A legkisebb, tovább már nem osztható alapegység megtalálása nem egyszerű egyik tudományág számára sem. A klasszikus példa ugyebár az elvileg oszthatatlan, a gyakorlatban mégis csak kisebb részekre osztható atom. A nyelvészeknek talán könnyebb dolguk van, de azért azt sem a legegyszerűbb dolog megmondani, hogy mi a beszéd legkisebb alapegysége. A hang lenne az? De akkor mi van például a kínai nyelvben oly fontos szerepet játszó hanglejtéssel? Vagy például mi lenne a logisztika alapegysége? Egy Sokoban-láda?
Ezeket a kérdéseket most nem fogjuk megoldani, mert minket a kultúra legkisebb alapegysége érdekel, és nagy valószínűséggel még ebben a kérdésben sem tudjuk a problémát felfejteni. Persze bölcsebb lenne többes számot használni, hiszen sok ilyen kulturális alapegység van a keresztszemes öltéstől kezdve a pántlikán át a verslábakig. A következőkben a kínai kultúra egyik ilyen atomnyi, tovább már nem osztható jellegzetes tárgyáról lesz szó.
Ha Magyarországon valaki a műtét előtt (a boldog békeidőkben: után) az orvos zsebébe csúsztat valamennyi pénzt, akkor nem sokat bajlódik a dologgal, a bankókat beleteszi egy postai borítékba, és kész, hiszen pénz beszél, nem pedig a boríték. Nem így Kínában. Kínában ugyanis elképzelhetetlen, hogy a paraszolvencia tárgyát képező pénzmag ne piros borítékba kerüljön. Nemsokára az is kiderül, hogy miért.
A hongbao név elég jól ismert Kínán kívül is. Szó szerint piros csomagot jelent, de szokták piros borítéknak is fordítani. A legfontosabb tulajdonsága, úgy is mondhatnánk, hogy a differentia specificája az, hogy piros, több cifrázásra tulajdonképpen nem is lenne szükség, de azért az nyilván nem árt, ha a szerencsés szín mellett mondjuk szerencsét hozó képeket is nyomtatnak a papírra.
Kínában, illetve Kínán, a kínaiakon keresztül több ázsiai társadalomban is ilyen piros borítékban adják át a pénzt az ünnepek, például a holdújév, lakodalom, illetve egyéb alkalmak során. Egyéb alkalom alatt értendő például a már említett orvosnak adott pénz, de kisebb korrupciós pénzek esetében is igen szépen mutat a piros papírba csomagolt kenőpénz. Persze milliókat nehéz lenne piros papírba csomagolni, hiszen Kínában a 100 jüanes a legnagyobb címletű pénz, de erre is van megoldás. Egyrészt lehet a kenőpénzt külön számlára tenni, majd egy bankkártyát átnyújtani, persze piros borítékban, a megvesztegetendő személynek. Másrészt pedig euróból van 500-as címlet is, abból már egyetlen darab is majdnem 5000 jüant ér, szóval kisebb vidéki potentátokat néhány nagy címletű euróbankóval és piros borítékkal is meg lehet környékezni.
Nem véletlen ragaszkodunk ennyire a piros színhez. A piros, vörös a szerencsét szimbolizálja, és feladata az is, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket. A hétköznapi használatban, úgymond alapesetben a piros borítékot házaspárok szokták adni egyedülállóknak, leginkább gyerekeknek, már csak azért is, mivel a legfiatalabbaknak van leginkább szükségük az ártó szellemek elleni védelemre. Ráadásul a piros boríték nemcsak annak hoz szerencsét, aki kapja, hanem, és itt a megoldása a fentebb említett paraszolvenciás, illetve a korrupció tárgyát képező piros borítéknak, annak is, aki adja.
A piros borítékba általában páros számra végződő összeget tesznek, mivel a kínaiak a páratlan összegű pénzajándékról a temetésre asszociálnak. Persze túl nagy ország ahhoz Kína, hogy ez általános érvényű szabály legyen. Van az országnak olyan része is, ahol a logika máshogy működik.
Kína néhány részén, illetve a kínai diaszpórában például előszeretettel adnak páratlan összegű pénzt házassági ajándékként, mivel azt nehezebb kettéosztani, ergo a házasság is tartósabb lesz. Remélhetőleg.
Az is közismert szabály, hogy a piros borítékba tett pénzösszegben nem jelenhet meg a négyes számjegy, tehát sem 40, sem 400, sem 4000, de példának okáért 2460 jüan sem lehet a hongbaóban, hiszen kínaiul a 4-es szám kiejtése hasonlít a halál szóéra, és az egyértelmű, hogy ajándékként nem illik halált, vagy finomabban fogalmazva: az elmúlással asszociálható dolgot adni.
A nászajándékul adott összeget egyébként úgy kalkulálja az ajándékot adó, hogy abba beleszámítja a saját lakodalmi0 fogyasztását is, plusz még ezen felül a papírpénz képében materializálódott jókívánságot is, és a végén lehetőség szerint valamilyen szimbolikus számot kerekítenek ki, illetve tesznek bele a hongbaóba. A 288-al kezdődő összeg, utána persze tetszőleges számú nullával, igen rendes ajándék, mivel a 2-es szám a házaspárt, a 8-as pedig a boldogságot, vagyis a két 8-as a dupla boldogságot szimbolizálja. De kezdődhet az egész összeg 3-as számmal is, mivel az meg a gyermekáldásra utal.
