A kínaiak vörös borítékban (kínai neve hongbao) adják át a pénzt, ha meg akarják tisztelni a másikat, illetve önmagukat. A tanároknak, orvosoknak, az oroszlántáncot bemutatóknak, illetve a vallási szolgáltatásért adott pénz is vörös borítékba kerül.

Tradicionálisan azonban vörös borítékot leginkább a hagyományos kínai újév, vagyis a tavaszünnep, illetve a házasságkötés alkalmával adnak a kínaiak egymásnak.

Illetve nem is egészen egymásnak, mivel a vörös borítékot nem viszonozzák, legalábbis nem azonnal.

A holdújév alkalmával idősebbek adnak hongbaóba csomagolt pénzt gyerekeknek, akik majd felnőttként fogják ugyanezt tenni az akkori rokon gyerekekkel.

A házasságkötés alkalmával adott hongbao valamivel gyorsabban talál viszonzásra, mivel ha olyan ajándékoz piros borítékot, aki még nem házasodott meg, az maga is bizton számíthat valamikor csinos kis piros borítékra. Tehát a megajándékozottból akár már a következő héten is ajándékozó lehet. Ami persze nem mellékes dolog, hiszen Kínában nem szokás háztartási gépet, szórakoztató elektronikát, tizedik étkészletet ajándékozni. Kínában nem kell a nászajándékon túlságosan sokat gondolkodni, jól ki kell bélelni egy piros borítékot, és kész. Ezért aztán az ifjú pár a meghívottak számától, illetve a társadalmi státuszuktól függően több tízezer jüan készpénzzel gazdagabban kezdheti meg a közös életét. Mínusz persze a fél falat betöltő tűzzománc kép a második unokatestvértől.

Ami a holdújévet illeti, ekkor tehát szinte kizárólag házas emberek adnak hongbaót még nem házasoknak, leginkább gyerekeknek. A borítékba elvileg fémpénz is kerülhetne, de ezt inkább el szokták kerülni, a cél ugyanis az, hogy a megajándékozott a boríték felbontásáig ne nagyon sejtse, hogy mennyi pénzt kapott. Márpedig a borítékot nem illik az adományozó előtt felbontani, úgyhogy valóban lehet találgatni, mennyi pénz is lehet a hongbaóban. Bármennyi, persze a szerencsétlen hangzású számok kivételével bármennyi is egyébként a piros borítékba tett összeg, az biztos, hogy ügyelni szoktak a papírpénz ropogósságára. Használt, gyűrött bankjeggyel nyugodtan lehet fizetni Kínában, ilyet azonban ajándékba adni nagy illetlenség.

A vörös borítéknak van természetesen kultúrtörténete is, és ez igen messzire, egészen az agyaghadsereg korába, vagyis az i. e. 221 és az i. e. 206 között fennállt Qin-dinasztia idejére nyúlik vissza. Akkoriban az volt a szokás, hogy az idősebbek piros zsinegre fűztek fel fémpénzeket. Az ilyen pénzlánc neve yasui qian volt, ami körülbelül azt jelentette, hogy a gonosz szellemek ellen óvó pénz. Úgy gondolták, hogy ez megvédi az időseket a betegségektől és a haláltól. Az lett volna egyébként a furcsa, ha nem a Qin-dinasztia idején próbálták volna meg elkerülni a halált az emberek, mikor Qin Shihuang császár is örökké akart élni. Sajnos azonban sem a yasui qian, sem pedig a császár próbálkozásai nem vezettek sikerre, minthogy a Qin-dinasztia idején született emberekből már a legtovább élt is régen meghalt.

Ez nyilván nagy csalódás volt a piros madzagos fémpénzfüzér híveinek, úgyhogy a szokás fokozatosan át is alakult. A papír tömegcikké válásával és a nyomtatás elterjedésével ebből a vörös zsineges pénzfüzérből alakult ki a vörös boríték. A yasui qian elnevezésben található sui, azaz ártó szellem szó is kicserélődött a hasonló hangzású, de másként írt, idős kor jelentésű sui szóra. A piros borítékot azóta is nevezik egyébként yasui qian néven.

És ha már az elnevezés megváltozott, akkor a hozzá fűzött magyarázat is átalakult. Ma a kínaiak úgy értelmezik a yasui qian elnevezést, hogy az az életkort elnyomó pénz lenne, vagyis azért adják a pénzt a gyerekeknek, hogy azok ne öregedjenek meg. Innen érthető az is, hogy miért a holdújév alkalmával adnak a gyerekeknek piros borítékot. A régi kínai szokások szerint ugyanis a holdújév beköszöntekor mindenki öregszik egy évet.

A piros boríték evolúciója tulajdonképpen az imént említett egyetlen nagy ugrással véget is ért. Nem arról van persze szó, hogy ma is olyan a hongbao, mint 1000 éve volt, hiszen ma másmilyen papíralapanyagok, színező festékek, készítési eljárások vannak, mint régebben, de a leglényeg a piros szín és a papír.

És ahogy az evolúciónak vannak melléktermékei, úgy a hongbao esetében is találunk ilyet. A hongbaónak is megvannak a maga férfi mellbimbói. A piros borítékot ugyanis lehet díszíteni is, és ma egyre inkább szokás is. Leggyakoribbak a feliratok. A szerencsét, boldogságot, gazdagságot jelző kínai karakterek. Találunk néha szerencsét jelentő szimbólumokat, illetve képeket is a hongbaón. Például kisgyerekét, házaspárét, illetve, mint ahogy azt el is lehet várni, istenségét is. Az isten pedig ki más is lehetne, mint az egyébként szintén a Qin-dinasztia idején „élt" istenség, Cai Shen.