonal a rajta 1958 óta áthaladó Batou-Lanzhou vasútvonal volt, de áthalad az autonóm területen a híres Qinghai-Tibet vasútvonal is.