Ha egyszer már láttunk hagyományos kínai festményt, akkor a következő alkalmakkor az lehet az érzésünk, hogy már ezeket a képeket is láttuk. Ez persze illúzió, érzéki csalódás, de ahogy az őrült beszédben, úgy ebben is van rendszer.

A hagyományos kínai festészetnek két fő ága van. Az egyik a tájképfestészet, amely főként hegyeket és folyókat örökít meg, a másik ágba pedig az úgynevezett „virág- és madárfestmények" tartoznak, amelyek értelemszerűen virágokat és/vagy madarakat állítanak a képek középpontjába.

A két ágon belül további distinkciókat lehet tenni, a virág- és madárfestmények műfajában például három irányzat alakult ki.

Az első a gongbi, ezek realisztikus festmények, amelyeket finom ecsetkezelés és a részletek iránti nagy figyelem jellemez. A második a xieyi, ez a szabadkézi ecsetkezelést jelenti. A harmadik pedig a gongbi és a xieyi kombinációja.

Az elmúlt években a hagyományos kínai virág- és madárfestmények motívumait előszeretettel használták a divattervezők kreációikban. Érthető ez a szeretet, hiszen a hagyományos kínai festmények témái, a virágok és madarak általában élénk, színes és kifejező képek, vagyis nyugodtan hordhatók ruhán is.

És habár a kínai festészetnek ezt az ágát virág- és madárfestészetnek hívják, gyakran jelennek meg más növények és állatok, például rovarok is a képeken. A kínai festők az ilyen képekkel gondolataikat és törekvéseiket fejezték ki.

A Tang-dinasztia (618-907) idején élt Xue Ji híres volt darvakat ábrázoló festményeiről. A szintén a Tang-dinasztiában élt Bian Luan pávaképeiről volt nevezetes. De hogy az utóbbi évszázadból is álljon itt példa: Qi Baishi (1864-1957) virágokat és madarakat festett. Az immár 90 éves Huang Yongyu pedig lótuszokat ábrázoló festményeiről híres.

A virág- és madárfestmények ma ismert legkorábbi példája a Lekötözött tigris című kép. A festmény a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 475-221) készült. Ennél nem sokkal újabb a Keleti Han-dinasztia (i. sz. 25-220) idején festett Két madár a fán című kép sem.

A Tang- és a Song-dinasztia (960-1279) idején érték el népszerűségük csúcsát a virág- és madárfestmények, amelyekből egyébként a Tang-dinasztia idején lett a kínai festményeken belül önálló műfaj. Körülbelül 80 olyan festő ismert, akik ilyen képeket festettek. A műfaj a Song-dinasztia idején volt a csúcson, akkor sok kínai festő készített képet a négy nemes növényről, azaz szilváról, bambuszról, fenyőről és orchideáról. Su Shi, a híres festő és költő nyűgözte le leginkább az embereket az ilyen nemes növényekről készített műveivel.

Az Öt dinasztia és tíz királyság (907-979) idején a virág- és madárfestményeket elkészítési technikájuk alapján két kategóriába sorolták. Az egyik irányzat neve finom ecsetkezelés volt, legnagyobb mesterének neve pedig Huang Sheng. A másik irányzatot szabadkézi ecsetkezelésnek nevezték, és Xu Xi volt a vezető képviselője.

A hanyatlás évszázadai után a Ming-dinasztia idején (1368-1644) ismét divatba jöttek a virág- és madárfestmények. A műfaj reneszánszát a szabadkézi ecsetkezelés stílusának folyamatos fejlődése kísérte.

A Ming-dinasztia végén született Kína egyik legnagyobb művésze, Xu Wei, aki szabadkézi ecsetkezelés stílusban alkotott. Az ő alkotásaival a virág- és madárfestmények új korszaka kezdődött. Egyik legnagyobbra értékelt festménye a Szőlő című volt, amelyet egyetlen folyamatos ecsetvonással készített.

A virág- és madárfestményeknek volt egy másik virágkora is, mégpedig a Qing-dinasztia (1644-1911) idején. Ebben az időszakban sok híres kínai festő fordult a virág- és madárfestmények felé. Ilyen volt például Zhu Da (1626-1705), aki a dinasztia hanyatlása miatt érzett bánatának kifejezésére használta a műfajt.

A szabadkézi ecsetkezelés stílus tovább fejlődött a Qing-dinasztia idején. Zhu Da, Shi Tao, Xu Gu és Zhao Zhiqian voltak a korszak leghíresebb művészei. Utódaik közül Qi Baishi és Zhang Daqian szerzett hírnevet.

Qi Baishi kedvelte a műfaj által korábban elhanyagolt témákat, így például a rákok, egerek, szúnyogok és legyek ábrázolását. A művész híres szeszélyes, gyakran játékos stílust tükröző festményeiről.

Xu Beihong lovakat ábrázoló festményeiről, Pan Tianshou pedig a Yandang-hegy virágait megörökítő festményeiről híres.