Az északkelet-franciaországi Colmar a 17. és 18. században épült színes faépületeiről, ősi felvonóhídjairól és csatornáiról híres, és egy elzászi település benyomását kelti.

A 17. századig a rómaiak birodalmához tartozott. A harmincéves háború idején a város francia uralom alá került. Az 1870-es porosz-francia háború után Poroszországhoz került. Az Európában dúló háborúkat igencsak megsínylették az ott élők. Colmar 17-szer cserélt „gazdát", és végül a második világháború után került vissza Franciaországhoz.

A település hányattatott sorsának is köszönheti jellegzetes építészetét, amely sok tekintetben elzászi stílusú, de a helyiek életmódján is tükröződik a német hatás. Színes faépületeinek földszintje kőből készül, az emeletek falazata pedig fából áll. A költözések miatt az épületek falait más és más színűre festették, hogy egyszerűbb legyen azok újbóli összeállítása. Ez a hagyomány máig él.