tippek

Múlthéten a hagyományos kínai házasságkötéshez vezető lépéseket mutattuk be. Ma következzen maga az esküvő!

Az esküvő napján a vőlegény személyesen ment a menyasszony családjához, hogy új otthonába vezesse párját. A díszmenetben az a piros gyaloghintó is ott volt, amellyel a menyasszonyt a vőlegény családi otthonába vitték. A gyaloghintó mögötti kocsin utazott a vőlegény, a kerítő, a vőlegény kísérője és a ceremóniamester. A gyaloghintót általában nyolc ember vitte.

A menyasszony otthonához érve azonban a vőlegényt és kíséretét zárt ajtók fogadták. Ekkor a kísérő kopogtatott a kapun, sürgetve a menyasszonyt, hogy mihamarabb szálljon be a gyaloghintóba. A bent lévő rokonok erre pénzt tartalmazó piros borítékokat követeltek a kapu kinyitásáért. Miután megkapták jussukat, a kapuk kitárultak, a vőlegény pedig megkérte a trombitást, hogy kezdjen zenélni.

A menyasszonyt két ember kísérte a gyaloghintóhoz, vigyázva, hogy a menyasszony csak a leterített piros szőnyegre lépjen. A menyasszony végig vörös fátyolt viselt eközben, amit tilos volt levennie. Mielőtt a gyaloghintót megemelték, a menyasszony szülei alaposan átvizsgálták a gyaloghintót, hogy lányuk biztonságban legyen, és két fiukat is kísérőként küldték az útra.

Amikor a gyaloghintó és az ünnepi kísérők visszatértek a vőlegény otthonába, a gyaloghintót a ház udvarán tették le. A kísérőket ekkor a vőlegény családja vendégül látta.

Amikor elérkezett az ideje annak, hogy a menyasszony kilépjen a gyaloghintóból, azt a nagy csarnok bejáratához helyezték. A vőlegény háromszor meghajolt a gyaloghintó előtt, a menyasszonyt pedig két koszorúslány segítette ki a hintóból. A menyasszonynak ismét vörös szőnyegre kellett lépnie, nagyon vigyázva, hogy lába csak azt érintse. Bizonyos hagyományok szerint ekkor a vőlegény kezében íjjal az oltárhoz lépett, és három nyilat lőtt a menyasszonyra – persze nyílhegy nélkül. Ez a hiedelmek szerint elűzi a tisztátlanságokat és a rossz szellemeket. Ezt követően a szentély előtt zajlott le a házasságkötés maga. Az ifjú pár háromszor hajolt meg, általában a ceremóniamester útmutatása alapján: először az Ég és a Föld, másodjára szüleik, harmadszorra pedig egymás előtt.

A hódolat után a menyasszonyt a menyegzői szobába kellett vezetni, ahol két ember vetette meg az ifjú pár ágyát. A menyasszony ezt követően az ágyra ült, lábait keresztbe téve. Miután elhelyezkedett az ágyon, a vőlegény első alkalommal emelte fel a menyasszony fátylát. Ezt hívták első találkozásnak, amikor a vendégek és a vőlegény először láthatták a menyasszonyt fátyol nélkül. Ezt követően a vőlegény új párja fejéről a virágkoszorút is levette. Innentől tekinthetjük őket férjnek és feleségnek.

A friss házasok a menyegzői szobában fogyasztották el a menyegzői italt, majd a családi otthon nagytermében közös étkezésre került sor a vendégekkel és a családdal. Az étkezés kezdetén a friss házasok gőzölt kenyeret ettek, hogy teljes szerencséjük legyen közös életük során.

Sok helyen volt fontos a teaceremónia is. A szülők székeken helyet foglaltak, a fiatalok pedig teát készítettek, illetve szolgáltak fel nekik, jellemzően térdelve. Ez kifejezte alávetettségüket és tiszteletüket a szülők felé.

Az éj leszálltával az új asszonyt a menyegzői szobába küldték, ahova követte őt férje és új családja. A szobában vicces feladatokat adtak a friss párnak, hogy oldják az új családtag feszengését. Ekkoriban a fiatalok egészen a fátyol felemeléséig nem találkoztak egymással, így természetes volt feszengésük, izgalmuk. Ez volt a hagyományos menyegző egyik legvidámabb pontja, a menyegzői szobából órák hosszat hangos nevetés hallatszott.

A házasságkötés után az új asszony már férje családjához tartozott, így meg kellett hajolnia férje ősei előtt. Ez a konfuciánus társadalomban rendkívül fontos volt. A főhajtás után az új asszony elfoglalhatta helyét férje családjában, és megismerkedett minden új rokonával.

A szokások szerint a házasságkötés másnapján a vőlegény családja felkereste a menyasszony szüleit.

A menyegzőt követő napon az új asszony is hazalátogatott, azonban a friss házasok éjszakára nem maradhattak az asszony szüleinek házában, vissza kellett térniük a férj családjához.

Az esküvő után egy hónappal tért vissza szüleihez az új asszony, és egy hónapot ott is maradt. Ezt követően végleg visszatért férjéhez, azonban a szokások szerint minden újévet a szüleivel tölthetett.

A mai kínai házasságkötések természetesen már nem ilyenek. Az ország különböző részein néhol több, néhol kevesebb maradt fenn a régi hagyományokból, amelyek természetesen a nagy távolságok miatt egyébként is nagy változatosságot mutattak.

A mai párok jellemzően minden ceremónia nélkül kötnek törvényes házasságot, és azt egy nagyobb, lakodalomszerű vendéglátással ünneplik meg.