tippek

Sokan úgy gondolják, hogy nem könnyű megtalálni életünk párját, de ők valószínűleg nem hallottak még arról a procedúráról, amin a kínai pároknak kellett keresztül menniük a hagyományos társadalomban.

A házasság természetesen nem valamilyen romantikus ábrándot követett, hanem egy eszköz volt két család szövetségében, a cél pedig az utódnemzés volt.

De odáig viszontagságos út vezetett a fiatalok és családjaik számára az etikett útvesztőjében.

Először is, a két család kerítő segítségét kérte. Ő mutatta be egymásnak a fiatalokat, majd a családok beleegyezésével megtörténhetett a lánykérés. A vőlegény és a menyasszony is piros papírosra írta felmenőinek nevét, korát és származási helyét három generációra visszamenően. A piros papírosokat a kerítő juttatta el a két családhoz. Ezután a családok öregjei kiválasztottak egy szerencsés napot és megfelelő helyszínt, hogy összeüljenek megbeszélni, helyénvaló-e a frigy. Ilyenkor leginkább a másik család státuszát vették górcső alá, különös tekintettel anyagi helyzetükre. A menyasszony erkölcsössége és külleme, valamint a vőlegény élettapasztalata is fontos pontja volt a megbeszélésnek.

Ezután kerülhetett sor a születésnapok vizsgálatára. Ismét csak vörös papírosra írták fel a menyasszony és a vőlegény születésnapjait, majd egy jós megállapította, hogy a születésnapok alapján összeillik-e a két fiatal. Ha a jós számításai szerint a két fiatal csillagzata nem egyezett, a frigynek befellegzett, és kezdődhetett előröl a procedúra – valaki mással.

Ezután ültek össze a házasulandók szülei a kerítő társaságában. Megbeszélték a fiatalok küllemét, testi adottságaikat, valamint a két család státuszát és pénzügyi helyzetét. Amennyiben kölcsönösen elégedettek voltak a hallottakkal, házassági oklevelet írtak, sok részletet már ekkor tisztázva. Például a gyaloghintó indulásának és érkezésének időpontját, az ősök előtti főhajtás idejét, és hogy mikor cserélnek eljegyzési ajándékokat, amelyek mind-mind a házassághoz vezető fontos lépcsőket jelentettek.

Eljegyzési ajándékként a vőlegény családja általában valamilyen ékszert küldött a menyasszony családjának, akik a kerítőn keresztül szintén ajándékkal és a házassági levéllel válaszoltak.

Ezt követte az esküvő időpontjának pontos kijelölése. A szokások szerint az első holdhónapban csak kivételes esetekben tartottak esküvőt, ahogy az év utolsó holdhónapjában sem döntöttek eljegyzésről. Azon kívül, hogy a nagy napnak szerencsésnek kellett lennie – ezt természetesen a csillagok állása határozta meg –, a menyasszony menstruációs ciklusát is figyelembe kellett venni. A vőlegény családja az esküvő időpontjának kijelölése előtt általában néhány nappal felkereste a menyasszony családját, hogy a havi vérzés időpontjáról érdeklődjenek. A hiedelmek szerint mindkét család számára nagy szerencsétlenséget hoz, ha az esküvő napján az ara menstruál.

A vőlegény családja mondta ki a végső szót az esküvő időpontjáról, majd eljuttatták a menyasszonynak a nagy napon viselendő ruhákat és ékszereket, további ajándékok kíséretében. Az ajándékok között volt lúd, alkoholos ital, friss hal, sonka, sütemények, gyümölcsök, ruhák, ékszerek, és mindegyik külön jelentőséggel bírt. A hagyományok szerint a lúd például azt jelképezi, hogy a pár egymás iránti szeretete örökké tart.

A hozomány átadására általában egy vagy két nappal az esküvő szerencsés napja előtt került sor. A menyasszony szülei által adott hozományt a vőlegény családjának adták át. A hozomány általában órát, üveget, tükröt, teatartó edényt, ételtároló dobozt, teáskészletet, tisztálkodási szereket, ruhákat, ágyneműt és ékszereket tartalmazott. Néhány család még fabútorokat is adott hozományképpen. Egy, hosszú életet jelképező lámpást is adtak ilyenkor, ami rézből vagy bádogból készült. A hozomány minden egyes darabját külön dobozba vagy ládába tették, és a menyasszony családja hordárokkal vitette azokat a vőlegény családjához. A hozomány nagysága általában a menyasszony családjának vagyoni helyzetétől függött. Fontos volt, hogy a hozományt szerencsés számú dobozba, illetve ládába csomagolják, és arra is ügyeltek, hogy a hordárok szerencsés számú fuvar alatt kézbesíthessék a hozományt. Miután a vőlegény családjához megérkezett a teljes hozomány, a vőlegénynek még aznap el kellett látogatnia a menyasszony családjához köszönetet nyilvánítani.

Csak e hosszas procedúra alapján kerülhetett sor az esküvőre, amit szintén részletesen szabályzott az illem. Az esküvő menetéről jövőheti adásunkban hallhatnak.